Kékszakáll rejtélyes, középkori gyökerekig visszavezethető misztikus alakja megannyi szerzőt megihletett az évszázadok során. Története két ember rendkívül intenzív lelki kapcsolatába nyújt betekintést. A szemlélőt egy metaforikus világba repíti, amely egy gótikus csarnokhoz, sötét útvesztőhöz hasonlít, ahol ajtókat kell nyitni ahhoz, hogy bejöjjön a fény. A megvilágosodás vágya és az attól való félelem sokrétű értelmezésre ad lehetőséget. Az, hogy egy felvonásban két szereplő több mint száz éve képes megtölteni a világ operaházait, önmagában elgondolkodtató.
A Szabó Máté által rendezett előadásban a miskolci közönség a Kékszakállú szerepében Cser Krisztiánt és Bakonyi Marcellt, Judit szerepében Herczenik Annát és Kálnay Zsófiát láthatja.
Férfi és női attribútumok kapcsolódása
Abból indultam ki, hogy van egy élettől távoli rideg közeg, ahová érkezik valaki, saját szándékából, hite, reménye által. Az foglalkoztatott, vajon képesek lehetünk-e egy másik embert »három dimenzióban«, teljes valóságában a szeretetünkkel életben tartani, hogy ez a megmentési kísérlet sikerülhet-e, hogy a megmentő megmarad-e a megmentési szándékánál akkor is, ha meglátja teljes egészében azt, akit megmenteni kíván
– magyarázza a rendező, aki szerint ebben a kapcsolatban a fény behozatala – az ajtók kinyitása – valamilyen sötétségből való megszabadítás szándéka.
– Egy sötét térbe fényt hozni, meleget; megszüntetni a sötétet és ezáltal meglátni valamit annak realitásában. Arra kerestük a választ, hogy mi ez a különös transzcendens, mágikus-realista, fantáziával teli tér, amibe beavatja Kékszakállú Juditot. Itt végül az derül ki, hogy ez egy nagyon izgalmas, gazdag, ígéretes világ, ami magába integrálja Juditot, amiben elvész, amiben feloldódik, de ennek az univerzumnak a végén egyszer csak ott kell lennie egy megvilágosodási pontnak, ami egy nagyon keserű konklúziót rejt magában. Erre kerestünk egy „arcon csapó” helyzetet, amiben a női rádöbbenés ismerős lehet. Számomra fontos élmény volt meglátni ebben a helyzetben, hogy a férfitársadalom, a „férfiság”, a férfi attribútum önmagában illúzióromboló, szemben az illúziót teremtővel. Mi marad, ha elvesszük magát azt a szót, hogy illúzió? Teremtés és rombolás. Ha tehát a férfit meglátjuk teljes egészében, a női attribútum nélkül, az bizony fájdalmas – magyarázza Szabó Máté.
Rövid, mégis teljes és univerzális történet
A rendező arra is emlékeztetett, hogy ezt az operát általában egy másik darabbal együtt szokták játszani.
Olyan, mintha szégyellnénk magunkat azért, mert »nem töltjük ki« a játékidőt. Ugyanakkor az életben sincs meghatározva, hogy mennyi idő alatt történik velünk valami sorsfordító dolog
– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a rövidnek tekinthető darab egy hatalmas, univerzális történetet tár elénk.
Szabó Máté szerint nagyon intenzív és szellemileg gazdag próbaidőszakot tudhatnak maguk mögött, köszönhetően az évek óta együtt dolgozó, összeszokott csapatnak, amihez most csatlakozott és rendkívüli módon inspirált Antal Csaba Jászai-díjas díszlettervező.
– Nyitottan fogadta gondolatomat a helyszínről, a körülményekről és az általam elképzelt eseményekről, ám amit ő ezután megalkotott, az nem pusztán egy tér. Csodálatos képesség létrehozni egy egészen más helyszínből azt, amit az opera szerzői várként aposztrofáltak. Hiszen az opera szövegét hallgatva, olvasva sokan talán útközben elvesztik a fonalat, hogy tulajdonképpen mit is jelképez ez a vár, de Csaba képes volt életre hívni – többek között revelatív fénytechnikát kitalálva – azt, ami a képzeletünkben egy kastély vagy vár – méltatja alkotótársát a rendező.
A mítosz eredete
Bartók egyetlen operájának történetét egy középkori francia mese ihlette, mely az egész világot bejárta. Rémtörténetnek is nevezhetjük: adott egy kastély, melytől óva intenek, hiszen egy veszélyes ember lakik benne, aki végez a hozzá betérő nőkkel. Miskolcon Cser Ádám zeneigazgató, karmester és zeneszerző vezényletével élvezhetik a nézők a világhírű operát.
– A pályázat alapján, amire ez a mű készült, eredetileg Kodály írta volna ezt az operát, de végül Bartók komponálta meg, és talán mondhatom, hogy szerencsés fordulat volt ez, mert az az ötvözet, ahogyan ő a harmóniavilágot és a népzenei hagyományt kombinálja, teljesen egyedi. A jellegzetességei mellett elképesztően kifejező és erős, beszédes, látványos zene született.
Én nagyon hű vagyok Bartók bejegyzéseihez, évtizedek óta folyamatosan tanulom, tanulmányozom a darabot. A zenekar is érzi ennek a fontosságát, szép munkát végeznek. Egyetlenegy pillanatot sem lehet passzívan, átélés, gondolat, koncentráció vagy kifejezés nélkül, félvállról venni
– avat be Cser Ádám zenei vezető, karmester, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, aki szerint ez az opera rendkívül színgazdag, és ha az ember csukott szemmel hallgatja, akkor is megjelenik előtte egy csodavilág.
– A zenének ez a képessége egészen egyedi, jellegéből fakadóan: a fizikai – láthatatlan – érintésén keresztül rezegteti a levegőn át a dobhártyát, és a hangok ezen kombinációja és színgazdagsága az, ami egészen lehengerlő módon képes hatni. Nem kell gondolni semmit, át kell élni – magyarázza a karmester, aki ezúttal nemcsak a testvérével, Krisztiánnal, de a feleségével Herczenik Annával és kisfiával, Árminnal is együtt dolgozhat.
– Ez a cseppet sem könnyű megismeréstörténeti dráma a bátyám és a feleségem között születik meg. Pár évvel ezelőtt még nagyon merész ötletnek tartottam volna, de most nagyon jónak gondolom. Ahogyan mi ismerjük és szeretjük egymást, ahogy egymás művészetével bánunk, az elképesztően hatványozza az energiákat – fejtette ki gondolatait Cser Ádám.
Az előadással kapcsolatos további részletek a Miskolci Nemzeti Színház honlapján olvashatók.
Borítókép: Kékszakáll misztikus szerelmi története elevenedik meg a Miskolci Nemzeti Színházban (Fotó: Éder Vera)
