1956-ban a „szabad hét” alatt két újságcikket írt, amelyek ugyan végül nem jelentek meg, de így is több év börtönbüntetést kaphatott volna értük, ezért, mint sokan, ő is elhagyta az országot. Követve korábban emigrált apját, Amerikába ment, először egy szálloda konyháján kezdett dolgozni, majd egy hónap múlva felvették a Harvardra. Diplomázás után egy hawaii középiskolában tanított, majd a Yale-en folytatta a tanulmányait, később a Kuala Lumpur-i és több amerikai egyetemen oktatott. 1969-től 2004-ig az illinois-i egyetem rendkívüli professzora volt, de tanított Szingapúrban és Hongkongban is.
Elismert nyelvészprofesszor lett, nyelvészszövetséget, Forum Linguisticum néven folyóiratot, valamint Atlantis-Centaur néven kiadót is alapított. Doktori disszertációja, az Idiom Structure in English (Az angol nyelv idiómáinak struktúrája) az angol nyelvészet egyik alapkönyve lett.

Az emigrációban töltött évtizedek alatt kivételes költői és műfordítói életművet hozott létre. Tábori Pállal és Kabdebó Tamással közösen elkezdett gigászi munkája a magyar költészet kétkötetes antológiája, az In Quest of the Miracle Stag (A csodaszarvas nyomában), kétszer 1200 oldalon mutatja be a magyar költészetet az ősköltészettől napjainkig. 2011-ben a munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki, 2016-ban az életművét Kossuth-nagydíjjal ismerték el. 2015-ben Hawaiiról hazaköltözött szülővárosába, Budapestre, 2016-ban pedig a Magyar Szent István-renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök.
2010-ben találkoztam vele először, amikor feleségével és sógornőjével székelyföldi utazásuk során meglátogattak – Gyergyóalfaluban éltem, néha úgy éreztem, a világ végén. Pár hete még Noam Chomsky elméleteiről tanultam egy vizsgára készülve, és a nyelv képletszerűségének gondolatát próbáltam elfogadni. Aztán – igazi csoda – Makkai Ádám ült velem szemben, Chomsky egyik kritikusa, a térdén lovagoltatta az egyéves fiamat, és közben arról beszélt, hogy a nyelvészet tudományszerűségét szintézisre kell hozni azzal, hogy az embernek szellemtudományi meglátásai is vannak, az antropológiai szempont létjogosultsága mellett érvelt a mondat egyenletszerűségéből levezetett kommunikáció tanával szemben – mindezt az idiómákkal példázta. A gyermek áhítattal nézte és időnként kuncogott, amikor Ádám jó professzor módján elbetűzött egy-egy nevet vagy idegen kifejezést.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!