
Más, erdeinkben rejtőző pálos romot is bemutat e könyv: a tálodi Szent Erzsébet-monostort, illetve a monumentális lesenceistvánd–uzsabányait és a nagyvázsonyit, ahol Kinizsi nyugodott. Mint ismert, 1708-ban kincskeresők feldúlták a hadvezér sírját, eltávolították sodronyos páncélingét, sisakját és kétélű pallosát, amelyek később végül a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A romos kolostorok mindegyikéről kapunk egy-egy tömegvázlatot is az oldalakon, amelyek segítenek elképzelni, hogy milyen csodás épületek lehettek ezek annak idején. Ugyanakkor ne feledjük, magas művészeti értékű bútorzat is tartozott ezekhez e hajlékokhoz, a harangok és persze az iparművészeti remekek mellett. A különösen sokat szenvedett tüskevári Szent Magdolna-monostor lerombolásának részletes története hűen mutatja be, hogy amit a török nem pusztított el, azt a későbbiekben a vandál Habsburg-kormányzat semmisített meg, ha érdeke úgy kívánta.
Ne feledjük, a pálosok magyar eredetük révén különösen mellőzöttek voltak azokban az időben.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!