Idén a kert témája köré épül az Arcus Temporum fesztivál
A fesztivál zenei művészeti vezetőiként térnek vissza Pannonhalmára Simon Izabella és Várjon Dénes zongoraművészek, akik a 2024-es Arcus Temporumon már fellépőként bemutatkoztak a közönségnek. A művészházaspár a hely szelleméből és az évad tematikájából ihletet merítve állította össze a zenei programot.
A fesztivál időívei hagyományosan egy kortárs és egy klasszikus zeneszerzőt kötnek össze.
Simon Izabella és Várjon Dénes két zseniális német komponistának, Felix Mendelssohn Bartholdynak és Jörg Widmann-nak a műveiből válogatva állította össze az öt koncert műsorát.
A két zeneszerzőt mintegy másfél évszázad választja el egymástól, az idő ívén keresztül mégis számtalan szál köti össze őket. Jörg Widmann előadóként is Mendelssohn világszerte egyik legnagyobb, leghitelesebb tolmácsolója, zeneszerzőként pedig folyamatos inspirációs tér alkotóművészete számára a német romantika
– fogalmaznak a művészeti vezetők.
Jörg Widmann személyesen is jelen lesz a fesztiválon, és fellépőként közreműködik a koncerteken. Mellette olyan kiválóságokat hallhat a közönség, mint a világhírű Chamber Orchestra of Europe, Csővári Csilla ének-, Nicolas Altstaedt cselló-, Osztrosits Éva hegedű-, Langer Ágnes hegedű- és Karasszon Eszter csellóművész, valamint a művészeti vezetők zongorajátékát is élvezheti a nagyérdemű.
A zenei programot kaleidoszkópszerű sokféleség jellemzi. – A dalirodalom, vonósszimfóniák, zongoraművek és a kamarazene kimeríthetetlen világán keresztül szeretnénk találkozni közönségünkkel és átélni a zene rezgéseivel a hit, a barátság és az összetartozás élményét – írják.
A zenei eseményekhez szorosan kapcsolódó irodalmi programok középpontjában Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordító munkássága áll.
A szerzőt a vele folytatott beszélgetésen és a műveiből összeállított felolvasószínházi előadáson keresztül ismerheti meg mélyebben a közönség. Az író az idei „kert” évadhoz való kötődéséről így vall: „Azt hiszem, van valami közös abban a késztetésben, ami a kertészkedésre, és abban, ami az írásra vagy festésre ösztönöz. Fáradozni annak érdekében, hogy valamit létrehozzunk, ami eddig nem volt, és az öröm – talán a legnagyobbak egyike –, ha sikerül, ha nagyjából olyan, amilyennek elképzeltük, vagy éppenséggel valami váratlan mutatkozik meg a munka – szó szerinti vagy átvitt értelmű – gyümölcsében, amit eddig nem sejtettünk előre, valami több, mint amire számítottunk. És ami talán a legfontosabb: mindegy, hogy íráson, festésen, zenén vagy kertészkedésen keresztül, de az a lényeg, hogy kapcsolatban legyünk valami magasabbal, hogy részesei legyünk, méghozzá tevékeny részesei, valami magunknál nagyobbnak.”
