„Judit, szeress, sose kérdezz!”

Ne nyitogasd a titkos szobákat, mert a végén kiderül, hogy a párod pszichopata sorozatgyilkos, és ha talán korábban nem is akarta, most kénytelen lesz téged is megfojtani! Ezzel a jó tanáccsal a zsebünkben ballaghatunk ki a Miskolci Nemzeti Színházból, ha megnéztük Bartók varázslatos operáját, A kékszakállú herceg várát. Persze a hevenyészett következtetésen túl akad más is, amit magunkkal vihetünk az előadásról. Lássuk csak szép sorban!

A hetedik szobába zárt titkok (Fotó: Éder Vera / Miskolci Nemzeti Színház)

A két szereplő párbeszédei – vagy inkább párhuzamos monológjai – ebben a közegben különös hangsúlyt kapnak: nemcsak a múltját nem értheti egyik a másiknak, de szavait sem foghatja föl. S így az újszerű rendezésnek köszönhetően szinte végtelen súllyal nehezedik a nézőre Balázs és Bartók összes kérdése: 

Vajon megismerheti-e egymást két ember? Vajon milyen mélyen szabad elmerülnünk a másik múltjában? Vajon nem rejt-e halálos veszélyt a másik lelkének feltárása? Vajon szabad-e ilyen áron is az együttlétet választani? Vajon nem zuhanunk-e végzetes csapdába, ha szeretni merünk? 

Elmagányosodott kor, atomizálódott társadalom, sérülékeny integritású, intimitásvesztett ember kérdései. Mondom, száz éve aktuális darab.