Mellékhatások

Az elmúlt napok egyik legfontosabb híre volt, hogy összegyűlt az izomsorvadásban szenvedő másfél éves kisfiú számára a több százmillió forintba kerülő gyógyszer ára. Reméljük, segít rajta, de az ügy ezzel nem zárult le. Sokan nem értik, hogyan kerülhet ilyen sokba egy hatóanyag.

Gyógyszert osztanak az augusztusi árvizektől sújtott indiai Keralában. Miért nem adják olcsóbban? Fotó: Sivaram V Forrás: Reuters

Az ókori népek számos gyógyhatású vagy annak hitt szert használtak. Az ókori Kína orvosai például fájdalomcsillapítóként mandragórát, ópiumot és hasist alkalmaztak, még műtéteket is végeztek elkábított betegeken. A legtöbb szert tüneti kezelésre, a betegségek bi­zonyos jelei (fájdalom, láz) ellen használták, anélkül, hogy magát az okot gyógyították volna – olvasható a házipatika.com-on megjelent írásban. A XIX. század tudósai és orvosai már igyekeztek pontosan megérteni a szervek működését és az azokat megtámadó betegségeket. A betegség okának megismerése nem jelentette a kezelés feltalálását is. A fertőzések okai a francia Louis Pasteur kutatásai nyomán váltak ismertté, az első antibiotikumok megjelenésére mégis a XX. század közepéig kellett várni. Az elsőt mellesleg véletlenül fedezték fel.

A skót Alexander Fleming 1928-ban bezárta a laboratóriumát, és kéthetes szabadságra ment. Visszatértekor meghökkenve látta, hogy a laborasztalon felejtett Staphylococcus baktériumokat tartalmazó Petri-csészét majdnem teljesen befedték a baktériumok. Egy ponton azonban, ahova Penicillium penészgombaspóra került, gyűrű választotta el azt a baktériumoktól. Fleming ebből arra következtetett, hogy a penész baktériumölő tulajdonságú. Az ebből előállított antibiotikumot – a penicillint – ma is széles körben alkalmazzák.

Gyártók híján

Az első antidepresszánst az 1950-es években fedezték fel, ugyancsak véletlenül. 1957-ben egy tuberkulózis elleni gyógyszer tesztelése közben a kutatók meglepő mellékhatást tapasztaltak: a kezelt betegek szokatlanul jókedvűvé váltak.

A Merthyr Tydfil nevű walesi falu férfijain tesztelték 1992-ben a szildenafil nevű hatóanyagot, melyet ma Viagraként ismerünk. A gyógyszer eredeti célja a vérnyomás csökkentése és a szívbetegségekkel összefüggő mellkasi fájdalom enyhítése volt. A kísérletben részt vevő férfiak azonban nem szívesen váltak meg a gyógyszertől annak jól ismert mellékhatása miatt.

– Nem hiszek a véletlenekben. Fleming azt vette észre, amit más nem. Az véletlen, hogy ott hagyta a csészét a pulton, de az nem, hogy abból hatóanyagot készített. Egyébként ritkán fordul elő, hogy egy gyógyszer fő hatása már csak a kli­nikai vizsgálatokon derül ki. Döntő hányaduk arra hat, amire azt eredetileg ki akarták fejleszteni – érvel Greiner István, a Magyosz (Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége) iparjogvédelmi bizottságának vezetője, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási igazgatója.

Ez év elejéig a legdrágább gyógyszerként a lipoprotein-lipázhiány kezelésére szolgáló hatóanyagot emlegették. A rendkívül ritka genetikai rendellenesség – egymillióból átlagosan két-három embert érint – hátterét kanadai–holland egyetemi kutatócsoport derítette fel az 1980-as évektől kezdve. Az index.hu-n bemutatott történet szerint a gyógyszer sokmilliárdnyi geneti­kailag módosított vírust tartalmazott, ezek vitték a beteg szervezetébe a lipáz termelését beindító gént. A forgalmazó az extrém ritka esetszám miatt úgy kalkulált, hogy a terméket 1,6 millió dolláros áron kell értékesíteni ahhoz, hogy hosszú távon megtérüljön a kifejlesztése. Később ezt egymillióra csökkentették, az injekciókúrát egyetlen páciens kapta meg: az árat a német egészségbiztosító fizette ki. A terápia sikeres volt, a beteg tünetei megszűntek. Aztán 2017-ben, amikor az európai engedély licence lejárt, a gyártó úgy döntött, nem újítja meg. A raktáron maradt három adagot jelképes áron, egy-egy euróért adták oda egy olasz és két német beteg orvosainak: a terápia az ő pácienseiken is segített. Több készítményt ezután senki sem gyártott. Hatásos terápia tehát lenne a ritka betegségre, de gyártó híján még sincs remény a gyógyulásra.

A világ legdrágább gyógyszere idén májustól a Zolgensma nevű, az izomsorvadás speciális típusát kezelő génterápiás szer, ennek árát 2,1 millió dollárban (641 millió forint) határozta meg a gyártó Novartis. A gyógyszerre közadakozásból összegyűjtött 700 millió forint a másfél éves ­Zente nevű kisfiú gyógyulását szolgálja. A kezelést az Egyesült Államok gyógyszerészeti hatósága májusban engedélyezte, Európában viszont még nem kapott forgalomba hozatali engedélyt, de ez akár ebben a hónapban megtörténhet. A génterápia lényege, hogy ebben az esetben is olyan vírust juttatnak a beteg szervezetébe, amely kicseréli a hibás vagy hiányzó motoros idegsejtek génállományát, így megakadályozza az izmok elsorvadását.

De mégis hogyan fordulhat elő, hogy egy orrcsepp 1250 forintba, a Zolgensma 2,1 millió dollárba kerül? A gyógyszerek árába sok mindent beleépítenek: a kutatás-fejlesztés árát, az előállítás és a marketing költségét, valamint a profitot. Egy-egy hatóanyag kutatás-fejlesztése mértékadó források szerint 1,5-2,5 milliárd dollár körül van, amibe a sikertelen kutatások költségét is beszámítják. A szakmában közismert adat, hogy tízezer vegyületből átlagosan minden ezredik molekulát tesztelnek a klinikákon, ám csak egyből lesz gyógyszer. Azaz 9999 vegyületre hiába költöttek pénzt, de el kellett költeni, mert nem lehetett tudni, hogy melyik lesz a hatásos.

Árak és alkuk

Logikus, hogy minél kisebb a betegszám, annál több pénzbe kerül betegenként a hatóanyag előállítása. Ha a világon kétszáz ember betegségére kell megoldást találni, akkor egy adott személy kezelésére hihetetlenül sok pénz elmegy. Éppen ezért vannak olyan gyógyszerek, amelyek sohasem térülnek meg. A csillagászati összegért kifejlesztett, de kevés beteget érintő hatóanyag bevezetését azzal segítik a hatóságok, hogy a szokásosnál kisebb betegszámot írnak elő a klinikai vizsgálatoknál – egyébként sem lehet 500 betegen kipróbálni valamit, ha mindössze 300 embert érint az adott kór. Ezzel olcsóbb és gyorsabb lesz a folyamat, de még mindig előfordulhat, hogy a biztosító nem állja a költségeket, mert az éves felhasználható keret nem elég. Ilyenkor – mivel a gyógyszerekre eltérően reagálnak a páciensek, és az adott betegségnek többféle formája lehet – annak adják, akinek jobbak a gyógyulási esélyei. Annak eldöntése, hogy ki kapjon és ki ne, rendkívül nehéz pénzügyi, szakmai és etikai kérdés.

Az utóbbi évek egyetlen hazai fejlesztésű eredeti, azaz originális hatóanyaga a cariprazine, mely Európában skizofréniára, míg az USA-ban a skizofrénia mellett már az I. típusú bipoláris betegséghez társuló tünetegyüttes teljes spektrumára – ideértve a mániás, a kevert és a depressziós epizódokat – felírható gyógyszer. Jó az esély arra, hogy belátható időn belül a világ valamennyi kontinensén kapható lesz a készítmény. A Richter szellemi termékét 2029-ig védi oltalom, azt követően bárki előállíthatja ugyanazt a hatóanyagot. A kifejlesztés költségét Greiner István átlagosnak tartja. Az ötven klinikai vizsgálat – az Egyesült Államokban, Ázsiában és az európai államokban, ötven országban és ötezer betegen – több mint négyszázmillió dollárba került. A kutatási igazgató szerint a befektetésnek meg kell térülnie, sőt nyereséget kell hoznia, hogy legyen forrás az újabb kutatásokra. (Október 15-én Értékteremtés és versenyképesség a hazai gyógyszeriparban címen rendezik meg a Magyosz konferenciáját, ahol többek között a kutatás-fejlesztés gyógyszeripari szerepéről is szó esik.)

Gyógyszert osztanak az augusztusi árvizektől sújtott indiai Keralában. Miért nem adják olcsóbban?
Fotó: Reuters

– Azt látjuk, hogy amíg nincs hatóanyag a betegségünkre, mindent pénzt megadnánk érte, de amint megszületik, elkezdünk alkudozni. Miért nem adják olcsóbban? Nemcsak a szegények, a jómódúak is így állnak a kérdéshez. Azért az az ár, mert a hatóanyagot több száz kutató hosszú évek munkájával állította elő. Törvényekkel persze le lehet törni az árakat, de ennek az lesz a következménye, hogy a tőke kivonul erről a területről. Ha ez megtörténne, nem lenne gyógyszeripar. Nem hiszem, hogy az a járható út, hogy kizárólag olcsó gyógyszerek legyenek, ám a gyerekek fele ne élje meg a felnőttkort. A közelmúlt halálos betegsége az AIDS volt, amelyet a HIV-vírus okozott. Az 1990 környékén gyógyíthatatlan betegségben élők a gyógyszeripari kutatásoknak köszönhetően ma tünetmentesen élhetnek. A máj vírusos megbetegedésével, a hepatitis C-vel hasonló volt a helyzet. A gyógyszeriparnak köszönhetően a vírust ki tudjuk irtani a szervezetből. Az ideális az lenne, ha minden beteg ingyen kapná meg azt a hatóanyagot, amely biztosan meggyógyítja őt. Ez az állapot sem a mi, sem az utódaink életében nem következik be – véli Greiner István, aki szerint az sem igaz, hogy a gyógyszeripar több hasznot hoz, mint a vegyipar, az autógyártás. Ha többet hozna, akkor minden tőke ideáramlana.

A világ gyógyszerpiacának felét az Egyesült Államok adja – az ottani árak többszörösei az európai áraknak. A piac 20-22 százalékát Európa, míg 9-10 százalékát Japán produkálja. Ez a nagyjából egymilliárd embert jelentő három térség a világforgalom nagyjából nyolcvan százalékát fedi le. A többi 6,5 milliárd ember fizeti ki a maradék húsz százalékot. Az ottani betegek döntően utángyártott, azaz generikus hatóanyagot szednek, ezek minősége sokszor nem megfelelő. A világsajtó tele van egyes ázsiai és afrikai országokban házilag előállított, kétes minőségű hatóanyagokról szóló történetekkel.

Több bizonyíték, több kiadás

– Én örülnék a legjobban, ha a jelenleginél sokkal olcsóbbak lennének a gyógyszerek, és minden betegség ellen lenne hatóanyagunk, de nem tartunk itt. Annyi jó hírem van, hogy a gyógyszergyárakban, így a Richterben dolgozó kutatók nemcsak a fizetésükért vannak itt, hanem a betegeken akarnak segíteni. Ez a belső hajtóerő garantálja, hogy folyamatosan emelkedik az új gyógyszerek száma. De az is egyértelmű, ha valamely gyógyszer kifejlesztése nem tűnik gazdaságosnak, akkor az ágazat nem támogatja. Ez a ritka betegségekben szenvedők esetében nagyon komoly probléma – ismeri el Greiner István.

Az érintett emberek mire számíthatnak? Nem sok jóra. A szakember nem tud biztató jövőképet felvázolni, ami azt üzenné, hogy rövid távon ez a kérdés megoldódna. Nagyon jó, ha társadalmi összefogással valakin segítenek, de általános megoldást nem jelent, hiszen nagyon sokféle ritka betegség sújtja az embereket. Számos olyan, amelynek nincs gyógyszere, illetve soknak van, de nagyon drága. A ritka betegségek jelentős hányada genetikai eredetű, az életminőségre nézve szinte mind fatális kimenetelű, ez mindig súlyos probléma lesz az érintetteknek, a környezetüknek, de legalább ennyire fontos az emberek millióinak életét lerövidítő halálos betegségeket legyőző hatóanyagok megtalálása. Az elmúlt években dollármilliárdokat költöttek a cégek az Alzheimer-betegséggel kapcsolatos klinikai vizsgálatokra, eddig átütő eredmény nélkül. Ha majd egyszer lesz gyógyszer, annak árába ezeket a milliárdokat is beépítik. A kutatás-fejlesztés költségének csökkenése nem várható, hiszen az a törekvés, hogy az adott vegyület a lehető legkevesebb mellékhatással gyógyítson. Minél több bizonyítékot kérnek, annál több a kiadás. A mi érdekünkben teszik ezt, de a mi pénztárcánk ellenében.