A Süsü, a sárkány legendás alkotója, Csukás István a hetvenes évek elején költőként tevékenykedett; mindebből nem tudott megélni, és a helyzetén az sem segített, hogy a szocializmus alatt a tűrt kategóriába tartozott. Kétségbeesésében bement a Magyar Televízióba a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényével, és a döntéshozók ráharaptak: 1974-ben egy négyrészes televíziós sorozat készült belőle, majd 1978-ban utóbbiból vágták össze a mozifilmváltozatát, amelyet a Szélesvásznú történelem e heti adásában elemeznek.
Miként a műsorban Sal Endre, az Újságmúzeum főszerkesztője elmondja, az alkotás bemutatásának az éve már az enyhülés korszakába tartozott, mindez a családi filmen is tetten érhető, teljességgel mentes a politikai ideológiáktól. És a sikerhez az is hozzátartozott nyilvánvalóan, hogy az akkori legnépszerűbb gyerekszínészeket vonultatta fel, élen Kovács Krisztiánnal, a felnőttek között pedig mások mellett olyan nevek váltották egymást a vásznon, mint Alfonzó, Bánhidi László, Páger Antal vagy Szilágyi István.
Lubickolunk a langyos tóban, a közérzetünk, az kösz szép’ jól van, hej-hó
– idézi Bródy János 1978 című dalát Csatári Bence történész, aki szerint ezek a sorok tökéletesen leírják a korhangulatot. Ugyanis a kádári életszínvonal és a politika már az utolsókat rúgta, de még nem okozott gondot megvenni egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet, illetve árulkodó volt az is, hogy olyan határozatot hoztak, amelynek értelmében a kultúra területén csak a legvégső esetben tiltanak be valakit. Ez az enyhülés elsősorban onnan eredt, hogy a hatalom nem akart mártírokat gyártani, mert azzal az ország nemzetközi megítélése csökkenne.
És ekkoriban érte a magyar televíziózás az első aranykorát, azonban miként Sal Endre elmondja, nagyon nem számított szokványosnak, hogy egy kisképernyőn bemutatott sorozatot újravágjanak és a mozikba is bemutassanak, de a Keménykalap és krumpliorr kasszasikerré vált a vásznakon is; és a korabeli gyerekek számára egytől egyig meghatározó, emblematikus élménnyé vált. Az pedig kifejezetten érdekes a filmben, hogy egyedül a fiatal szereplők normálisak, a felnőttek mind karikatúrák, elég csupán Lópici Gáspárra, az utca hírmondójára gondolni Szilágyi István felejthetetlen alakításában.
Csatári Bence hozzáteszi, teljesen más világot éltünk akkoriban, még a ,,szocialista erkölcsök” uralkodtak, azaz kínos volt elválni, a kölykök pedig jóval szófogadóbbak voltak, ugyanakkor a kulcsos gyerekek időszaka is volt ez, azaz sokan egész nap csavaroghattak, majd hazamentek a lakótelepi lakásba.
A történet főszereplőjét Kovács Krisztián játssza, aki négyéves korában kezdett el színészkedni, tizenhét alkotásban szerepelt, majd eltűnt a nyilvánosság elől, nem volt hajlandó interjúkat sem adni, Sal Endrével azonban kivételt tett.
És miként a műsorban kiderült, egyszerűen ráunt a filmezésre, utálja a bulvárt, ezért nem hallani róla azóta: a világ számos pontján élt és dolgozott többek között informatikusként, jelenleg az Egyesült Államokban lakik és már unokája is van.
Szintén fontos gyerekszereplője a filmnek Berkes Gábor, aki – miként Csatári Bencétől megtudhatjuk – később zenészként vált sztárrá: ő lépett fel a Budapest Sportcsarnokban elsőként a Lobogó nevű együttesével, később olyan formációk tagja volt, mint az Első Emelet vagy a Rapülők.
Nem volt azonban az összes gyerekszínész ilyen szerencsés, sokakkal rendkívül megalázóan bántak, amikor felnőttként is folytatták volna a hivatásukat, mindez részletesen szóba kerül az adásban, amelyben egyebek között az is kiderül, milyen sikeres karriert futott be nemzetközileg is a film.
A Keménykalap és krumpliorr szombat este 10 órakor és vasárnap délután 1 órakor látható a Hír TV-n, a Szélesvásznú történelem pedig vasárnap délelőtt 11-kor kerül adásba.
Kiemelt kép: Keménykalap és krumpliorr (Forrás: NFI)
