A biblikus történet így most egy új réteggel kiegészülve az emberi kapcsolatokról, illetve mindannyiunk számára ismerős érzelmekről, köztük szeretetről, elengedésről és gyászról is szól. A darab rendkívül súlyos, tanulságos kérdéseket boncolgat, ugyanakkor tele van megindító és fájdalmas érzelmekkel. Hogyan képes egy anya épp ésszel felfogni azt, hogy fiának meg kell halni ahhoz, hogy mindenki más üdvösségre lelhessen? Hogyan képes elengedni? Hogyan képes túlélni azt a pillanatot, amikor a fia nem őt és másik gyermekét, hanem a tanítványokat nevezi anyjának és testvéreinek? Hogyan képes eljutni odáig, hogy azért imádkozzon, hogy ne szeresse többé a fiát, akinek az elvesztését csak így képes elviselni?
Nehéz küzdelmek, gyötrelmes lelki vívódások, amelyeket hitelesen, gazdag színészi és énekesi eszközökkel, lélekhez szólóan jelenített meg a Máriát alakító Bordás Barbara és a Jézust megformáló György-Rózsa Sándor, akire nemcsak színészi és énekesi kvalitásai, de megjelenése és kisugárzása miatt is szinte a rászabták a szerepet.
A darab másik kulcsfontosságú szereplője, mondhatni mozgatórugója a hol narrátorként, hol a cselekmény részeseként felbukkanó János apostol, akit ezen az estén Földes Tamás személyesített meg.
Bár a bibliai történetnek Jézus, a Mária evangéliumának pedig édesanyja a főszereplője, a történetet hol szereplőként, hol pedig szereplőként megélő apostolra, Jánosra legalább ennyi feladat hárul az előadás során.
Földes Tamás mind énekesként, mind színészként ezúttal is remekül kiállta a próbát. A produkció igazi meglepetéseket, különlegességeket is tartogatott a közönség számára.
Ilyen pillanat volt az is, amikor Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes egy meglepően jó érzékkel előadott rapszámmal lépett színpadra Heródesként.
A dal – a mai kor zenei világához közelítve – az eredeti változathoz képest egyébként kissé felgyorsítva hangzott el. Ennek a korokat összekötő, mai világunkhoz közelítő koncepciónak volt a része az is, hogy a pásztorok (Laki Péter, P. Petőcz András és Antóni Norbert) építkezési munkásokként, a három király pedig öltönyös, laptoptáskás diplomataként jelent meg a színen.
Ugyancsak a bibliai és a mai kort kapcsolta egymáshoz az előadás kettős látványvilága. A Cziegler Balázs által tervezett díszlet egyrészt hűen tárta a nézők elé a Jézus és Mária korára jellemző építészet stílusjegyeit, ugyanakkor az archaikus történelmi romokat egy, a jelenre utaló építkezési állványzat tartotta egyben.
Mindez arra emlékeztette a nézőt, hogy a mű kortalan és halhatatlan mondanivalóját mi teremtjük meg, és tartjuk ma is életben.
A jelmeztervező, Benedek Mari – aki a Madách Színházban tartott ősbemutatóhoz is készített terveket – ezúttal szintén olyan látványvilágot hozott létre, amely a napjaink divatjára jellemző stílusjegyeket mutató, ugyanakkor néhány apró motívummal archaikus korokat is megidéző ruhákon keresztül a modern kor emberét, a mai fiatalokat is megszólítja.
Mindig emelkedett pillanat, amikor szabadtéren, Isten ege alatt kel életre egy produkció. A Margitsziget különleges atmoszférája, a természet közelsége pedig még jobban felerősítette ezt a varázslatot. Ezen az estén a természet ereje eső formájában is megmutatkozott, így nem sokkal a második felvonás kezdete után közel egyórás szünetet kellett tartani. A közönség többségét azonban ez sem riasztotta el: kitartóan vártak, majd amikor az időjárás engedte a folytatást, hatalmas tapssal köszöntötték a színpadra visszatérő színészeket.
