Gyanús pótfelvételisek
– Egyértelmű volt az útja a borászkodás felé?
– Akkoriban sok lány vagy az egészségügyi szakiskolákban tanult tovább, vagy az óvónői pályát választotta. Bácsalmáson volt gimnázium, de anyukám megtiltotta, hogy oda jelentkezzem, mert ott tanított a nagyapám, és az elfogultságnak még a látszatát is kerülni akarta. Felvételiztem Pécsre az óvónői szakközépiskolába, csak senki nem szólt, hogy a furulya is felvételi tárgy, bár akkoriban tamburáztam a horvát gyökereimnek köszönhetően, de a furulya kimaradt – esélyem sem volt, hogy felvegyenek. Ekkor anyukám főnöke, aki látta, hogy mennyit vagyok a laborban, csodálom a mustfokolót, felvetette, hogy miért nem jelentkezem a borászati szakközépiskolába. A pótfelvételin felvettek, de nagyon figyeltek rám, mert a pótfelvételisek mindig kicsit „gyanúsak”. Nem mentem egyből egyetemre, hanem hazatértem anyukámnak segíteni, és Kunbaján helyezkedtem el laboránsként. Kimagasló színvonalú laborban dolgozhattam, részt vehettem a – mai napig nagy kedvenceim – gyöngyöző-, habzóborok és a pezsgők készítésében. Sőt már nagyon korán jelöltek borbíráló bizottságokba, így borászati ismereteim is fejlődtek.
– Hogyan került a töki Nyakas pincéhez?
– Doktori képzésemet a Törley szponzorálta, viszont ők nem tudtak munkát adni. Nemsokára állást ajánlottak egy etyeki pincénél, időközben volt egyetemi tanáraim felhívták a figyelmemet, hogy van egy pince Tökön, ahol nagy a fejlődési lehetőség. Tisztességből kijöttem, hiszen már volt munkám. Kicsit vizsgáztatva, szigorúan fogadott Malya Ernő főborász, de én már nyugodt voltam, hiszen volt helyem. Így, amikor a fizetési igények kerültek szóba, pimaszul bemondtam a kétszeresét annak, amit a másik pince ajánlott. Elfogadták. Felhívtam a másik pince vezetőjét, aki megértéssel fogadta a helyzetet. A Nyakasnál már akkor suttogták, hogy Ernő bácsi keresi az utódját, viszont eltelt a munkába állásom után három év, és még semmit nem mondtak, hogy beváltam-e, értékesnek tartják-e a munkámat. Különben nem lennél itt – válaszolta a vezérigazgató. Huszonkét éve dolgozom a Nyakasnál, és tudom, hogy a Jóisten a legjobb helyre irányított, és remélem, innen mehetek majd nyugdíjba. Most pedig belevágunk egyik kedvencem, a pezsgő készítésébe.
– A Nyakas pince az egyetlen borászat, ahol eddig ketten nyerték el a Magyar Bor Akadémia Az Év Bortermelője címét, hiszen elődje, mestere, Malya Ernő is megkapta 2002-ben.
– Megdöbbentem, amikor kimondták a nevemet. Óriási inspirációt jelent nekem. Most mindenki nagyon boldog itt a pincészetnél, ezek után még inkább a figyelem középpontjában leszünk, és a százszázalékos hibamentesség közelében kellene dolgoznunk. Érdekes, hogy az első nő, aki kiérdemelte Az Év Bortermelője címet [Gálné Dignisz Éva 2013-ban részesült a díjban – Z. B.],
szintén dolgozott Malya Ernővel.
„Lányos” borok
– Mennyire elismertek a nők a borászszakmában?
– A rendszerváltás után sorra alakultak a magánpincék, legtöbb esetben családi vállalkozások, és ha a gyerekek között volt fiú és lány, már nem volt egyértelmű, hogy a fiú viszi-e tovább a borászatot. Így sok esetben a lány vagy lányok segítettek a szülőknek. Arra is láttunk példát, ahol családi tragédia „kényszerítette” rá a lányokat a borászkodásra. Én már sok nővel találkozom, akik borászok, vagy pincevezetőként dolgoznak, sőt van, ahol már a lányunokák veszik át a stafétát. Az is igaz viszont, hogy eleinte mindenkinek furcsa volt, hogy ha a Nyakas pince díjat nyert, és mentem átvenni azt, a férjem vezetett, s ahogy kiszálltunk a kocsiból, egyből mindenki hozzá fordult. Sok esetben hárítania kellett: „Értsék meg, nem én vagyok a borász, hanem a feleségem!”
– Huszonkét év alatt egyszer sem ötlött fel önben, hogy saját pincét alapítson?
– Miután idekerültem, utána pár évvel felmerült bennem, viszont akkor nem volt meg az anyagi háttér, később pedig azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Szüret idején mindennap menni kell, és a családommal is szeretnék időt tölteni. Nem azt mondom, hogy nem jut néha eszembe, hogy mi lett volna, ha… Viszont én itt egy „nagy családban” élek és dolgozom, így teljesen magaménak érzem a borokat, a nevem is ott van a palackokon.
