Mélypontok

A mai Európában hiányzik a morál és a szellemi vezetés. A mai európai vezetők zöme pár év múlva már nem lesz a helyén, kérdés, milyen új vezetés jön, és milyen stratégiai célokkal.

Brexit-ellenes tüntető a londoni parlament előtt. Védernyő? Fotó: Henry Nicholls Forrás: Reuters

A megváltozott helyzet hatására megkésve, de elkezdődött a közép- és kelet-európai államok megszerveződése az unión belül. Ennek legfontosabb eleme a visegrádi négyek létrejötte volt. Ezen államok, függetlenül attól, hogy vezetésük más-más pártcsaládba tartozott, néhány lényegi kérdésben egyetértésre jutottak. Ilyen volt például, hogy nem kérnek azokból a főként gazdasági migránsokból, akiket a nyugat-európai országok rájuk akarnak kényszeríteni. Ilyen közös cél, hogy Európában ne minden kelet–nyugati irányban legyen, hanem alakuljanak ki az észak–dél közötti együttműködés lehetőségei is. Közös elv, hogy Brüsszelben, ahol csak lehetséges – például a személyi kérdésekben –, közös álláspontot képviseljenek.

Brexit-ellenes tüntető a londoni parlament előtt.
Védernyő?
Fotó: Reuters

Európa vezetését hagyományosan Németország és Franciaország látta el. Az esetek döntő részében megállapodtak egymással, és ezt erőltették rá a többiekre. Ilyen volt Merkel német kancellár megállapodása a török vezetéssel a migránsok Törökországban tartásáról. Mára a helyzet alaposan megváltozott. Macron, Franciaország köztársasági elnöke alapvetően sikertelen a belpolitikában, az uniós választásokon lemaradt, és ezt külpolitikai, Európa-politikai sikerekkel próbálja meg ellensúlyozni. A francia Európa-politika lényege: francia vezetés német pénzből. Merkel, aki meggyengült, és a CDU rosszul szerepelt a választásokon, már nincs abban a helyzetben, hogy óriási összegekkel támogassa Párizst, miközben a német és a francia célok nem fedik egymást.

A mostani európai parlamenti választásokon a részvétel 1994 óta először túllépte az ötven százalékot. Az európai lakosság rájött arra, hogy a mostani választások tétje – először az unió történetében – nem a jobb- vagy baloldal, hanem a migránskérdés. Néhány párt megpróbálta a környezetvédelmet legfőbb kérdésnek beállítani, de ez gyakorlatilag csak a zöldeknek sikerült.

A választások eredményeként az évtizedeken át sikeresen működő nagykoalíció Brüsszelben véget ért. A néppártok a parlamenti helyek mintegy 24 százalékát érték el, a szocialisták pedig húsz százalékot. Ettől kezdve legalább három pártcsalád alkujára lesz szükség a jelöltek kiválasztásánál. Az eddigi két csúcsjelölt esélyei megkérdőjeleződtek. Weberről még Németországon belül sem hallott a lakosság kétharmada, a szocialista csúcsjelölt pártja pedig hiába kapott Hollandiában egymillió szavazatot, ez európai szinten a hibahatáron belül van. A zöldek a parlamenti helyek 9,1 százalékát szerezték meg.

A néppártoktól jobbra lévő pártok 2004-ben 10,6 százalékot, 2009-ben 11,9 százalékot, 2014-ben 20,8 százalékot, most pedig 29,5 százalékot értek el.

A jelenlegi vita fő kérdése az unión belül, hogy ki jelölhet a legfontosabb posztokra. Az állam- és a kormányfők vagy pedig az új parlament? Majd ha ezekben a lényegi kérdésekben meg tudtak állapodni – és ennek részeként abban, hogy milyen legyen a nemek aránya és a földrajzi megosztás –, akkor kerülhet sor a stratégiai kérdések egyeztetésére: mit jelent a Brexit, és hogyan tovább, milyen legyen az unió politikája a három globális játékossal szemben? Az USA az unió legfontosabb szövetségese, de egyben gazdasági ellenfele is, Kína a felemelkedő óriás, amelynek hatalmi harcát az USA-val lélegzetvisszafojtva figyeli a világ. És milyen stratégiát alakítson ki az unió Oroszország irányába? Elfogadja-e a Krím félsziget annektálását, mi legyen az álláspont a Dombasz kérdésében, és milyen legyen a viszonya az új ukrán vezetéssel? Melyek az unió céljai a világkereskedelemben és az európai hadsereg kérdésé-ben? Ezekre a kérdésekre ma még nincs válasz. Ugyanígy arra sincs egységes uniós válasz, hogy mit kezdjünk a visszatérni akaró terroristákkal.

A néppártok 42 helyet, míg a szocialisták 41 helyet, az Európai Konzervatívok 12 helyet, az Egységes Európai Baloldal 14 helyet veszítettek el az Európai Parlamentben, a liberálisok Macron pártjával negyven, a zöldek plusz húsz helyet szereztek meg.

Európa kulcsállamában, Németországban a konzervatív néppárt, a CDU 7,4 százalékot, míg a szociáldemokrata SPD 11,5 százalékot vesztett. Így szavazóbázisuk történelmi mélypontra, 22,6 százalékra, illetve 15,8 százalékra szűkült. A bajor CSU egy százalékot, míg a zöldek 9,8 százalékot nyertek. Eredményük 6,3 százalék és 20,5 százalék volt. Először kerültek a szociáldemokraták a harmadik helyre. Ma minden problémája ellenére Németország Európában túl nagy, a világban túl kicsi. Kérdés, hogy képes lesz-e Berlin az euró stabilitására, a jóléte valamelyes megosztására a tőle keletre lévő államokkal, és képes-e adott helyzetben az ország védelmére egy olyan lakosság, amelyben a nem németek aránya harminc százalék körül van.

Európa soha nem volt egységes. Ma sem az. Megosztó kérdés volt az euró bevezetése, a migránsok befogadása, a bővítés és az, hogy ha lesz bővítés, az milyen irányból történjék. A keleti bővítés leegyszerűsítve német, míg a déli francia érdek volt.

A mai Európában hiányzik a morál és a szellemi vezetés. A mai európai vezetők zöme pár év múlva már nem lesz a helyén, kérdés, milyen új vezetés jön, és milyen stratégiai célokkal.