Kétszáz éve, 1824. április 19-én hunyt el Lord Byron, az európai romantikus költészet legkiemelkedőbb, a maga korában ünnepelt és szidalmazott egyénisége, akinek hatása felmérhetetlen volt a következő nemzedékekre.
Lord Byron élete
George Gordon Noel Byron Londonban született 1788. január 22-én, arisztokrata család sarjaként. Botrányos életű apja korán elhagyta családját, gyermekkora így nélkülözések közepette telt, szegénysége és sántasága miatt gyakran volt iskolatársai céltáblája. Tízévesen megörökölte a lord címet és a vagyont, ezután tanulás helyett inkább mulatni járt, de rengeteget olvasott, és megszerezte a magiszteri diplomát a cambridge-i Trinity College-ban. A féktelen és vad természetű fiatalember torz lába ellenére lovagolt és úszott, botrányhős hírében állt, biszexualitása miatt kétes szerelmi ügyekbe keveredett és több törvénytelen gyermeke volt.
Munkássága
Tünékeny darabok címmel 1806-ban jelentette meg első kötetét, a cinikus és erotikus munkát barátai tanácsára átdolgozta és A tétlenség órái címmel adta ki újra. Lord Byron bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot, ahol a görög mitológia egyik mondája, Héró és Leandrosz legendája előtt tisztelegve átúszta a Hellészpontoszt.
Az utazások alatt írta meg Childe Harold című művét, amelynek 1812-es publikálása meghozta neki a világhírt, Berliozt és Lisztet is zenemű komponálására ihlette.
Angliába hazatérve a lordok házában két híres beszédet mondott, az egyiket a luddita géprombolók, a másikat az ír nép védelmében. 1815-ben feleségül vette Anne Isabella Milbanket, aki csillagászatot és matematikát is tanult, lányuk, Ada Augusta, ismertebb nevén Ada Lovelace az első számítógép-programozónak tekinthető. A házasság azonban nem tartott sokáig, Anne hűtlenségen kapta férjét, emiatt elvált, sőt fel is jelentette a költőt, hogy az saját féltestvérével folytat vérfertőző viszonyt.
Byron ezzel kitaszítottá vált a szalonokban, ezért a Genfi-tó partján keresett menedéket. Itt ismerkedett meg a költő Shelley-vel, és itt született a Manfred című drámai költeménye, valamint a savoyai herceg ellen fellépő, 16. századi genfi apátról, Francois Bonivard-ról szóló, A chilloni fogoly című elbeszélő költeménye. 1819-ben kezdte el írni nagy szatirikus verses regényét, a befejezetlenül maradt Don Juant. Svájcból a napfényes Itáliába költözött, itt fejezte be a Childe Haroldot, Velencében megismerkedett utolsó nagy szerelmével, a mindössze 19 éves, ám férjezett Teresa Guiccioli grófnővel, és részt vett a carbonarik szervezkedésében.
