„A görögkatolikusság ősisége egyre több fiatalnak vonzó”

– Ha nem félünk megélni az ősi, keleti rítusunkat, ez vonzó lehet a mai fiataloknak is. Talán önellentmondásnak hat, de úgy tűnik, ez az ősiség nem életidegen, ez ma is közel áll az emberhez – mondta Kocsis Fülöp érsek-metropolita. Vasárnap kezdődött a görögkatolikus karácsonyi böjt; az atyával az ősi szokásról, az egyház reményadó szerepéről, a püspökkenyérről, a papfeleségekről és arról beszélgettünk, hogy az ősi rítusok miért vonzzák jobban a fiatalokat.

Fotó: MTI/Balázs Attila

Fotó: Molnár Péter/Hajdú-Bihari Napló

– Tud az egyház reményt adni az embereknek? Hogy képesek oldani a szorongásukat?

– Egyházunk legfőbb törekvése a járvány idején nem az, hogy tartsuk be az előírásokat, hanem az, hogy ne veszítsük el a reményt. Az elővigyázatosságnak nem kell félelmet szülnie. Egészen más a kettő.

Hitünk próbája és erősödésének lehetősége, hogy a nehéz helyzetben is tudunk-e bízni. Ebben a bizalomban akarjuk megerősíteni az embereket. Isten most is velünk van, a nehéz helyzetben még jobban, mint máskor.

– Kevesen tudják, hogy a görögkatolikus egyház a római egyház része, egyházszervezetileg 2015 óta önálló, Rómának alárendelt egyház. Ez mit jelent pontosan?

– Azt mondjuk magunkról, hogy mi Kelet is és Nyugat is vagyunk, egyszerre hordozzuk mindkét hagyományt. 2015-ben Ferenc pápa elég erősnek látta a magyar görögkatolikusságot, hogy számukra saját jogú egyházat alapítson, ez a magyar metropólia. Természetesen továbbra is része vagyunk a katolikus egyháznak, hiszen a római pápa alapította a metropóliánkat, de ezzel az önállósággal még inkább megerősíthetjük a katolikusságon belül a keleti rítusunkat, a keleti rítuson belül pedig a magyarságunkat.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Miközben sok egyház paphiányban szenved, önöknél sokan jelentkeznek kispapnak. Mekkora szerepet játszhat ebben az, hogy az önök papjai házas emberek is lehetnek?

– Azt látjuk, hogy ha nem félünk megélni az ősi, keleti rítusunkat, ez vonzó lehet a mai fiataloknak is. Talán önellentmondásnak hat, de úgy tűnik, ez az ősiség nem életidegen, ez ma is közel áll az emberhez. A lelkes fiatalokból lesznek aztán a lelkes papnövendékek. Bár minden bizonnyal szerepet játszik ebben, hogy papszentelés előtt nálunk lehet házasodni, a legtöbb papunk családos, mégpedig nagycsaládos. De ez önmagában még kevés volna, hiszen a protestáns egyházakban is lehet házasodni, sőt náluk nőket is lelkésszé szentelnek, mégis sok protestáns egyházban szintén érezhető a lelkészek hiánya.

Meggyőződésem, hogy a görögkatolikusság ősisége, hagyományokhoz való ragaszkodása egyre több fiatalnak vonzó a nagyon változó világban.

– Azért a lelki fejlődés mellett másra is figyelnek: tisztelendő asszonyaik segítségével remek böjti recepteket fognak közreadni, bemutatva egy-egy papnét. Milyen szerepe van az egyházban a papnéknak?

– Pap feleségének lenni külön hivatás. Annak a leánynak, aki kispaphoz megy feleségül, ezzel számolnia kell. Nem gondolhatja, hogy neki mindegy, hogy a férje portás, orvos vagy éppen pap, hanem bizonyos mértékben részt kell vállalnia a férje hivatásából. Ha nem így tesz, boldogtalanná válik, a férje pedig szintén boldogtalan és rossz pap lesz. A pap számára ez a kettő szorosan összefügg, a papi és a családi hivatás. A kettő közt harmóniának kell lennie. Igyekszünk segíteni is ebben a választott leányoknak. Nekik is szervezünk képzést, ha nem is nyolc éven át tartót, mint a férjeknek. A saját hozzáállásukon múlik leginkább, hogy képesek-e fölkészülni erre a különleges hivatásra.

– Különleges karácsonyi böjti naptárt indítottak a Facebookon: negyven napon át, egészen szentestéig hetente több posztban lelki tartalmakkal segítik az elmélyülést, recepteket, zenéket ajánlanak. Miért fektetnek ekkora hangsúlyt a közösségi médiára? Nem hordoz ez veszélyeket?

– Az egyház feladata a híradás, az örömhír továbbadása. Régen a könyvnyomtatásnál is felmerülhetett, hogy majd mindenféle ellenőrizetlen tartalmak jelennek meg. Így van ez a közösségi médiával is: nagy lehetőség, de nyilván vannak benne veszélyek is.

A veszélyektől nem félni kell, hanem lehetőség szerint elkerülni őket, de megtorpanásra nem késztethetnek.

Ma a XXI. században élünk, ennek a kornak a fiaiként ezen kor eszközeivel kell élnünk és teljesítenünk Isten ránk bízott feladatát, az örömhír továbbadását.