Scorpio a ruhák között

Nagy László 2007. július 13-án, pénteken a zárkájában leült a radiátor elé a földre, lepedőjét széthasogatta, majd a kötéllé font csíkokkal felakasztotta­ magát. Állítólag ültében óriási erővel hátraszegte a fejét, és elszakadt a nyakában a gerincvelő. Kovács Lajos, az ORFK „döglött ügyek osztálya” vezetője, amikor e sorok írójától értesült a történtekről, csak annyit mondott: ezzel beismerte, hogy ő ölt Móron és Veszprémben.

A gyilkosságot követően a rendőrök a települést és a környező utakat lezárták, Mór, 2002. május 9. Fotó: MTI–Földi Imre

Hamarosan elérjük a célterületet – a rendőrségi helikopter rotorjának zaján épphogy csak átszűrődött a pilóta mondandója a zöld fülhallgatókban, a magas rangú utasok egyike, talán maga a belügyminiszter kinézett a gép oldalablakán az alant futó tájra. Visszafordult a szomszédjához, a rendőrségi szóvivőhöz, és megütögette a vállát, úgy mutatta lent a rudlit; több száz táplálékot kereső szarvas futott át a Fejér megyei tájon a 300 méteren repülő helikopter alatt. Délután két óra tájban történt mindez. Május 9-e 2002-ben szintén csütörtöki napra esett.

A rudli, a mozgalmas életkép ellenére, nyugalmat árasztott, pedig néhány kilométerre tőlük a földön szabályos mészárszék várta őket.

Nem volt még háromnegyed órája sem, hogy egy rendőr zászlós betörte az Erste Bank panelházak közé szorult móri fiókjának az egyik ablakát, és bemászott rajta. Járókelők szóltak be a kapitányságra, hogy mintha lövéseket hallottak volna a picinyke bankfiókból, aztán egy újabb arra járó már riasztó hírrel érkezett, emberek fekszenek bent.

A zászlós és járőrtársa érkezett elsőként. Körbejárták az épületet, és be-benéztek az ablakokon. Itt egy lábat láttak feltűnni, ott mintha testek feküdnének, és vér mindenütt, a falakon, a bútorokon, a testeken. A zászlós bemászott. Néhány másodperc múlva öklendezni kezdett. Az alig alvadt emberi vér semmivel össze nem keverhető édeskés szaga felforgatta a gyomrát. Egyik helyiségből a másikba ment, amikor szembe jött vele egy férfi. Homlokon lőtték. Látszott a golyó ütötte lyuk a homloka közepén, tán még a lövedék fémes csücske is kilógott. A férfi csak testben volt ott, céltalanul bolyongott. Agya még ki tudta adni a parancsot az izmainak, hogy „menekülj”, de tudatosság és főleg erő már nem volt benne. A zászlós rászólt, mire a hang irányába nézett, de a szeme elárulta, hogy semmit sem érzékel már a külvilágból. Összeesett. A zászlós még egy túlélőt talált hat mozdulatlan holttest mellett, a pénztárosnőt…

Egy film nyitó jelenete is lehetne mindez. Nyolc embert mészároltak le hidegvérrel akkor még ismeretlenek 2002. május 9-én 12.30–12.55 óra között az Erste Bank móri fiókjában. Hatan azonnal életüket vesztették, miután a gyilkos sorozatlövéssel „megfektette”, majd közelről tarkón lőtte őket pisztollyal. Ketten a kórházban haltak bele a sérüléseikbe. Az első két helyi rendőr 13 óra 10 perckor ért oda, és másfél óra múlva az ORFK már kiadta a körözést két közismert fegyveres rabló, Farkas Róbert és Horváth Szilárd ellen, mert „közük lehet” a történtekhez. Horváth néhány nap múlva a Kékfény című bűnügyi műsor tévéstábjának kamerája előtt, alsógatyára vetkőzve besétált a börtönbe, hogy letöltse megérdemelt büntetését sorozatrablások miatt, azért alsógatyában, „nehogy lelőjék az ideges rendőrök”, Farkas azóta sem került elő. A szintén sorozatrablót ma is körözik, bár a fejvadászok szerint, ha valakiről ennyi ideig nem „keletkezik” semmilyen információ, az csak kettőt jelenthet: vagy két méter mélyen van a föld alatt elásva, vagy „megtanították úszni, csak megették a halak”. Sajátos fekete humor.

A volt idegenlégiós Hajdú Lászlót és társát, egy rendőr fiát, Kaiser Edét 2002. július 22-én fogták el. Egy sor rablás volt a számlájukon, ám a legsúlyosabb vádnak a móri mészárlás bizonyult. Kaisert 2005-ben ítélték jogerősen tényleges életfogytiglanra Mór miatt. A nyomozati iratok tanúsítják, hogy a bűntárs, Kiglits Attila vallomása alapján ítélték el.

A vallomás egy részlete szó szerint: „Ők lehettek a móriak, mert tervezték, hogy kirabolják a bankot.” Emellett néhány bizonytalan felismertetés volt a bizonyíték. Az ügyészeket és a bíróságokat azonban meggyőzte az úgymond bizonyítékok egységes halmaza. Kiglits Attila ugyan három évet kapott, ám bezsebelte a 25 millió forintos nyomravezetői díjat, hiszen ő nevezte meg a „tetteseket”, akik közül Kaisert jogerősen el is ítélték. Kig­lits legerősebb mondata Kaiserék bűnösségéről az volt, hogy „Kaiser Mórra udvarolt, akkor terepszemlét is tartott, és mondta: meg kellene csinálni (értsd: ki kellene rabolni) a bankot…” A hatóságokat még az sem zavarta, hogy a móri mészárlás időpontjában Kaiser Ede éppen Eisenstadtban egy pénzváltót rabolt ki, amit beismert, a tanúk is felismerték, ezzel alibit biztosítva a rablónak.

A móri vádirat is meglehetősen furára sikeredett. „Egy ismeretlen időben, ismeretlen orosz fegyverkereskedőtől beszerzett sorozatlövő fegyverrel egy ismeretlen” ölte meg az embereket a bankfiókban. Eközben Kaiser az ajtóban állt, és küldte el az érkezőket technikai szünetre hivatkozva. A vád szerint Kaiser is lőtt. Pisztolyból egyszer hasba lőtte a biztonsági őrt, majd utána állt ki az ajtóba. Hajdú légiós előéletéről annyit lehetett megtudni a francia Idegenlégió központjában, hogy „gyáva”, aki fél a fegyverektől, nem mer ölni, írnokként adminisztratív munkát végzett, harctéren sosem járt.

A jogerős tényleges életfogytiglant végül úgy szabták ki Kaiser Edére, hogy sem a vérengző személyét nem sikerült megállapítani, sem a gyilkos Scorpio géppisztoly nem került elő.

Hajdú Lászlót, aki a börtönben Kovácsra változtatta a nevét, jogerősen felmentették a móri vád alól. Ekkor visszavette korábbi nevét. A Kaiserrel együtt elkövetett bűncselekmények miatt 2011 januárjában a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélte, feltételesen sem kerülhetett szabadlábra. Ekkor úgy döntött, megnősül. Ma szabad ember, aki letöltötte büntetését. Ugyanakkor Kaiser 18 év fegyházat kapott, feltételesen ő sem szabadulhat 2020-ig. Jövőre azonban kijön a rácsok mögül. A tényleges életfogytiglani ítélet miatt a valódi tettesek elítélése után kártérítési pert indított az állam ellen. Elvesztette.

Az ügy maga 2006-ban vett alapvető fordulatot, amikor Szebeni István amatőr harctérkutató fémkeresőjével fegyverekre és fegyveralkatrészekre bukkant Tatabánya közelében, az erdőben.

A móri mészárlásnál használt Scorpio sorozatlövő fegyver egyik alkatrésze, a válltámasz és a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyver is a talált tárgyak között volt. A válltámaszról akkor még nem tudták, hogy köze van a Móron történtekhez. A pisztoly azonban egyértelműen az a fegyver volt, amellyel 2003. június 24-én Veszprémben megöltek egy postai kézbesítőt, majd kirabolták. A leletek nyomán 2007-ben elfogták Weiszdorn Róbertet és Nagy Lászlót. Weiszdorn beismerte, ő állt a móri bankfiók ajtajában, miközben szerinte Nagy bent kivégzett mindenkit. Weiszdorn nem látta a kivégzéseket, csak hallotta a lövéseket. Szerinte rajtuk kívül nem volt senki a bankfiókban.

A gyilkosságot követően a rendőrök a települést és a környező utakat lezárták, Mór, 2002. május 9.
Fotó: MTI–Földi Imre

Nagy László Tatabányán élt (csakúgy, mint Weiszdorn, onnan az ismeretség, amiből rablóbarátság lett). Militaristaként különös vonzódást érzett a lőfegyverek iránt. Börtönőrként is dolgozott, majd egy festékboltban volt eladó, árubeszerző. Sorállományú katonaként Tatán és Győrben felderítőként szolgált 1995–96-ban, majd 1998-ban szerződéses katonaként az 1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljnál is. Első gyilkosságát még 1997-ben követte el, a dunakeszi belügyi objektum fegyvermesterét lőtte le, akiről eltűnését követően tíz évig semmit sem lehetett tudni. Az áldozat elásott holttestét tíz évvel később, Nagy elfogását követően a vallomása alapján találták meg a rendőrök 2007 őszén Páty külterületén.

A nyomozók szerint Nagy László megrögzött, lelkiismeret nélküli, elvetemült bűnöző volt.

A móri bankfiókban kivégezte áldozatait. A rabolt pénzek egy részéből tartozásait fizette ki.

A bűncselekményeket megtervezte, a célpontokat felmérte. A móri bankrablást követően elkérte Weiszdorn Róbert cipőjét és néhány ruhadarabját, hogy eldugja azokat. Később azt állítva, kifesti egyik szobáját, további ruhákat kért kölcsön a rablótárstól. Nagy előre számolva az esetleges lebukással, szándékosan Weiszdorn ruhájába öltözve ölte meg a veszprémi postást, hogy a szagminta ne hozzá vezesse a nyomkereső kutyát.

Nagy László sohasem ismerte be, hogy ő lett volna a móri mészáros. Első gyanúsítotti kihallgatásán azt kérdezte a nyomozóktól: a móri Scorpiót ugye megtalálták?

Kihallgatóinak kikerekedett a szemük, Nagyot visszavitették zárkájába, majd rohantak Tatabányára, Nagy lakására.

A mini géppisztoly, amellyel lemészárolták a móri bankfiókban lévőket, valóban ott lapult a lakásban, a ruhásszekrény alsó részében kialakított rejtekhelyen. Nagy azonban hallani sem akart arról, hogy bent lett volna a bankfiókban, arról meg végképp nem, hogy ő mészárolt volna odabent.

Vallomása szerint a móri bankrablást Weiszdorn Róbert és egy Radó nevezetű szerb háborús bűnös férfi követte el. Azt nem tagadta, hogy járt a helyszínen, de állítása szerint ő csak a sofőr volt a bankrablásnál, odavitte Radót és Weiszdornt, majd az akció után értük ment. A börtönben titokban naplót írt, amit a hatóságok tudta nélkül, levélben küldött ki a feleségének. A kézírása alapján pszichopata beütésekkel rendelkező szörnynek jellemezte egy írásszakértő – anélkül, hogy tudta volna, kinek a kézírását látja.

A naplóban leírja Nagy, hogy ő egy szerb–magyar kemény bandának a fegyvermestere volt.

A bandát Radó vezette. Ő egyes hírek szerint nem is létezik, más hírek szerint a szerb hatóságok azonosították egy keresett háborús bűnös személyében, ám nem találják sehol. Mindenesetre Nagy a naplóban további négy emberölést írt le, amelyeket Radóék követtek el olyan fegyverekkel, amelyeknek ő ütötte ki a sorozatszámát és készített hozzájuk hangtompítót. Így egy drogdíler pár megöléséről és a holttestek Sopron környéki elásásáról, valamint egy üzleti vita miatt meggyilkolt férfiról és vidéken történt elhantolásáról is írt. Miután Nagy azt is leírta, hol ásták el az áldozatokat, a rendőrök megtaláltak a negyedikként leírt áldozat holttestét.

Nagy László 2007. július 13-án, pénteken öngyilkos lett a zárkájában. Leült a radiátor elé a földre, lepedőjét széthasogatta, majd a kötéllé font csíkokra felakasztotta magát. Állítólag ültében óriási erővel hanyatt bólintott, és elszakadt a nyakában a gerincvelő. Kovács Lajos, az ORFK „döglött ügyek osztálya” vezetője, amikor megtudta e sorok írójától, mi történt, csak annyit mondott: ezzel beismerte, hogy ő ölt Móron és Veszprémben.

Kétezernyolc decemberében az elsőfokú bíróság Weiszdorn Róbertet életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, azzal, hogy legkorábban harminc év letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra. Az ítéletet 2010. december 9-én a másodfokú bíróság súlyosította, negyven évre emelte a minimálisan letöltendő büntetést. Weiszdorntól elvált a felesége, és három gyerekükkel külföldre költözött, új családi nevet felvéve. Az elítélt időközben leérettségizett a fegyházban, nemsokára diplomáját is megvédheti. Lelkésznek készül.

A móri mészárlás története hamarosan filmre kerülhet. Egy neves, nemzetközileg többször is elismert magyar producer, kiváló rendező és két sikeres forgatókönyvíró hónapok óta dolgozik a film megvalósításán. Úgy tudjuk, a forgatókönyv harmadik verziója készül éppen; ha minden terveik szerint halad, jövőre leforgathatják a filmet.