Az egykori világkiállítás első, 1861-es felhívására mintegy tíz településről érkeztek felajánlások, ami nem volt elegendő egy fényképekből álló országos körképhez. Ezután Jankó Vince gazdasági szakíró, szervező Tiedge János pesti fényképészt bízta meg, hogy járja be az országot és minden vidékről öt személyt fotózzon le „tisztességes öltözetben”: egy öregembert, egy középkorú férfit, egy fiatal legényt, egy asszonyt és egy leányt.
Ez persze nem volt mindenhol követhető, azonban Londonban a szemtanúk szerint 76 kép függött a kiállítótér falain. Szegedi, pécskai és csanádi parasztok, veszprémi polgárok, pápai ökörfogatos szekér, a Vidats-gépgyár dolgozói, kálozi béresek, sümegi kanászok, szentgáli nemesek, vármegyei huszárok engednek betekintést egy rég elveszettnek hitt világba.
A fényképek meghaladták a régi konvenciókon nyugvó típusalkotást. Az „életre való arcok” valós embereket mutattak, nem karaktereket vagy etnikai-nemzeti-foglalkozási típusokat. A viseletek sem a „parasztiról”, a „népiesről” alkotott aktuális képzeteket és fikciókat fejezték ki, jóllehet sokaknak talán épp ezeket erősítették meg. A lefényképezett öltözetek hitelességét a helybeliek részvétele szavatolta, de még inkább a tekintetek, az arcok kifejezőereje.
A kiállításban szereplő fotográfiák az alábbi településeken készültek:
- Árpád (ma Pécs)
- Áta
- Cegléd
- Cserkút
- Decs
- Dunaföldvár
- Dunapentele
- Füles (ma Ausztria)
- Gencs
- Győr
- Gyula
- Jobbaháza
- Kakasd
- Káloz
- Kiskomárom
- Kiskunfélegyháza
- Kiszombor
- Magyarcsanád
- Makó
- Nagycsanád (ma Románia)
- Nagykanizsa
- Nagykikinda (ma Szerbia)
- Paks
- Pápa (3 db)
- Pécska (ma Románia)
- Pér
- Rábatamási
- Rákospalota
- Sopron (3 db)
- Sümeg (4 db)
- Szabadka (ma Szerbia)
- Szeged
- Szentgál
- Szombathely
- Szőllős (ma Szombathely)
- Veszprém (2 db)
Kurátorok: Gál Vilmos, Farkas Zsuzsa, Fejős Zoltán, Lackner Mónika
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!