Londoni vendégeskedés
Madonnát most ne keressétek… februárig nagyon illusztris helyen vendégeskedik Leonardo- és Michelangelo- alkotások társaságában (!!!), a Királyi Művészeti Akadémián, mely az egyik leglátogatottabb múzeumok egyike Londonban.
– írja a Szépművészeti Múzeum Instagram-bejegyzésében:
A bejegyzésben kitérnek arra, hogy a képet nagyon meg is becsülik itt, a Royal Academy of Artsban, hiszen többek között a kiállítás hivatalos oldalán is ez a fő kép, így számos, a kiállításról született angol nyelvű cikkben (pl. The Guardian, The Spectator) is feltűnik.
„Raffaellót egészen a múlt századig a festészet felülmúlhatatlan csúcspontjaként tisztelték: a mester, aki újrateremtette a bálványozott antik művészet szellemét, és meghaladta annak alkotásait. Képeinek klasszikus harmóniája, derűs színvilága, páratlan gráciája évszázadokon át szolgált mintaként. És ha azóta a közönség közelebb is érzi magához a gyötrődő, önmagukkal birkózó zseniket, ha jobban tetszik is a küzdelmes torzó, mint a végső tökély, azért tény marad: Raffaello művészetében érte el eszményi végcélját, tökéletes szintézisét az itáliai reneszánsz minden gondolata és törekvése” – olvasható a bejegyzésben.
Egy befejezetlen alkotás
Az 1508-ra datált képet – amely alig 30 centiméter magas, 22 centiméter széles – Raffaello valószínűleg Rómában fejezte be, bár Mária arca és a gyermekek alakjai is elakadtak az aláfestés fázisában, ezért a mű úgynevezett vázlatos kompozíció.
Ez az év Raffaello pályafutása és a nyugati művészet talán egyik legfontosabb pillanatával esik egybe: a festő II. Gyula pápa meghívására Firenzéből Rómába költözött és udvari művészből az akkor születő Sixtus-kápolna és a vatikáni stanzák freskósorozatának alkotója lett. Bár a festményen nincs ott Raffaello szignója, de szerzősége minden gyanút kizár, miután a gyűjtéstörténetből pontosan nyomon követhető az eredete.
A festmény elkészülte után kétszáz évig Itáliában, többek között XI. Kelemen pápa tulajdonában volt, egészen 1720-ig. Ekkor, halála előtt egy évvel a pápa elajándékozta III. Károly német–római császár és magyar király feleségének, Erzsébet Krisztinának. Nem sokra rá a festmény a császári gyűjteményből Mária Terézia teljhatalmú kancellárjához, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitzhoz került.