A román szélsőségesség nem ismer határokat. Mindez közhelynek tűnik, ám történelmi vetületben bátran kijelenthető, hiszen az „első körös”, XVIII. századi magyarellenes etnikai tisztogatások óta már többször szembekerült egymással a két nemzetiség, döntő részt mi húztuk a rövidebbet. A dákoromán eredetmesén nyugvó sovinizmus viszont nemcsak a dokumentált pogromokban mutatkozott meg, hanem számos más, újabb kori jelenségben is. Mindez különösen érdekes a nemrég lezajlott romániai elnökválasztás tükrében – olvasható a Szélsőségek harapófogójában Erdély magyarsága című átfogó tanulmányban, ami a Magyar Összetartozás Intézete oldalon jelent meg.
Balázs D. Attila újságíró, az Elrabolt Hungária album társszerzője rendhagyó írásában a román részről történt emberiesség elleni bűncselekmények mellett rámutat azokra a magyarellenes műveletekre is, amelyeket a régi képeslapok is dokumentálnak. Ilyen volt a brassói millenniumi emlékmű, a híres Árpád-szobor 1913-as felrobbantása, az 1916-os román betörés Csíkszeredába, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport meggyalázása, valamint a nagyváradi Szent László szobor elmozdítása.
A szerző a jelenkori esetekről sem feledkezett meg, kiváltképp, hogy a romániai választás után egy nappal támadás indult Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, váradhegyfoki prépost-prelátus ellen, aki még mindig küzd a rend ingatlanvagyonáért a román állammal szemben:
Akik abban a hitben ringatják magukat, hogy az erdélyi magyarság fellélegezhet, azt el kell keserítenünk. Május 19-én, egy nappal a romániai elnökválasztás döntő második fordulója után a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal levélben felszólította Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei apátot, hogy öt napon belül hagyja el váradi rendházát, amelyet 1997 óta hivatalosan használ, és amely mindig is a rend tulajdona volt. Azaz menjen, amerre lát, mert neki „nincs joga” ott tartózkodni. Mondja ezt annak az államnak a képviselője, amely az elmúlt évtizedek során mesterségesen változtatta meg Erdély városainak nemzetiségi összetételét, mindemellett fittyet hányt a nemzetközi jogokra.
– fogalmaz a szerző.
A teljes írást itt olvashatják el.
