„Kapaszkodjanak meg, itt a nagy leleplezések ideje. Jumurdzsák nevű török pasas márpedig nincs és nem is volt soha. Ennélfogva nem lehetett ott Eger 1552-es ostrománál, s mivel nem létezett, nem volt talizmánja sem, logikus, hogy meg sem próbálhatta Cecey Éva tőle kiszabadítani az ő Jancsikáját a fogságából az ostrom közepette. Már csak azért sem, mert szegény Cecey Éva sem létezett, kitalált alak ő is, pedig milyen szép szerelmet rittyentett Gárdonyi közte és Bornemissza Gergely között” – kezdi a Mandiner.hu-n megjelent írását a Hunyadi-kötetek szerzője, Bán Mór.
Tiszta fantasy, sőt, történelemhamisítás. Ja, nem. Hanem regény. Történelmi regény.
„Nagy szerencse, hogy nem volt internet, amikor Gárdonyi az Egri csillagokat megírta, vagy amikor a filmes feldolgozást leforgatták ’68-ban. Különben kapott volna ő is hideget, meleget” – teszi hozzá a szerző.
Bán Mór javaslatot is megfogalmaz a Hunyadi-sorozattal kapcsolatban
„Másik, csodálatos történelmi regényében, a Láthatatlan emberben Gárdonyi a Nyugat ellen készülő hun törzsszövetség felvonulásán vígan megjeleníti a magyarokat is, mint Attila hű népét. A történészek döntő többsége biztosan sikítófrászt kap, ha ehhez a részhez ér, a Facebook népének egy része pedig dühödten szentségel, mondván, a magyarok ott sem voltak, a másik fele meg azt kifogásolja, hogy csak egy voltunk a sok törzsből, pont fordítva, mi voltunk a hunok főnökei, gyalázatos történelemhamisítás ez az egész, kérem. Ettől függetlenül Gárdonyi igazat írt. Az Egri csillagokban is, és a Láthatatlan emberben is. Pedig nem történész. Annál sokkal több. A szívünkhöz szól, úgy, ahogy soha egy történész sem fog tudni” – vélekedik Bán Mór.
Egy apró adalék a jelenség megértéséhez. A történelmi regény, mint minden regény műfaja fikció. Az a feladata, hogy közelebb hozza az olvasóhoz az adott kort. Hogy megszerettesse azt. Hogy aztán rácsodálkozzon az olvasó vagy a filmes adaptáció nézője: mi lehetett úgy, és mi nem a jelenlegi tudásunk szerint a valóságban.
„Mindez azért jutott eszembe, mert – ahogy az várható volt – a történelemhamisítás vádja a Hunyadi bemutatása után azonnal felmerült” – írja a Hunyadi-regények szerzője, majd hozzáteszi:
Nagyon sok, történészek, szakértők által kifogásolt részlet a film dramaturgiája miatt alakult úgy, ahogy alakult.
„A Hunyadi-regények végén terjedelmes jegyzetanyag segít eligazodni a valós és kitalált karakterek, a megtörtént és regényes elemek nem is oly bonyolult útvesztőjében. Igazán pompás lenne, ha a televíziós sorozathoz is készülne efféle dokumentumfilmes segédanyag. Mert – miképp a mellékelt ábra is mutatja –, egy regény vagy film elképesztő módon fel tudja éleszteni a múlt iránti érdeklődést. Az a dolga neki…” – zárja sorait a szerző.
