– Öt éve a Győri Balett igazgatója és nemrég újabb öt évre bízták meg a társulat vezetésével. Hogyan összegezné az elmúlt időszakot?
A Győri Balett hű a Markó Iván által képviselt „Veled teljes” gondolathoz
– Úgy gondolom, hogy nem én kaptam bizalmat, hanem az a társulat, amely egyfajta csapattá kovácsolódott az elmúlt időszakban. Az első ciklusom szlogenje, a pályázatom címe a tradíció és innováció volt, mert szerettem volna a hivatásunk tiszteletét megvédeni és bizonyos szegmenseit újragondolni, hiszen a táncművészetnek is reflektálnia kell a mai világra. Viharos volt az elmúlt öt év, a világjárvány kirobbanásakor vettem át a társulatot, amikor nem játszhattunk, elveszítettük a közönségünket, aztán jött a háború és az energiaválság.
Az elmúlt évadban sikerült megújítani az arculatunkat, a kommunikációnkat, a teljes közönségbázisunk is átalakult, az átlagéletkorukat húsz évvel lejjebb tudtuk vinni.
Hűek vagyunk a Markó Iván által képviselt „Veled teljes” gondolathoz, hiszen a művészetünk a közönségünkkel együtt válik teljes egésszé. Az elmúlt öt év tanulsága, hogy rugalmasnak kell lennünk és láthatóvá kell vállunk minden korosztály számára. Ezért lett a következő pályázatom címe a vizibilitás és flexibilitás. A Győri Balett egy nagy hajó, amely most már negyvenöt éve a magyar táncművészet egyik zászlóshajója.
– Ennek tudatában milyen bemutatókat hoztak létre ebben az évadban?
– Nemzeti minősítésű társulat vagyunk, több mint ötven előadást kell székhelyen kívül játszanunk, ami Magyarország második legnagyobb táncegyüttesétől igazi bravúr. A negyvenötödik évadunkban ezért inkább itthonra helyeztük a hangsúlyt, számos lokálpatrióta programot hoztunk létre. Öt premiert hirdettünk meg: a Tranzit című előadásban két nemzetközi alkotó, Jordan James Bridge és Kim Jung-a mutatkozott be, decemberben megtartottuk az Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna éltéből bemutatóját, májusban az Éva és Ádám premierjét, A halál és a lányka pedig a 20. Magyar Táncfesztiválon debütál. Emellett a legkisebbekre is gondolva bemutatjuk a Vulpi című tornamesét.
– A 20. Magyar Táncfesztivált június 17. és 22. között rendezik meg Győrben. A társulat életében miért fontos ez az esemény?
– Nagyon ritka alkalom, amikor a közönség találkozhat a magyar táncművészet teljes spektrumával. Idén a vidékiekre koncentráltunk, itt lesz egyebek mellett a Pécsi Balett, a Szegedi Balett, a GG Tánc Eger és Székesfehérvári Balett Színház. A klasszikustól a kortársig, a néptánctól az újcirkuszig mindenféle műfajjal találkozhat a közönség.
A Magyar Táncfesztivál nemcsak bemutatja, hogy hol tart ma a magyar táncművészet, hanem szabadtéri előadásokkal, táncházakkal, workshopokkal szólítja meg a közönséget és a táncszakmát. Egyfajta életérzést szeretnénk vinni Győr életébe, ami ilyenkor a tánc fővárosává változik.
– A táncművészetre is hatással van a virtuális világ, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hogyan küzdenek meg ezzel a sűrű hétköznapokban?
– A TikTok világában kell a tánckultúrát közvetítenünk a közönségnek, ami hatalmas kihívást jelent. A táncművészet és bármilyen előadóművészet, ami a színpadon zajlik, a pillanat művészete is.
A közönség ingerküszöbe egyre inkább kitolódik, ezért olyan hatást, benyomást kell kiváltanunk belőlük, ami maradandó, amire emlékeznek.
Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy a világ dolgait megszűrjük és egy művészi előadásra, koncertre nyitott szívvel tudjunk beülni. A mai kor emberének ez a fajta attitűd ijesztő, de nekünk ezzel a reflexszel is meg kell küzdenünk. Akinél pedig megnyerjük ezt a csatát, az hűséges nézőnk lesz.
– Egy interjúban nemrég azt mondta, nemcsak a következő öt, hanem már a következő tíz évre is megvannak a tervei. Felvázolná ezeket?
– Egyszerre vagyok egy idős ember és egy álmodozó kisfiú, mert már a következő tíz-tizenöt évet vizionálom. És akkor fogok büszkén, könnyes szemmel ülni a hatvanéves Győri Balett ünnepségén, ha még mindig sikeresek, biztonságos a működésük és megvannak azok az eszközeik, amelyekkel tudnak reflektálni a jelenre.
El kell döntenünk, hogy melyik irányba megyünk, hogy harminc táncos helyett csak tizenötöt foglalkoztatunk, nincsen saját műszakunk, hanem produkciókra bérelünk profi szakembereket, vagy pedig azt mondom, hogy előre lépünk, lesz saját épületünk, ahol arculatot tudunk építeni, ahol különböző programokon keresztül ezt a dinamikus tánctársulatot tudjuk foglalkoztatni, és még öt-nyolc táncművészt stabilan tudunk szerződtetni és az első szereposztásba be tudok tenni. Azon dolgozom az elkövetkezendő években, hogy az utóbbi megvalósuljon.
– Ugorjunk most kicsit vissza az időben. Mit terveznek a közeljövőben?
– A 20. Magyar Táncfesztivál zárónapján már csomagol a társulat, indulunk Oszakába, a világkiállításra. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a magyar tánckultúrát, Magyarországot és természetesen a győrieket képviselhetjük Japánban, ahova a Romance – Kodály Zoltán műveire című előadásunkat visszük el. Ez a darab tizenöt éve folyamatosan a repertoárunkon szerepel, bízom benne, hogy most is nagy sikere lesz.
