Néhány szelet zserbó

Itt ülünk hát benn ebben az elegáns és mégis oly kedélyes helyiségben. Mindenütt csillogó fény, előkelőség, jó modor. Látja, nagyságos asszonyom, az az, amiért Gerbeaud-t szeretem.

(Hazánk, 1900. április 7.)

*

A cukrászfőnökök elhatározták, hogy a cukrász sztrájk tartama alatt, ők, a főnök urak, három cukrászműhelyben dolgozni fognak. Az egyik főnökműhely már meg is nyílt Gerbeaud vezetése alatt. Korán reggel teljes benzinerővel a műhely elé robogott egy elegáns, okker sárga automobil. Az automobilból nagy ruhás kosárral a karján kiugrott Gerbeaud komornyikja. Tíz perccel később megjelent orosz trapperes fogatán Gerbeaud is. Fürgén ugrott ki a kocsiból s hanyagul dobta el Upman szivarját. A műhelyben talpig hófehérben már várakozott rá a többi főnök. Gerbeaud elegáns kézmozdulattal üdvözölte őket. „Brávó, uraim! Látom, hogy a segéd, ki önökben oly sokáig szunnyadott, életre kelt. Megengedik, hogy én is toalettet csináljak? (A komornyik kibontja a ruhakosarat). Nemde pompás fehér sapka? Hja, ezt valamikor Careme viselte, III. Napóleon cukrásza. Egy árverésen vettem potom kétezer frankért!”

(Pesti Napló, 1904. április 15.)

*

Gerbeaud Emil cs. és kir. udvari cukrásznak országos híre van a drága süteményeiről. De fogyasztóinak bizonyára halvány sejtelmük sincs arról, hogy menyi gorombaság és durvaság között készülnek azok, hogy a munkások éhbérek mellett napi 14 órát dolgoznak és ráadásul a hajcsároktól és Gerbeaud-tól mennyi gyalázatot kell zsebre vágniuk. […] Ha Gerbeaud úr a dolgozóba megy, a legszelídebb megszólításai a „taknyosok”, „tetvesek”. […] De madame Gerbeaud sem hiába életpárja a durva főnöknek, fölül akarja múlni a férjét, a munkásnők az ő reszortjába tartoznak, de el is bánik velük. Előfordult, hogy egy munkásnőt, csak azért mert egy szem cukrot megevett, fölpofozta, rugdosta és végül a hajánál cibálta.

(Népszava, 1912. december 24.)

*

Mostanában sokféle izgalmak edzik meg az embert, de tegnap mégis végigfutott hátamon a hideg egy kis hír olvastára. A Gerbeaud állítólag kijelentette volna, hogy itt hagyja Budapestet és mindenestül áttelepszik Ausztriába, ha a főváros nem adja oda neki azt a rongyos kis telket. […] Mit csinálna Budapest a Gerbeaud nélkül? Mert azt tudni kell, hogy a Gerbeaud Svájcból jött ide néhány száz millióval és azzal az emberbaráti szándékkal, hogy Budapest élelmezési viszonyait megjavítja. Miután a budapesti zsemlyék hírhedten kicsinyek voltak, ezeknek pótlására aprósüteményeket készíttetett, amelyeket a hálás közönség róla Kuglereknek nevezett el. Ha azt nem is érhette el, hogy úrnak pórnak asztalán mindennapos legyen a Gerbeaud, de azt elérte, hogy úrnak és pórnak mindennapos asztala volt a Gerbeaud-ban.

Most, amikor a háború folytán élelmezési ügyünk válságba jutott, a Gerbeaud sziklaszilárdan kitartott önfeláldozó álláspontja mellett és bárha a cukor kilónként fillérekkel, a csokoládé egy-két koronával drágult, ő a Gerbeaud-cukorkák árát kilónként alig emelte nyolc-tíz koronával. Így nem csoda, ha néhány száz milliójából amíg van most néhány milliója és méltán el lehet keseredve, ha a hálátlan főváros még azt a pár ezer négyszögöl telket is sajnálja, amelyre ennyi nemes küzdés után fáradt fejét lehajthassa a Gerbeaud.

(Az Est, 1916. július 1.)