– Ezúttal vendégművészként dolgozik együtt, Bársony Bálinttal és az MRP-vel. Ő mesélte, hogy ön tavaly behozott egy számukra izgalmas, balkános, keleties témát, és valójában ez szolgált alapjául ennek a dalnak. Milyen volt a közös munka?
– Ez a történet egy-két évre nyúlik vissza. Bársony Bálinték a Klebelsberg Kulturkúriában jótékonysági esteket szerveztek, amelyek sikeresen zajlottak, nagyszámú közönség előtt. Többször meginvitáltak, és ez azért is kedves meghívás volt számomra, mert olyan világhírű vendégművészek is felléptek ott, mint például Molnár Levente operaénekes. Megtiszteltetés volt ilyen produkciókban részt venni.
– Mi alapozta meg az újabb közös zenélést?
– Bársony Bálint a legutóbbi műsorunk alkalmával mondta, hogy hozzak valami zeneanyagot, amit ők szívesen megtanulnak, illetve hogy én is muzsikáljak benne, ne csak énekeljek a koncerteken. Egy dallamjavaslatból, amit ott eljátszottam, ők készítettek egy újabb feldolgozást, majd elkészült belőle egy zenei anyag. Valójában ez egy moldvai táncdallam. A zenésztársak ettől a muzsikától fellelkesedtek, és most készítünk ehhez a dalhoz egy videofelvételt is.
– Ebben nemcsak hegedül, hanem énekel is.
– Így van. Az az igazán jó az ilyen típusú forgatásoknál, hogy már egy korábban elkészített felvétel segít bennünket végig a munkafolyamat során. Ennek ellenére az is fontos, hogy életszerű végeredmény szülessen, azért, hogy élvezhető legyen a végső produkció.
– Hogyan jellemezné a most elkészült dalt?
– Ebben az összeállításban elhangzik egy népi imádság, ami Szűz Máriához szól. A liturgikus népi énekek tárában már jó ideje szerepel, feljegyzésre került. Voltaképpen egy több száz éves népi imáról van szó, amely különböző változatokban szerte a magyar nyelvterületen létezik. Minden egyes vidéken másképp díszítik, másképp igazítják, ahogy ez a népzenében lenni szokott. Ebben az összeállításban a magyarságot, a magyar lelket jeleníti meg, a balkánt idéző zenei környezetben. Remélem, ezután még többekhez eljut majd ez a szép népi imádság.
– Milyen sorba, milyen repertoárba illeszkednek az ilyen, mostanihoz hasonló együttműködések?
– A szélesebb közönség leginkább a Csík zenekar felől ismerhet. Ám ezen kívül számomra kedves előadóművészekkel, Őze Áron színművésszel vagy Dresch Mihállyal, a magyar jazz világ kiváló zenészével állítunk színpadra zenés irodalmi műsorokat. Emellett még egy másik produkciómmal is fellépünk, ami a népzenei és a világzenei alkotásokat hozza közelebb a hallgatókhoz, ez a Csík János és a Mezzo zenekar nevű formáció. De ott vannak még az adventi műsoraink is. A népzenét, a jazz ízű muzsikákat és néha még a klasszikus zenét is belecsempésszük Balogh Kálmán cimbalomművész segítségével egy-egy produkcióba. Nagyon szeretem az irodalmi műsorainkat is. Azt tapasztalom, hogy a klasszikus magyar költőink verseit – bár az embereknek általában kevesebb idejük van könyveket vagy versesköteteket olvasni – szereti hallani a közönségünk.
– Milyen költők, írók ihlették meg a zenés irodalmi produkciók összeállításakor?
– József Attila, Radnóti Miklós, Dsida Jenő vagy éppen Márai Sándor… Elég könnyű választani, de bizonyos szempontból nehéz is, hiszen hihetetlen nagy a tárháza a jó és feldolgozásra érdemes költők verseinek. Ezért nem egyszerű feladat a válogatás, hogy tényleg találó, szép legyen egy-egy választott vers. Az adventi műsorunkban például Márai Sándor Mennyből az angyal vagy Dsida Jenő Közeleg az emberfia című alkotása is helyet kapott, de József Attilától a Tudod, hogy nincs bocsánat is közel áll a szívemhez. Ezek olyan művek, amelyek nekem nagyon kedvesek.
