Veszed vagy írod? Akkor mondom. Egy… kettő… három… – csak az elmúlt egy-két évben legalább tucatszor, ha nem többször folytattam telefonbeszélgetéseket Nógrádi Györggyel, ugyanazon dramaturgia mentén. Mindig naprakész kommentátorként állt e lap vagy a szintén e kiadó gondozásában megjelenő Manager Magazin rendelkezésére, csak fel kellett fednem, e kettő közül melyik sapka van éppen rajtam. Majd a beszélgetés során pontokba szedtük a világot, legyen szó Németországról, Ausztriáról, a NATO-ról, a szíriai polgárháborúról vagy a legtágabb értelemben vett világpolitikáról, az Egyesült Államok és Kína versengéséről a globális porondon. Most itt az esztendő vége, az évértékelők ideje, amikor minden külpolitikai szerkesztő telefonnoteszében értékes helye van annak, akinek nagyobb rálátása van a folyamatokra, és ezt – nem mindennapos készség! – szabatosan és közérthetően el is tudja mondani.
Vagy le tudja írni. A kül- és biztonságpolitikai elemző legújabb könyvének az alcíme beszédesebb a címénél: Németország és a világ. Először a Harmadik Birodalomtól 2015-ig kapunk képet Európa legfontosabb országának politikai folyamatairól, majd lassítunk. A napi hírek megértése szempontjából kulcsfontosságú, 2015 és 2019 közötti évekről nagy felbontásban esik szó. Mindehhez európai uniós, orosz, ukrán, kínai kitekintést is kapunk. Nem titok, a Merkel-korszak végóráit éljük. Az első női kancellár – ha kitölti posztján a teljes törvényhozási ciklust – 2021-
re beérheti hivatali időben Helmut Kohlt, az újraegyesítés kormányfőjét, aki tizenhat évig szolgált Németország élén. De az utódlási válság rettenetesen mély, és nemcsak a keresztény uniópártoknál (CDU–CSU) az. A világégés után született, a ’70-es évek Németországát fiatal fejjel csodáló értelmiségi nemzedék – így Nógrádi, aki ebből a témából írta doktori disszertációját – még megérhette, hogy Willy Brandt és Helmut Schmidt kortársa legyen.
Az egész évtized a szociáldemokratáké (SPD) volt. Ám ahogy a jelenlegi CDU-elnök, Annegret Kramp-Karrenbauer politikai képességekben csak az árnyéka és bizonytalan kimenetelű utódjelöltje Merkelnek, és a bajor kormányfő, Markus Söder sem éppen Franz Josef Strauß, úgy a SPD-ben a láthatáron sincs egy Brandt vagy Schmidt. A német pártok legpatinásabbja, az SPD permanens vezetői válságot él át. Bevezetik a német politikában divattá vált Doppelspitzét, a kettős vezetői rendszert, amely más pártoknál, a Zöldeknél, a Die Linkénél, az Alternatíva Németországnak pártnál is gyakorlat. De ez eddig pártügy, a kancellári posztnál viszont a német közjog nem ismeri a Doppelspitzét. Csak azért, mert nem bukkan fel rátermett vezető a horizonton, nem lehet mindjárt két főt kineveztetni a Bundestaggal, hátha együtt – egy férfi, egy nő, a paritás és a politikai korrektség jegyében – jobban bírják majd a rázást. A német politika, pontosabban a centrumpártok válsága az Európa-kérdést egyre inkább Németország-kérdéssé teszi az elkövetkező években. Ez felértékeli a Németország-szakértőket.
