Ebben az évadban május 10-én, jövő hét pénteken játsszák utoljára a Tulipánt. Habár a téma elég súlyosnak hangzik, a három színésznő, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina és Csábi Anna jóvoltából inkább egyik rokonunk nappalijában érezhetjük magunkat. Közvetlen játékmódjuk miatt és a kitűnően megírt párbeszédeknek köszönhetően fel sem tűnik az idő múlása. Aki könnyed, mégis tartalmas szórakozásra vágyik, annak mindenképpen ajánljuk.
Az előadás után a darab író-rendezője, Csábi Anna feltárta a készítési folyamatokat. A színlapon azt láthatjuk, hogy a darab szövete a résztvevők improvizációi alapján állt össze.
Rengeteg saját gondolat, tapasztalat és valóságból merítkező esemény van benne, de általánosságban is úgy gondolom, hogy egy működő, hatásos előadás általában autofikciós. Tehát a problémák, amik motiválják az előadás létrehozását, személyesen érintik az alkotókat, vagy legalábbis saját problémáiknak érzik. Bár a színház szemszöge empatikus, de legfontosabb ismérve a kívülről való rálátás, vizsgálódás, objektivitásra törekvő megfigyelés, így pedig az alkotó kötelessége eltávolodni. Tehát, ha saját emlékmorzsákból is építkezünk, azoktól idővel szükségszerűen eltávolodunk, tehát a színpadi történések már nem lesznek azonosak a saját élményekkel
– fejtette ki Csábi Anna.
Korábbi projektje, a Minden negyedik című előadása kapcsán elmondta, az kifejezetten dokumentumalapú volt, ahol a vele történt eseményeket játszotta el. A személyes kapcsolódás ellenére mégis úgy érezte, hogy idővel „levált róla a karakter”.
A Tulipán témájáról a rendező úgy gondolja, a transzgenerációs nézőpont manapság divatos megközelítésnek számít.
Az önreflexív emberek érzékelik, hogy ők, mint alma, nehezen kerülnek távol a saját fájuktól... Tehát a szüleink nem kedvelt gesztusait gyakran fedezzük fel saját magunkban. Rossz megküzdési mintáikat, gyakran vesszük át akaratunkon kívül. Aki pedig mindent megtesz, hogy ellene dolgozzon annak, amit tudatosan kerülni igyekszik, az annyira elmegy az ellentétes irányba, hogy egy másik szélsőséget választ az arany középút helyett
– árulta el Csábi Anna.
A témaválasztás a rendező emlékei szerint Száger Zsuzsanna ötlete volt, de a folyamat során mindenki egyenrangú partner volt. A végső verzióba azok a jelenetek kerültek bele, amiket mindenki elfogadott. Az ötletek alapján az írást, majd a rendezést pedig Csábi Anna vállalta.
