A közösségi média elképesztő zajában és a nem emberi léptékű nagyvárosok sodrásában egyre többen vágynak arra, hogy kiszakadjanak a nyugati civilizációból, a legtöbben azonban csak egy egzotikus üdülőhelyig vagy a vidéki telkükig jutnak, majd a kényszer vagy a megszokott komfort hiánya visszacsábítja őket az IKEA-bútorokkal berendezett otthonukba. Vannak, akikben az átlagnál nagyobb a hajtóerő, ezek a történetek azonban nem mindig végződnek jól. Sean Penn rendezésében, a valós sztorit elmesélő Út a vadonban című drámában még jóval az internet kora előtt, a kilencvenes években egy fiatalember úgy döntött, mindent maga mögött hagy, hogy a természetben és azzal harmóniában éljen, de hiába halmozott fel rengeteg tudást előzetesen, tragikus fordulatot vett a kalandja. Egy hasonló mentalitású fiatalemberről szól a Pásztorok című film is, amelyben egy montreali srác otthagyja a jól fizető irodai állását, az Alpok felé veszi az irányt, hogy ott birkákat tereljen.
Meggyűlik a baja a kétkezi munkával, a helyiek is inkább megmosolyogtatónak tartják a naivitását, illetve az időjárás viszontagságaitól kezdve a farkasok esetleges támadásáig, számos tényezővel nem számol előre, a konoksága azonban kikezdhetetlen. Le is nyűgözi a helyi, irodában robotoló lányt, olyannyira, hogy végül osztozni kezd vele a nomád életmódban.
Legyintenénk, hogy csupán tündérmesét látunk, a valóságban a hősünk néhány kudarc után szedné a sátorfáját és repülne vissza haza videójátékozni, de a film igaz történetet mesél el. És utóbbi miatt természetesen örülünk, hogy nem végződik tragédiával a kálvária, ugyanakkor esetünkben nem igaz, hogy az élet írja a legjobb sztorikat, néhány kisebb-nagyobb drámát leszámítva a fiú szinte zökkenőmentesen adaptálódik az új környezetbe. Így az adrenalinszintünk nem ugrik meg sokszor, de az Alpokban nagy vásznon gyönyörködni mindig élvezet.
