A székely kapuk rejtett üzenete a régmúltból

Kádár Ferenccel a Budakeszi Galambos Gáspár Erdészeti Arborétum nemrég felállított, mívesen faragott székely kapuja előtt találkoztunk. Mint később kiderült, azért, mert ő maga készítette az erdészet felkérésére, holott a művészeti ágak közül a fafaragást csak hobbiként műveli, valójában operaénekes és keramikus. Az arborétum kapuját szemügyre véve azonban senki meg nem mondaná, hogy nem hivatásos mester keze munkája, hisz Kádár Ferenc amellett, hogy tökéletesen farag, az ősi szimbólumokkal is tisztában van.

Kádár Ferenc . 20210308 Budakeszi-Páty Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Ősi hitvilágunk „naptárai”

A történet egészen a kereszténység felvétele előtti időkre nyúlik vissza, amikor őseink hitvilágában fontos szerepet játszott a napkultusz. Itt érdemes megjegyezni, hogy nem az égitestet imádták, hanem Kádár Ferenc szerint a napban az Isten földi szemmel látható megnyilvánulását tisztelték. Anonymustól tudjuk, hogy Attila őzkoponyás, bőrökkel díszített kapuja a sátra előtt úgy volt tájolva, hogy a nyári napforduló ünnepén a felkelő nap a két oszlop között tündököljön. A táltos ekkor jósolta meg, hogy mire számíthatnak a hunok az új évben. Mondhatjuk tehát, hogy az építmény naptárkapuként szolgált.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=LVTbeJPE_4s[/embed]

– Erre utal az azóta is fennmaradt nap formájú, sugaras kapuív, valamint a napot ábrázoló díszek a nagy- és kiskapu tetején egyaránt. A kereszténység előtti időkben az egész magyar nyelvterületen szokás volt a naptárkapuk állítása, melyeket úgy tájoltak, hogy június 21-én a nap a kapu ívében keljen fel. A napforduló idején a kapuívben felkelő nap magyarázza azt is, hogy az ősi településeken csak az utca egyik oldalán voltak házak – fejtette ki a művész.

Királyi adó

A középkorban és a kora újkorban szokás volt, hogy az uralkodók a legkülönfélébb adókat vetették ki a hadsereg költségeinek és egyéb kiadások fedezésére. A törököknél volt portaadó, az angoloknál ablakadó, a franciáknál ajtóadó, sőt a poroszoknál még szüzességi adó is. Nagy Péter orosz cár bevezette a koporsó-, valamint a szakálladót. Nálunk pedig Károly Róbert 1336-ban vetette ki először a kapuadót, amely először évenkénti három garasra, majd tizennyolc dénárra, végül másfél aranyforintra rúgott. Kádár Ferenctől azt is megtudtuk, hogy ezt azoknak kellett befizetniük, akiknek akkora volt a fedett faragott kapuja, hogy egy szénával megrakott szekérrel be tudtak hajtani alatta. Ez alól csak a székelyek mentesültek, akik nem fizettek adót az önkéntes határőrség vállalása ­miatt.

Éppen ezért a székelylakta területeken a kapuk megmaradtak, míg ott, ahol adókötelesek voltak, szépen lassan eltűntek.

Erdély azon részein, ahol nem élveztek adómentességet, csak gyalogkapukat, vagyis kiskapukat építettek, amelyeket nem érintett a törvény; innen ered a „kiskapukat keresnek” mondás is. Később, amikor Mátyás király bevezette a füstadót, sokan kémény nélküli házakat építettek, hogy elkerüljék a rendeletet.

Lélekdúcok

Megtudtuk azt is, hogy a székely kapuk teteje, amelyet mindenki galambdúcként emleget, valójában nem az, hiszen – ahogy Kádár Ferenc mondja – a galamb soha nem költ olyan helyen, ahol állandó zavaró tényező a ki-be járkálás, az ajtócsukás, és ezt a régiek is tudták. Ezenkívül a dúchoz elég lenne az egyik oldalon lyukakat fúrni, de mivel a székely kapu esetében mindkét oldal lyuggatott, így a szél átfúj rajta, ami szintén szerencsétlen tényező.

A székely kapu galambdúca ereden­dően a lelkek kapuja volt.

A legenda szerint a kapu mögött lakók elhalálozása után a lelkük beköltözött oda, s mikor a még élők átmentek alatta, nem tudatosan, de kapcsolatba léptek az ott lévő lelkekkel.