Egy megfontolandó vélemény szerint azonban Artúr neve már önmagában is érv lehet a történetiség mellett, hiszen a britanniai kelták aligha találtak volna ki és őriztek volna meg emlékezetükben egy latin eredetű nevet viselő uralkodót, Artoriust, amelyből a mai Artúr alakot eredeztethetjük. Ez ugyanis állandóan fő ellenségükre, a rómaiakra emlékeztette volna őket évszázadokon keresztül. A későbbi szövegváltozatok, például Geoffrey Vita Merlinije szerint Ambrosius–Merlin már Artúr király apjának, Uther Pendragonnak is a tanácsadója volt. Ez a Merlin egy társadalmon kívül élő, erdőkben lakó mágus-jós volt. Ezzel szemben a XIII. századtól, főként Robert de Boron regényétől kezdve Merlin egyre inkább keresztény alakká, a Szent Grál prófétájává vált.
A most előkerült szövegváltozat a Grál-keresők fantáziáját is megmozgatta, és nyilatkozott a Nemzetközi Artúr-társaság brit tagozatának elnöke, a Bristoli Egyetem előadója, Leah Tether is. A szöveg sérülései miatt időbe telik, amíg teljesen sikerül megfejteni a pergamentöredékek tartalmát, és sikerül felfedni az eddigi szövegváltozatokhoz képest mutatkozó azonosságokat és eltéréseket. A legmerészebb fantáziájú Artúr-kutatók szerint a töredékek nemcsak Merlin és a britek királyának alakját fogják pontosabban bemutatni, de esetleg még az elveszett Szent Grál nyomára is vezetnek.
