Illusztris helyen vendégeskedik a Szépművészeti Múzeum legikonikusabb műtárgya

London egyik leglátogatottabb múzeumában, a Királyi Művészeti Akadémián vendégeskedik a Szépművészeti Múzeum egyik legkedveltebb műtárgya, Raffaello Esterházy Madonnája, amelyet csak ritkán ad kölcsön az intézmény. Az izgalmas tárlat a reneszánsz legnagyobb mesterei, Michelangelo, Leonardo és Raffaello találkozásáról és egymáshoz fűződő viszonyait mutatja be.

Fotó: Aron Harasztos

Londoni vendégeskedés

Madonnát most ne keressétek… februárig nagyon illusztris helyen vendégeskedik Leonardo- és Michelangelo- alkotások társaságában (!!!), a Királyi Művészeti Akadémián, mely az egyik leglátogatottabb múzeumok egyike Londonban.

– írja a Szépművészeti Múzeum Instagram-bejegyzésében:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szépművészeti Múzeum (@szepmuveszeti) által megosztott bejegyzés

A bejegyzésben kitérnek arra, hogy a képet nagyon meg is becsülik itt, a Royal Academy of Artsban, hiszen többek között a kiállítás hivatalos oldalán is ez a fő kép, így számos, a kiállításról született angol nyelvű cikkben (pl. The Guardian, The Spectator) is feltűnik.

„Raffaellót egészen a múlt századig a festészet felülmúlhatatlan csúcspontjaként tisztelték: a mester, aki újrateremtette a bálványozott antik művészet szellemét, és meghaladta annak alkotásait. Képeinek klasszikus harmóniája, derűs színvilága, páratlan gráciája évszázadokon át szolgált mintaként. És ha azóta a közönség közelebb is érzi magához a gyötrődő, önmagukkal birkózó zseniket, ha jobban tetszik is a küzdelmes torzó, mint a végső tökély, azért tény marad: Raffaello művészetében érte el eszményi végcélját, tökéletes szintézisét az itáliai reneszánsz minden gondolata és törekvése” – olvasható a bejegyzésben.

Egy befejezetlen alkotás

Az 1508-ra datált képet – amely alig 30 centiméter magas, 22 centiméter széles – Raffaello valószínűleg Rómában fejezte be, bár Mária arca és a gyermekek alakjai is elakadtak az aláfestés fázisában, ezért a mű úgynevezett vázlatos kompozíció. 

Ez az év Raffaello pályafutása és a nyugati művészet talán egyik legfontosabb pillanatával esik egybe: a festő II. Gyula pápa meghívására Firenzéből Rómába költözött és udvari művészből az akkor születő Sixtus-kápolna és a vatikáni stanzák freskósorozatának alkotója lett. Bár a festményen nincs ott Raffaello szignója, de szerzősége minden gyanút kizár, miután a gyűjtéstörténetből pontosan nyomon követhető az eredete. 

A festmény elkészülte után kétszáz évig Itáliában, többek között XI. Kelemen pápa tulajdonában volt, egészen 1720-ig. Ekkor, halála előtt egy évvel a pápa elajándékozta III. Károly német–római császár és magyar király feleségének, Erzsébet Krisztinának. Nem sokra rá a festmény a császári gyűjteményből Mária Terézia teljhatalmú kancellárjához, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitzhoz került. 

A kép alig 30 centiméter magas és 22 centiméter széles (Fotó: MTI/Beliczay László)

Honnan a név?

A negyven évig Ausztriát irányító Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz kancellárnak parádés, több mint kétszáz tételből álló gyűjteménye volt. Ennek néhány darabjára vetett szemet a finom ízléssel és hatalmas vagyonnal megáldott magyar főúr, Esterházy Miklós herceg. 

Gyűjteménye egyik legértékesebb darabja lett a Raffaello-festmény, amely innentől Esterházy Madonna néven lett ismert. 

A herceg halálakor felbecsülhetetlen értékű műkincseket, de hatalmas adósságot is hátrahagyott. Unokája – szintén Miklós – az egész gyűjteményt 1865-ben Pestre szállította, a képtárat a magyar állam vásárolta meg az Esterházy családtól. Így került a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába az ikonikus alkotás. 

A kiállítás

A most látogatható londoni kiállítást több mint öt évig készítették elő, rendezője, Per Rumberg, a művészettörténet egy meghatározó pillanatára építi Michelangelo, Leonardo és Raffaello bemutatását. Ugyanis 1504. január 25-én Firenze leghíresebb alkotói – köztük olyan nagyságok, mint Sandro Botticelli, Filippino Lippi – összegyűltek, hogy együtt találják ki, hol lenne a legmegfelelőbb helye a toszkánai városban az ide Leonardóhoz hasonlóan nemrégiben visszatért Michelangelo látványos Dávid-szobrának. Leonardo, aki ebben az időben a Mona Lisán dolgozott, azzal érvelt, hogy a város főterén, a Piazza della Signorián, de egy eldugott sarokba kellene rejteni a firenzei művészet e felülmúlhatatlan remekét, méghozzá úgy, hogy feltűnő, meztelen genitáliái megfelelően el legyenek takarva.

Fotó: David Parry/ Royal Academy of Arts

A városatyák csak hozzátettek a feszültséghez. Néhány hónappal korábban a kormány egy monumentális freskót rendelt Leonardótól Battaglia di Anghiari címmel, amelynek helyszínéül a Palazzo della Signoria, ma Palazzo Vecchio újonnan épített tanácstermét szemelték ki. 1504 szeptemberében pedig, amikorra a Dávid-szobor a helyére került, Michelangelo is megkapta a maga felkérését, hogy ugyanabban a teremben egy másik freskót alkosson meg, Battaglia di Cascina címmel. Az ily módon riválisokká vált, addigra 52 éves Leonardo és a 29 éves Michelangelo mellett a mindössze 21 éves Raffaello is megjelent a színen. Kettőjükkel ellentétben ő Urbinóból tette át székhelyét tanulás céljából Firenzébe. Bár látszólag bálványozta a két tapasztaltabb mestert, amikor csak tehette, igyekezett elhappolni tőlük mecénásaikat.

A kiállítás azt a pillanatot járja körül, amikor a három géniusz egy időben, egy helyen tartózkodott és nemcsak egymással versengett, hanem a megrendelők kegyeit is kereste. 

A Michelangelo, Leonardo, Raphael: Florence, c. 1504 című tárlat 2024. november 9. és 2025. február 16. között látogatható.