A fél centi, ami hiányzik

Hitelesség, színészi jelenlét, intimitás – e három pilléren nyugszik egy monodráma. Ha ezek megfelelő arányban vannak jelen, megszülethet a katarzis. Hogy ezúttal miért marad el az áttörés, arra már nehezebb választ találni. Pedig minden adott hozzá: Halász Rita Margó-díjas sikerregénye,a Mély levegő erős alapanyag, Pálos Hanna alakítása végig hiteles, a szcenika kreatív és pontosan szolgálja a történetet. A darab mégis inkább csak felvillantja, mintsem kiteljesíti a benne rejlő lehetőségeket. Szorongat, de nem fojt meg. A sarokba szorít, de mindig hagy menekülőutat. Magával ragad, de mielőtt igazán elnyelne, el is enged. Pálos Hanna újra és újra kinyújtja a kezét a néző felé, de az a fél centi mindig hiányzik ahhoz, hogy valóban belekapaszkodhassunk.

Forrás: juranyihaz.hu

Az előadás vizuális világa visszafogott és ötletes. Az írásvetítő használata, a vízzel, színekkel és különböző anyagokkal létrehozott képek Vera belső változásait követik. A víz egyszerre idézheti a megtisztulást, az átalakulást és az emlékezést, a létrejövő formák és árnyékok pedig olyan asszociációs teret nyitnak, amely túlmutat a szövegen. Ezekben a jelenetekben mutatkozik meg leginkább, milyen irányok nyílhatnának még az előadás előtt: hogyan lehetne a regény szigorú narrációját még inkább színházi élménnyé formálni. Mintha minden adott lenne ahhoz, hogy a néző igazán mélyre merüljön, de a felszín alatt maradna egy réteg, amelyet már nem érünk el. Az a fél centi.