Antarktiszi kánikula

A több mint valószínűnek tekintett áradás partvidéki metropoliszok sorát fenyegeti. New York tengerszint feletti magasságát tíz méternek adják meg.

Az Ausztráliánál kétszer nagyobb kiterjedésű Antarktisz hideg, szeles és száraz. Az éves átlaghőmérséklet a kontinens partjainál mínusz tíz Celsius-fok, a belső régiókban mínusz hatvan Celsius-fok. Ezen a hideg, szeles és száraz kontinensen – ahol hamarosan véget ér a nyár – néhány napja plusz húsz Celsius-foknál magasabb hőmérsékletet mértek. Az idei év február 9-éje bizonnyal bevonul az antarktiszi hőmérsékleti rekordokat összegző kötetbe. Az időjárási feljegyzések kezdete óta ugyanis először mértek húsz Celsius-fok fölötti hőmérsékletet. A Seymour-szigeten jegyzett 20,75 Celsius-fokot regisztráló brazil kutatók „hihetetlennek és abnormálisnak” nevezték a hőmérőn látott értéket. Valóban hihetetlen és abnormális, hiszen ez majdnem egy Celsius-fokkal magasabb az előző, 19,8 Celsius-fokos rekordnál, amelyet 1982-ben mértek. „Látjuk a melegedés trendjét sok ellenőrző állomásunkon, de ilyet még soha nem tapasztaltunk” – hüledezett Carlos Schaefer kutató. Az évszázad első évtizedében lehűlést tapasztaltak, de azóta arrafelé is meredeken emelkedik a hőmérséklet.

A kutatóállomások dolgozói vékonyabb kabátot vettek, mondhatnánk, de mi ebben a szenzáció? Az elmúlt években megszokhattuk, hogy hőmérsékleti rekordok dőlnek meg a világ különböző pontjain. Az idei január szintén rekordot hozott: az időjárási feljegyzések 141 évvel ezelőtti kezdete óta soha nem volt olyan meleg a január, mint 2020-ban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal adatai szerint. A globális föld- és tengerfelszíni hőmérséklet 1,14 Celsius-fokkal volt melegebb a XX. század átlagánál, és 0,04 Celsius-fokkal meghaladta a 2016-ban mért eddig rekordmagas januári átlaghőmérsékletet. A meleg január kedvezően hat a gázszámlánkra, de sokunkban felsejlik, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ez a hónap a hólapátolásról, a szánkózásról szólt, idén az ország kevés pontján volt fehér a táj.

Mivel nincsenek, a magyar gleccserekre nem hat a melegedő klíma. Az Antarktiszon azonban alapvetően más a helyzet.

A déli kontinensen hosszú idő alatt összeállt jégtömb a világ édesvizének 90 százalékát tartalmazza. Ha az összes oda betárazott víz elolvadna, mintegy hatvan méterrel emelné meg a tengerek és az óceánok szintjét. Azt senki sem tudja, hogy a melegedő klíma valaha eltünteti-e az összes jeget, de az biztos, hogy az Antarktiszi-félsziget nyugati partja mentén fekvő gleccserek 87 százalékának csökkent a kiterjedése az elmúlt ötven évben, a többség olvadása az utóbbi 12 évben gyorsult. Egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya szerint az évszázad végéig csupán az innen leolvadó jég – a legrosszabb forgatókönyv teljesülése esetén – 58 centiméterrel növelheti a vízszintet. (Az elmúlt száz évben a vízszint mintegy 19 centiméterrel emelkedett.) A változás a horvátországi Hvar sziget egyik mólóján kitűnően látszik. Száz évvel ezelőtt a lejárót Ferenc József számára építették, hogy az uralkodó száraz lábbal megközelíthesse a tengert. Építésekor a lépcső legalsó fokát mosta a tenger, ma a víz a harmadik lépcsőfokig ér.

A több mint valószínűnek tekintett áradás partvidéki metropoliszok sorát fenyegeti. New York tengerszint feletti magasságát tíz méternek adják meg, de tudjuk, hogy jelentős része alig egy-két méterrel van a víz felett. Londonnál ugyanez az érték 24 méter, míg a közel kétmilliós Hamburg mindössze hat méterrel fekszik magasabban az Északi-tengernél. Azaz hiába van 110 kilométerre a városon keresztül csobogó Elba tölcsértorkolatától, az egykori Hanza-várost szintén fenyegetheti a tengeráradás.

A globális fenyegetettségre lokális nyugalom: Magyarország mélypontja a Szegedhez tartozó Gyálaréten van. A Lúdvár nevű határ 75,8 méterrel van a Balti-tenger szintje felett.