A Süsü, a sárkány legendás alkotója, Csukás István a hetvenes évek elején költőként tevékenykedett; mindebből nem tudott megélni, és a helyzetén az sem segített, hogy a szocializmus alatt a tűrt kategóriába tartozott. Kétségbeesésében bement a Magyar Televízióba a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényével, és a döntéshozók ráharaptak: 1974-ben egy négyrészes televíziós sorozat készült belőle, majd 1978-ban utóbbiból vágták össze a mozifilmváltozatát, amelyet a Szélesvásznú történelem e heti adásában elemeznek.
Miként a műsorban Sal Endre, az Újságmúzeum főszerkesztője elmondja, az alkotás bemutatásának az éve már az enyhülés korszakába tartozott, mindez a családi filmen is tetten érhető, teljességgel mentes a politikai ideológiáktól. És a sikerhez az is hozzátartozott nyilvánvalóan, hogy az akkori legnépszerűbb gyerekszínészeket vonultatta fel, élen Kovács Krisztiánnal, a felnőttek között pedig mások mellett olyan nevek váltották egymást a vásznon, mint Alfonzó, Bánhidi László, Páger Antal vagy Szilágyi István.
Lubickolunk a langyos tóban, a közérzetünk, az kösz szép’ jól van, hej-hó
– idézi Bródy János 1978 című dalát Csatári Bence történész, aki szerint ezek a sorok tökéletesen leírják a korhangulatot. Ugyanis a kádári életszínvonal és a politika már az utolsókat rúgta, de még nem okozott gondot megvenni egy kiló kenyeret vagy egy liter tejet, illetve árulkodó volt az is, hogy olyan határozatot hoztak, amelynek értelmében a kultúra területén csak a legvégső esetben tiltanak be valakit. Ez az enyhülés elsősorban onnan eredt, hogy a hatalom nem akart mártírokat gyártani, mert azzal az ország nemzetközi megítélése csökkenne.
És ekkoriban érte a magyar televíziózás az első aranykorát, azonban miként Sal Endre elmondja, nagyon nem számított szokványosnak, hogy egy kisképernyőn bemutatott sorozatot újravágjanak és a mozikba is bemutassanak, de a Keménykalap és krumpliorr kasszasikerré vált a vásznakon is; és a korabeli gyerekek számára egytől egyig meghatározó, emblematikus élménnyé vált. Az pedig kifejezetten érdekes a filmben, hogy egyedül a fiatal szereplők normálisak, a felnőttek mind karikatúrák, elég csupán Lópici Gáspárra, az utca hírmondójára gondolni Szilágyi István felejthetetlen alakításában.
