Egy tárgy, egy történet: eozinmázas lányarc

Mi, magyarok 200 évre visszamenően számtalan feltalálásnak és felfedezésnek voltunk részesei. Ebből azonban számtalan félreértés adódhat.

A 16. században Giorgio Andreoli kivitelezésében az olasz reneszánsz kiemelkedő iparművészeti darabjai készültek ezzel a technikával
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Ha csak felsejlik a fémes szín vagy egymás után halljuk a kezdőbetűit, máris örömmel kiáltunk fel: „Zsolnay! Hiszen eozin, nem lehet más!” Pedig bizony lehet!

Mivel emberek vagyunk, így vérünkben van a mások ötleteinek átvétele, továbbfejlesztése – azaz modern kifejezéssel élve: az inspirálódás. Ezért aztán természetes, hogy már a Zsolnay hőskorában az eozin máz világszínvonalának idején, a 20. század fordulóján is voltak készítők, akik szintén művészi minőségben hoztak létre eozin tárgyakat.

Ez az elbűvölő szoborszerű leányarc tisztázatlan alkotó munkája
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Valójában a fémes, lüszteres felszínt, amely a fémporral kevert máz oxigénhiányos égetése során jön létre, Perzsiában találták fel a 8-9. század körül, majd a mórok közvetítésével került Európába. A 16. században Giorgio Andreoli kivitelezésében az olasz reneszánsz kiemelkedő iparművészeti darabjai készültek ezzel a technikával. Az iparosodást követően, a 19. században sokan próbálkoztak ezzel a nem kimondottan egyszerű eljárással, így a francia Clément Massier és a német Théodore Deck is, hogy csak a kiemelkedőbbeket említsem.

Csehország, ahol a szecessziós üvegművészet lenyűgözőt alkotott, méghozzá jellemzően lüszteres felszínnel, hagyományosan ragaszkodik a fémes csillogáshoz, s így minden korszakban találunk érdekes eozinból készült verziókat tőlük is.

Remek arányok és szokatlanul kifinomult mintázás jellemzi
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Ez az elbűvölő szoborszerű leányarc tisztázatlan alkotó munkája. Gyönyörű, egységes felületű eozinmáz borítja, a maga izgalmas szivárványos fényével. Remek arányok és szokatlanul kifinomult mintázás jellemzi. És bár egyértelmű, hogy a ’60-as évek végén készült, mégsem tudom eldönteni, hogy a hosszú csinos nyak és az enyhe fuvallatba tartott bájos arc az art deco eleganciáját idézi, vagy egy, a szocializmust eltökélten építő fiatal, energikus lányt látok.

Összesítve – gondolom, nem fogjátok kitalálni – szerintem magyar. Pedig mások is tudnak szépet csinálni, de mi szebbet tudunk!

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Egy tárgy, egy történet: a biedermeier asztal 1830-ból

Amikor igazán régi, antik tárgy kerül a kezembe, mindig eltöprengek, hogyan is történtek akkortájt a dolgok. A napokban a 19. század első felén gondolkodtam sokat, eme pompás, az 1830-as évtizedben készült műremek, a biedermeier asztal kapcsán – írja a lakáskultúra.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.