A filmszakma mindenre érzékenyen reagál: a technikai fejlődésre, a fogyasztói elvárásokra és különösen a társadalmi és finanszírozási változásokra. Igaz ugyan, hogy betört a digitalizáció, amely a tradicionális rajzanimációval szemben komoly konkurenciát támasztott, de új távlatokat is nyitott. A professzionalizmus nem szenvedett csorbát, a filmes szakma szabályai érvényben maradtak.
Az igazi problémát a pártállami rendszerben működtetett állami finanszírozás helyett létrehozott pályázati rendszerek elégtelensége jelentette az elmúlt negyedszázadban. A Magyar Televízió mint hajdani fő megrendelő kiesését nem pótolják az ilyen-olyan alapok és közalapítványok által évről évre kiszámíthatatlanul és nem is mindig tiszta feltételek szerint kiírt pályázatok. Ez abból is látszik, hogy az elmúlt két évtizedben nem készültek olyan sorozatanimációk, mint amilyenek egykor megalapozták többek között a kecskeméti műhely hírnevét. E relatív terméketlenség a finanszírozási problémákra vezethető vissza. Kérdés, hogy vajon meddig tarthatják életben még a (rajz)filmes szakmát a reklámok, a külföldi megrendelések és koprodukciók. Vagy éppen az alkotók önkizsákmányolása. E kérdésre azonban már inkább egy varázsgömbtől, mintsem a hazai animációsfilm-gyártás emblematikus szereplőjének múltját összegző kötettől várunk választ.
(Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film. Kecskemétfilm Kft.–MMA Kiadó, Kecskemét, 2019, 416 oldal. Ármegjelölés nélkül)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!