Őrszemek

Bizonyára sokan tudják, hogy az őrszem nyirokcsomó a ráktól igyekszik megvédeni minket.

Azt is, hogy az Európai Űrügynökség Sentinel műholdjai évek óta éberen figyelnek, mérik a tengerek és óceánok hőfokát, a légmozgásokat, a légkör változásait, a tüzeket, fürkészik a klímaváltozás jeleit.

Talán még a Sentinel – Az őrszem című tévésorozatra is emlékeznek? A filmben egy orvos-antropológus világosítja fel a főhőst, egy hiperérzékenységgel megáldott (vagy megvert) dzsungelharcost, hogy feladata van, ő egy őrszem, és meg kell védenie a rábízott települést (várost, országot, világot, az emberiséget). Az Őrszem-sziget szentinelézei a csontjaikban érzik, hogy pusztulást hozunk magunkra és rájuk is? Menekülni nem tudnak előlünk, mi marad nekik: a makacs elzárkózás?

Hogy aztán majd őket sem kíméli az Armageddon?

Lehet, hogy azt mondják erre: „Mi megtesszük, amit tehetünk. Isten útjai pedig kifürkészhetetlenek.”

Az is lehet, hogy még ennél is magabiztosabbak. „A pusztító cunamik elvitték a kikötőiteket, a hajóitokat, a szállodáitokat. Százezerszám vesztetek oda. Mi viszont túléltük a tengerárt.”

Biztos eljátszottak már a gondolattal, hogy vajon mi történne, ha hirtelen – mindegy, mi okból – eltűnne a világmindenségből az ember. Eretnek gondolat? Talán az, talán nem az. Hiszen épp csak most tűntünk fel. A mai ember a földtörténeti pleisztocénben jelent meg. Mondhatjuk úgy is, hogy tegnap. A Homo sapiens pedig csak pár földtörténeti perccel ezelőtt, mondjuk, úgy kétszázezer évvel ezelőtt jelent meg Kelet-Afrikában.

Tudják, mennyien voltak? Úgy becsülik a tudósok, hogy öt-, talán tízezres lehetett a populációnk.

Próbálják meg elképzelni azt a világot! Nem léteznek a földgolyót behálózó utak. Vasút sem köti gúzsba a Földet. Nincsenek távírópóznák, villanyvezetékek. A tengereken nem úsznak vashajók. Semmilyen hajók nem úsznak sehol. A folyók tiszták, a tengerfenéken nincsenek hajóroncsok, a hegyek oldalán nincsenek bányasebek. Sehol, az égegyadta világon sehol sincsenek falvak és városok. Érzelmes tudósok a bőség korának nevezik azt az időt. Az élővilág bőségére gondolnak.

A párhuzamos evolúció elmélete szerint ha nem a Homo sapiens győz, akkor egy másik ember-majom vagy majom-ember faj győzött volna. És akkor a fejlettebb agy, a nyelv kialakulása, a kommunikáció kifinomultsága, az elvont gondolkodás megjelenése akár más pályára is vihette volna azt a másik embert.

Közhely, de megismétlem: a földtörténet felől nézve az ember egy pillanat alatt változtatta meg a Földet. Csak egyetlen adat

– még az Őrszem szondák nélküli világból –: 1850 körül úgy harmincmillió bölény legelt az észak-amerikai prériken. Ezerkilencszázban ötszáz példány tengődött a védett területeken. Egy tonna bölénycsontért akkoriban tíz dollárt fizettek, és egy tonna csontért száz állatot kellett megölni. A szóda- és műtrágyagyárak csak az 1860-as és 1870-es években két és fél millió dollárért vásároltak fel bölénycsontot a fehér vadászoktól.