„Minden honvágy az égből származott”

Új kötetei megjelenését vártuk, amikor életének 85. évében elhunyt Makkai Ádám – hajtsunk most fejet a költő emléke előtt is.

Bonczidai Éva
2020. 01. 20. 7:07
null
Fotó: Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Minden csoda vagy semmi sem az” – ez az intés vagy biztatás Török Sándor emléktábláján olvasható, de számomra ez Makkai Ádámhoz is kapcsolódik. Már akkor így éreztem, amikor még nem tudtam, hogy ő Török Sándor tanítványa volt, hogy tőle tanult gondolkodni a világról, megtalálni a megismerés útjait, hogy 1987-ben Chicagóban egy különös fordításkötetet jelentetett meg: Michael Alexander Az „Én”: címszavak a világhoz és az emberhez című antropozófiai értekezését. A Török Sándor emlékének ajánlott kötet attól különleges, hogy szerzője, Michael Alexander sosem létezett, a könyvet Makkai Ádám jegyezte le, és valójában Török Sándor tanításain alapul. Ezek a tanítások vezették el a későbbi elismert nyelvészprofesszort, műfordítót és költőt Rudolf Steiner és Johann Wolfgang von Goethe életművéhez és ahhoz a gondolathoz, hogy létezhet egy ősvers, egy olyan vers, amelyből az összes többi eredeztethető.

Makkai Ádám talán legelvetemültebb kísérlete épp ehhez kötődik: összegyűjtötte Goethe Wanderers Nachtlied (A vándor éji dala) című versének különböző fordításait – magyarul is többet: Weöres Sándorét, Kosztolányi Dezsőét, Szabó Lőrincét, Móricz Zsigmondét, de Henry ­Wadsworth Longfellow amerikai költő, Lermontov és mások szövegeit is –, és minden nyelvről visszafordította az alapnyelvre. Ebből egy kétszázötven oldalas könyv lett, a Cantio Nocturna Peregrini ­Aviumque, mely ugyanazt a verset mutatja meg különböző formákban. Egyik beszélgetésünkkor Makkai Ádám azt mondta, ezt tartja a legfontosabb munkájának.

Azért is érzem illőnek ezt most hangsúlyozni, mert ha Makkai Ádámról szó esik, gyakran elfedi az életművének jelentőségét az az izgalmas családregény, amelybe beleszületett: Makkai János ország­gyűlési képviselő és Ignácz Rózsa író, színművésznő gyermeke olyan sajátos sorsot kapott, amelyről bőven akad mesélnivaló, a szülei, nagyszülei élete is regénybe illők, akárcsak az övé. Makkai Ádám 1945 nyarán gyermekparalízist kapott, de Istennek különös gondja volt rá, túlélte. „Amíg a többi gyerek focizott, én Dante Poklát olvastam Babits fordításában” – így szokta volt összefoglalni a gyerekkorát.

1956-ban a „szabad hét” alatt két újságcikket írt, amelyek ugyan végül nem jelentek meg, de így is több év börtönbüntetést kaphatott volna értük, ezért, mint sokan, ő is elhagyta az országot. Követve korábban emigrált apját, Amerikába ment, először egy szálloda konyháján kezdett dolgozni, majd egy hónap múlva felvették a Harvardra. Diplomázás után egy hawaii középiskolában tanított, majd a Yale-en folytatta a tanulmányait, később a Kuala Lumpur-i és több amerikai egyetemen oktatott. 1969-től 2004-ig az ­illinois-i egyetem rendkívüli professzora volt, de tanított Szingapúrban és Hongkongban is.

Elismert nyelvészprofesszor lett, nyelvészszövetséget, Forum Linguisticum néven folyóiratot, valamint Atlantis-Centaur néven kiadót is alapított. Doktori disszertációja, az Idiom Structure in English (Az angol nyelv idiómáinak struktúrája) az angol nyelvészet egyik alapkönyve lett.

Fotó: Mirkó István

Az emigrációban töltött évtizedek alatt kivételes költői és műfordítói életművet hozott létre. Tábori Pállal és Kabdebó Tamással közösen elkezdett gigászi munkája a magyar költészet kétkötetes antológiája, az In Quest of the Miracle Stag (A csodaszarvas nyomában), kétszer 1200 oldalon mutatja be a magyar költészetet az ősköltészettől napjainkig. 2011-ben a munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki, 2016-ban az életművét Kossuth-nagydíjjal ismerték el. 2015-ben Hawaiiról hazaköltözött szülővárosába, Budapestre, 2016-ban pedig a Magyar Szent István-renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök.

2010-ben találkoztam vele először, amikor feleségével és sógornőjével székelyföldi utazásuk során meglátogattak – Gyergyóalfaluban éltem, néha úgy éreztem, a világ végén. Pár hete még Noam Chomsky elméleteiről tanultam egy vizsgára készülve, és a nyelv képletszerűségének gondolatát próbáltam elfogadni. Aztán – igazi csoda – Makkai Ádám ült velem szemben, ­Chomsky egyik kritikusa, a térdén lovagoltatta az egyéves fiamat, és közben arról beszélt, hogy a nyelvészet tudományszerűségét szintézisre kell hozni azzal, hogy az embernek szellemtudományi meglátásai is vannak, az antropológiai szempont létjogosultsága mellett érvelt a mondat egyenletszerűségéből levezetett kommunikáció tanával szemben – mindezt az idiómákkal példázta. A gyermek áhítattal nézte és időnként kuncogott, amikor Ádám jó professzor módján elbetűzött egy-egy nevet vagy idegen kifejezést.

Makkai Ádám nevét hallva mindig ez a kép ötlik fel bennem, vagy az, ahogy az elképedt közönség előtt feleségével, Arany Ágnessel szinkronban mondják – magyarul és angolul – Weöres Sándor Galagonya című versét a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A bravúros műfordítások egyike ez, Weöres Sándor még fogadást is kötött Makkaival, hogy ezt nem tudja majd angolra fordítani. „Szent meló” – mondta Makkai Ádám a műfordításról, missziónak tekintette, hogy végre a világ is értse a magyar költészetet. Ez a hazafias küldetéstudat, ez a konokság, amely az ősvers kutatásának gondolatát is előhívta, egy kivételes nyelvész tudásával és egy okos lázadó pimaszságával párosult – hasonló kvalitású ember figyelme kell ahhoz, hogy Makkai Ádám életművét végre méltó módon értékeljék.

A sajátos fiúság-tapasztalat terhét, az örökkévaló iránti elkötelezettséget, a bölcs és provokatív kérdéseit is beleszőtte az írásaiba. Új kötetei megjelenését vártuk, amikor életének 85. évében elhunyt Makkai Ádám – hajtsunk most fejet a költő emléke előtt is. Honvágy vagy, vagy vágy-hon? című ver­sében például az egymásnak feleselő futamok látni engedik, hogy „Minden honvágy az égből származott”. Halála másnapján fellapozva ezt a tizenkét részes költeményt, mintha odaátról szólna vissza a költő: „Bármit tegyek is, csak Neked csinálom, / az angol nyelvtan is csak vers, Neked. / Ereimben az erő megreked, és kába nappalom merev kín, álom. / Mitől vagyok így elanyátlanodva?”, majd „Bármit tegyek is, Hazámnak csinálom, / nyelvtan a vers is. Ragozom Neked. / A könyvkiadás otthon megreked: / a költők léte kínos, merev álom. / Mitől vagytok úgy elanyátlanodva?”

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.