Makrancosok

Nyúlné Pühra Beátát, a töki Nyakas pince főborászát a Magyar Bor Akadémia a szakma „Kossuth-díjának” tartott Az Év Bortermelője 2021 címmel tüntette ki, amelyet május 8-án vett át a díjazott.

Pühra Beáta Nyakas pincészet főborásza Tök 2022.02.15 fotó: Németh András Péter / Szabad Föld Fotó: Németh András Péter Forrás: Szabad Föld

– Sokan büszkén emlegetik, hogy mikor ittak először bort, hol voltak éppen, mit kóstoltak. Önnek van ilyen élménye?

– Korán megismerkedtem a borral, hiszen nagyapám pedagógus volt, és akkoriban úgy segítették a tanárokat, hogy földet kaptak, amelyen volt szőlő is. Így már kiskoromtól segítenem kellett annak megművelésében. Rá­adásul édesanyámat az akkori bácsalmási mgtsz laborjába is beosztották, és engem elvarázsolt a sok színes oldat. Harmadrészt nálunk a vasárnapi asztalon mindig volt bor. Az életünk része volt, nem emlékszem pontosan, mikor és milyen fajtával kínáltak meg először.

Gyanús pótfelvételisek
 

– Egyértelmű volt az útja a borászkodás felé?

– Akkoriban sok lány vagy az egészségügyi szakiskolákban tanult tovább, vagy az óvónői pályát választotta. Bácsalmáson volt gimnázium, de anyukám megtiltotta, hogy oda jelentkezzem, mert ott tanított a nagyapám, és az elfogultságnak még a látszatát is kerülni akarta. Felvételiztem Pécsre az óvónői szakközépiskolába, csak senki nem szólt, hogy a furulya is felvételi tárgy, bár akkoriban tamburáztam a horvát gyökereimnek köszönhetően, de a furulya kimaradt – esélyem sem volt, hogy felvegyenek. Ekkor anyukám főnöke, aki látta, hogy mennyit vagyok a laborban, csodálom a mustfokolót, felvetette, hogy miért nem jelentkezem a borászati szakközépiskolába. A pótfelvételin felvettek, de nagyon figyeltek rám, mert a pótfelvételisek mindig kicsit „gyanúsak”. Nem mentem egyből egyetemre, hanem hazatértem anyukámnak segíteni, és Kunbaján helyezkedtem el laboránsként. Kimagasló színvonalú laborban dolgozhattam, részt vehettem a – mai napig nagy kedvenceim – gyöngyöző-, habzóborok és a pezsgők készítésében. Sőt már nagyon korán jelöltek borbíráló bizottságokba, így borászati ismereteim is fejlődtek.

– Hogyan került a töki Nyakas pincéhez?

– Doktori képzésemet a Törley szponzorálta, viszont ők nem tudtak munkát adni. Nemsokára állást ajánlottak egy etyeki pincénél, időközben volt egyetemi tanáraim felhívták a figyelmemet, hogy van egy pince Tökön, ahol nagy a fejlődési lehetőség. Tisztességből kijöttem, hiszen már volt munkám. Kicsit vizsgáztatva, szigorúan fogadott Malya Ernő főborász, de én már nyugodt voltam, hiszen volt helyem. Így, amikor a fizetési igények kerültek szóba, pimaszul bemondtam a kétszeresét annak, amit a másik pince ajánlott. Elfogadták. Felhívtam a másik pince vezetőjét, aki megértéssel fogadta a helyzetet. A Nyakasnál már akkor suttogták, hogy Ernő bácsi keresi az utódját, viszont eltelt a munkába állásom után három év, és még semmit nem mondtak, hogy beváltam-e, értékesnek tartják-e a munkámat. Különben nem lennél itt – válaszolta a vezérigazgató. Huszonkét éve dolgozom a Nyakasnál, és tudom, hogy a Jóisten a legjobb helyre irányított, és remélem, innen mehetek majd nyugdíjba. Most pedig belevágunk egyik kedvencem, a pezsgő készítésébe.

– A Nyakas pince az egyetlen borászat, ahol eddig ketten nyerték el a Magyar Bor Akadémia Az Év Bortermelője címét, hiszen elődje, mestere, Malya Ernő is megkapta 2002-ben.

– Megdöbbentem, amikor kimondták a nevemet. Óriási inspirációt jelent nekem. Most mindenki nagyon boldog itt a pincészetnél, ezek után még inkább a figyelem középpontjában leszünk, és a százszázalékos hibamentesség közelében kellene dolgoznunk. Érdekes, hogy az első nő, aki kiérdemelte Az Év Bortermelője címet [Gálné Dignisz Éva 2013-ban részesült a díjban – Z. B.],
szintén dolgozott Malya Ernővel.

„Lányos” borok
 

– Mennyire elismertek a nők a borászszakmában?

– A rendszerváltás után sorra alakultak a magánpincék, legtöbb esetben családi vállalkozások, és ha a gyerekek között volt fiú és lány, már nem volt egyértelmű, hogy a fiú viszi-e tovább a borászatot. Így sok esetben a lány vagy lányok segítettek a szülőknek. Arra is láttunk példát, ahol családi tragédia „kényszerítette” rá a lányokat a borászkodásra. Én már sok nővel találkozom, akik borászok, vagy pincevezetőként dolgoznak, sőt van, ahol már a lányunokák veszik át a stafétát. Az is igaz viszont, hogy eleinte mindenkinek furcsa volt, hogy ha a Nyakas pince díjat nyert, és mentem átvenni azt, a férjem vezetett, s ahogy kiszálltunk a kocsiból, egyből mindenki hozzá fordult. Sok esetben hárítania kellett: „Értsék meg, nem én vagyok a borász, hanem a feleségem!”

– Huszonkét év alatt egyszer sem ötlött fel önben, hogy saját pincét alapítson?

– Miután idekerültem, utána pár évvel felmerült bennem, viszont akkor nem volt meg az anyagi háttér, később pedig azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Szüret idején mindennap menni kell, és a családommal is szeretnék időt tölteni. Nem azt mondom, hogy nem jut néha eszembe, hogy mi lett volna, ha… Viszont én itt egy „nagy családban” élek és dolgozom, így teljesen magaménak érzem a borokat, a nevem is ott van a palackokon.

Babaágy az irodában
 

– Hogy bírja ezt a családja?

– Három gyermekünk van, de a szülés után mindig visszajöttem dolgozni. Az egyik fiam születése előtt négy nappal elmentem, és közöltem a vezérigazgatóval, hogy két hét múlva itt leszek. Hitetlenkedett: dehogy leszel itt! Kinek lett igaza? Bort bírálni is úgy mentem, hogy közben a kollégák akkor tartottak szünetet, amikor szoptatnom kellett. De volt itt bent az irodámban egy kiságy, abban aludt a gyerek, a kollégák felváltva figyeltek rá. Így kötődött össze a két családom. Mindenki segített.

– Van kedvenc saját bora?

– Az utóbbi években figyelem magamat, és úgy látom, hogy egy adott évjáratból mindig az a kedvenc, amelyik a „legmakrancosabb”, amelyikkel meg kellett küzdenünk. De, hogy példákat is említsek, ezek közé tartozik a sauvignon blanc, a rajnai rizling, egy-egy cuvée.

– Ha most az interjú után befejezné a mai munkáját, milyen bort venne le a polcról?

– Ha fáradtabban fejezem be a napomat, akkor egy testesebb vörös cuvée-t, mondjuk bikavért választanék. Ami két dologban is segít. Abban is, ha az ember végiggondolná a napját, és abban is, ha nem. Egy laza, könnyedebb nap után akár egy pinot noir is szóba jöhet. De nyáron a teraszon jöhetnek az alacsonyabb alkoholtartalmú fehérek, rozék, akár gyöngyözőborok is. Jól behűtve a szomjat is oltják, és jókedvre derül az ember.

Fotó: Kállai Márton / Szabad Föld

– Ha nem magyar borokról beszélünk, melyek a kedvencei?

– Nyitott vagyok mindenre, de az új-zélandi és chilei cabernet-ket nagyon szeretem. Horvát gyökereim okán is kedvelem a dalmát borokat, az Isztriai-félsziget borait, és nagy kedvenc a grasevina is (az olaszrizling horvát elnevezése – Z. B.). Bárhová utazom, igyekszem minél több bort megkóstolni, és nem sajnálom rá a pénzt.
A családom is tudja, ha külföldre megyünk pihenni, az félig-meddig a borturizmus jegyében telik.

– Mit csinál, amikor nem főállású borász?

– Nagyon szeretek mozogni, most éppen a spinning az egyik kedvenc mozgásformám, és a jóga is pár évvel ezelőtt „bekúszott” az életembe.
A napi rohanásban egy órát magamra figyelek, és ez a testemnek is jót tesz. A fiúk is felfigyeltek arra, hogy ezek után „másik” anyukát kapnak vissza. A családdal nagyon szeretünk biciklizni is. Imádok napozni, fürödni, de az olvasás is hozzátartozik a kikapcsolódáshoz, ha valahol várakozni kell, mindig van nálam könyv. Viszont nem szabad átesni a ló túloldalára! Volt olyan nyár, hogy a férjem külföldre utazott, és két napig nekem kellett a strandra vinnem a gyerekeket, ott jöttem rá, hogy a túlzott nyugalmat nem nekem találták ki, szükségem van a pörgésre, a „menjünk, csináljunk valamit” érzésre.

Névjegy: Nyúlné Pühra Beáta 1970-ben született Kecskeméten. 1996-ban végzett a Kertészeti Egyetem borász szakmérnök-tanári szakán. Nagydoktori címét 2002-ben szerezte. Három gyermek édesanyja. 2000-ben kezdte munkáját a Nyakas pincénél, 2008-tól a pincészet főborásza. Az általa készített borok eddig több mint száz hazai és nemzetközi díjban részesültek. Idén kapta meg a Magyar Bor Akadémiától Az Év Bortermelője 2021 címet.

Borítókép: Szabad Föld/Németh András Péter