Ové színpadra áll a Thália Színházban, bár még Görög László se sejti pontosan, hogyan

A teátrum új évadának egyik legígéretesebb bemutatója kétségkívül Fredrik Backman világhírű regényének, Az ember, akit Ovénak hívnak színpadi adaptációja lesz. A darabot szeptemberben mutatják be a Thália Színház Arizona elnevezésű játszóhelyén, a címszerepben pedig a Jászai Mari-díjas Görög Lászlót láthatja a közönség. A színművésszel az évadbejelentő kapcsán beszélgettünk a skandináv irodalom erejéről, a monodráma felelősségéről és arról a különös titokzatosságról, ami még a próbafolyamat megkezdése előtt övezi az előadást.

Görög László, a monodráma előadója és Zayzon Zsolt, a darab rendezője Fotó: Ladóczki Balázs

– Zsolt is és én is némileg meglepődtünk. Tudtuk, hogy van szándék a bemutatásra, de szerintem egyszerűen az ismeretségünk és a szakmai múltunk alapján választottak minket. Persze van egy társulati keret is: három helyszínen – Arizona, Télikert, Nagyszínpad – összesen kilenc bemutatónk lesz az új szezonban. Nem lehet mindenki mindenben benne, ez egy komoly matematikai és egyeztetési folyamat. De azért bízom benne, hogy a döntés mögött nem csak a matematika állt.

Fotó: Thália Színház/Juhász Éva

– Ön hogy látja a színészi ismertség szerepét manapság?

– Az ismertség ma már mást jelent, mint régen. Valamikor a névhez szaktudás, hitel és bizalom társult, ma ezek nem feltétlenül kritériumok. Színpadi színészként az ember ma már némileg marginális figura; csak azok számára jelentünk valakit, akik eljönnek megnézni minket.

– Sűrű szezonnak néz elébe. A korábbi darabjai, mint a Nyakamon a nászmenet, futnak még tovább?

– A Nyakamon a nászmenet idén véget ért, de a többi megy tovább: A miniszter félrelép, a Legszebb férfikor, a Ványa bá, a Tengeren és az Olimpia is marad a repertoáron. Az új évadban pedig az Ove mellett a Pillantás a hídról című darabban is szerepelek majd.

– Szeptemberben már bemutató, ez meglehetősen korai kezdés. Mikor vágnak bele a próbákba?

– Igen, ez egy nagyon korai bemutató. Nehézség, hogy ilyen hamar jön, de előny is, mert alapvetően két embernek kell ráérnie: Zsoltnak és nekem. Amint meglesz a végleges szöveg, elkezdem tanulni és gondolkodni rajta, így ezen a folyamaton hamar túljutunk.

– Magyarországon nagyon népszerű a skandináv irodalom. Ennek mi lehet a titka?

– Főleg a krimik miatt kedvelik, mert nem hiszem, hogy August Strindberget vagy Henrik Ibsent ma is tömegek olvasnák, pedig remek szerzők. Van valami a skandináv világban, ami széles tömegeket mozgat meg. 

Az ember, akit Ovénak hívnak című regény a maga egyszerűségével és tisztaságával fogott meg: nincs benne fölösleges szó. Megható, szép és minden benne van, ami az élet: társas kapcsolatok, erkölcs, fizikai létezés, kitartás. Rég volt rám ilyen hatással mű. Zsolttal mindketten végigkönnyeztük az utolsó oldalakat. 

Érdemes elolvasni, a fordítás is kiváló.

– Látható a darabban a fekete macska is, ami a regényben kulcsszereplő?

– Ez az egyik legnagyobb kérdés, ami minket is foglalkoztat. A könyvben a kóbor macskának szinte emberi fontossága van. Még nem tudjuk, a színpadi változatban hogyan jelenik meg – lehet, hogy a svéd adaptációban végül kihagyták az élő állatot a nehézségek miatt. De egyelőre fogalmunk sincs, ez a legnagyobb titok előttünk. Nagyon izgalmas próbafolyamat lesz.