„Minden csoda vagy semmi sem az” – ez az intés vagy biztatás Török Sándor emléktábláján olvasható, de számomra ez Makkai Ádámhoz is kapcsolódik. Már akkor így éreztem, amikor még nem tudtam, hogy ő Török Sándor tanítványa volt, hogy tőle tanult gondolkodni a világról, megtalálni a megismerés útjait, hogy 1987-ben Chicagóban egy különös fordításkötetet jelentetett meg: Michael Alexander Az „Én”: címszavak a világhoz és az emberhez című antropozófiai értekezését. A Török Sándor emlékének ajánlott kötet attól különleges, hogy szerzője, Michael Alexander sosem létezett, a könyvet Makkai Ádám jegyezte le, és valójában Török Sándor tanításain alapul. Ezek a tanítások vezették el a későbbi elismert nyelvészprofesszort, műfordítót és költőt Rudolf Steiner és Johann Wolfgang von Goethe életművéhez és ahhoz a gondolathoz, hogy létezhet egy ősvers, egy olyan vers, amelyből az összes többi eredeztethető.
Makkai Ádám talán legelvetemültebb kísérlete épp ehhez kötődik: összegyűjtötte Goethe Wanderers Nachtlied (A vándor éji dala) című versének különböző fordításait – magyarul is többet: Weöres Sándorét, Kosztolányi Dezsőét, Szabó Lőrincét, Móricz Zsigmondét, de Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő, Lermontov és mások szövegeit is –, és minden nyelvről visszafordította az alapnyelvre. Ebből egy kétszázötven oldalas könyv lett, a Cantio Nocturna Peregrini Aviumque, mely ugyanazt a verset mutatja meg különböző formákban. Egyik beszélgetésünkkor Makkai Ádám azt mondta, ezt tartja a legfontosabb munkájának.
Azért is érzem illőnek ezt most hangsúlyozni, mert ha Makkai Ádámról szó esik, gyakran elfedi az életművének jelentőségét az az izgalmas családregény, amelybe beleszületett: Makkai János országgyűlési képviselő és Ignácz Rózsa író, színművésznő gyermeke olyan sajátos sorsot kapott, amelyről bőven akad mesélnivaló, a szülei, nagyszülei élete is regénybe illők, akárcsak az övé. Makkai Ádám 1945 nyarán gyermekparalízist kapott, de Istennek különös gondja volt rá, túlélte. „Amíg a többi gyerek focizott, én Dante Poklát olvastam Babits fordításában” – így szokta volt összefoglalni a gyerekkorát.