Két kézzel a digitális világ ellen – miért lettek újra menők a mesterségek?

Úgy tűnik, a hagyományos mesterségek ismét vonzóvá válhatnak a fiatalok számára. A brit The Guardian augusztus 27-i riportja olyan pályakezdőket mutat be, akik az egyetemi diploma után hagyományos, kézműves tudást igénylő szakmákat választanak: könyvkötészettel, fémművességgel vagy színházi kellékkészítéssel kezdenek foglalkozni. De vajon Magyarországon is újra divatba jöhetnek a hagyományos mesterségek? A népi kézművesség itthon régóta jelen van, a kérdés inkább az, milyen helyet foglal el ma, és hogyan adható tovább a hozzá kapcsolódó tudás.

Forrás: nationaltheatre.org

A kutatás egyik újdonsága, hogy első alkalommal reprezentatív, 1500 fős telefonos lakossági felmérés is készült a népi kultúra és a népművészet társadalmi megítéléséről, valamint az ezekhez kapcsolódó fogyasztási szokásokról.

A Hagyományok Háza összefoglalója szerint 

a megkérdezettek 91–94 százaléka fontosnak tartja, hogy az óvodában és az iskolában a gyerekek élőszavas mesemondással, népi kézművességgel és néptánccal is találkozzanak. 

A társadalmi érdeklődés tehát jelentős, a jelentés ugyanakkor több problémára is felhívja a figyelmet. Ezek egyike a képzési rendszer helyzete: a népzene és a néptánc területével ellentétben 

a népi kézművesség felsőfokú képzése jelenleg nem megoldott.

A tudás átadásának kérdése

A népi kézművesség oktatása többféle képzési formában zajlik. A kutatás külön fejezetben vizsgálja a tudásátadás intézményesülését, az oktatási rendszereket és a képzési központok működését, valamint azt is, milyen kapcsolat alakult ki a felsőoktatás és a tárgyalkotó népművészet között. Utóbbi területen ugyanakkor hiányosságot is azonosít: 

a népi kézművességnek jelenleg nincs önálló felsőfokú képzése.

A jelentés szerint a rendszerváltás óta több kezdeményezés is indult ilyen képzés létrehozására, teljes értékű alapképzésként vagy mesterképzésként azonban jelenleg egyik sem működik. A felsőoktatásban ugyanakkor több olyan tantárgy, specializáció és továbbképzés érhető el, amely kapcsolódik a tárgyalkotó népművészethez.

A Jelentés egyik legerősebb tanulsága, hogy a népi kézművesség iránti társadalmi érdeklődés ma is erős, a tudásátadás intézményi csúcsa azonban hiányos. A tét ezért az, hogy ezt a hiányt ne elfedjük, hanem közös szakmai gondolkodás tárgyává tegyük 

– mondta az anyag megjelenése kapcsán dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója.

Hogy miért lenne szükség önálló felsőfokú képzésre, arra a Hagyományok Háza szakmai összefoglalója is kitér. Eszerint egy ilyen képzés hozzájárulhatna a szakmai presztízs növeléséhez, a hagyomány hiteles továbbadásához, az alkotói gondolkodás fejlesztéséhez és a tudás rendszerezéséhez, valamint a pedagógiai felkészítéshez.

Fotó: Hagyományok Háza

Mesterség és megélhetés

A képzés mellett az is kérdés, hogy 

milyen pálya építhető a megszerzett tudásra.

A Népművészeti Jelentés ehhez is szolgál adatokkal. A HÉTFA által készített online kérdőívet 646 népi tárgyalkotó töltötte ki. A válaszadók 46 százaléka ugyan keres pénzt kézműves tevékenységgel, de nem ebből él, 40 százalékuk pedig hobbiként foglalkozik kézművességgel, és nem értékesíti a munkáit. Hivatásos kézművesnek 17 százalék vallotta magát, vagyis ennyien mondták azt, hogy a tárgyalkotásból vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységből élnek.

A felmérés nem reprezentatív, az adatok mégis képet adnak arról, hogy a kézművesség milyen különböző szerepet tölthet be a megkérdezettek életében: lehet hobbi, kiegészítő jövedelemforrás vagy akár fő megélhetési forma. A brit példákhoz hasonlóan itthon is látszik tehát az érdeklődés, ám önmagában ez még nem oldja meg az utánpótlás és a megélhetés kérdését. A következő lépés annak megteremtése lehet, hogy a kézműves tudás ne csak továbböröklődjön, hanem olyan szakmai pályát is jelentsen, amelyet a fiatalok hosszú távon is érdemesnek látnak választani.