Sajdik Ferenc bárkája

Ma 90 éves Sajdik Ferenc, aki szerint ha a karikatúra világa cirkusz lenne, ő lenne benne a bohóc.

Hogy ezek után milyen Sajdik Ferenc és kutyákkal, madarakkal, lovakkal és más emberekkel telerajzolt, abszurdnak tetsző, ám kínosan realista világa?

Van Sajdiknak egy híres rajza – Nyugat-Berlinben ezerkétszáz pályamű közül Grand Prix-vel díjazták –, amely a Bolondok címet viseli. A téma egyszerű, mondhatni mindennapos. Két szomszéd vár néz egymással farkasszemet; az evolúció csúcsa, az ember öldökli egymást a legrafináltabb gyilkos eszközökkel, unalomig megszokott gyűlölettel. S amíg odafönt zavartalanul termelődik a tervszerű halál, a torony tövében a két király két bolondja békésen beszélget egymással.

A két szomszéd vár természetesen szimbólum. Példázhat két országot, két hivatalt, két egymással megbékélni nem tudó embert, esetleg egy emberpárt. S a két bolond: két ország, két hivatal, esetleg egy emberpár…

(Magyar Ifjúság, 1987)

Minden rajzoló saját magát rajzolja, a saját karakterét, ez nem titok. Én például már úgy unom magamat, hogy reggelente alig tudok belenézni a tükörbe. A múltkor szólt is a feleségem, miért nézek magamra ilyen hidegen. Pedig én csak azon gondolkodtam, hogy nem is ismerem igazán a saját fizikumomat. Én például még soha nem láttam magamat végigmenni az utcán. Nem tudom, hogyan festek kívülről. De az igaz, hogy valahol minden rajzoló benne van a rajzaiban. A Brenner például nem nős, ezért ismeri ennyire az életet. Nekünk a feleségünk leveszi a vállunkról a gondokat, ő sorban áll a zöldségesnél, a hentesnél a lábára taposnak, ő benne van a sűrűjében. Ezért rajzol ilyeneket. Mindent tud a hétköznapi életről. A Kaján, ellentétben a nevével nem kaján, ellenkezőleg, ő úriember. A szó valódi értelmében. A rajzai is elegánsak. A Várnai robusztus. Olyan a humora, mint a fizikuma. Vállas. Markáns. Mint ő maga. Úgy csinál, mintha nem szeretné az embereket. A Balázs-Piri korrekt. Úgy is rajzol. Hegedűs Pista intelligens. Azt szokták rá mondani, hogy a karikaturisták Karinthyja.

[…] Én próbálom a világot nem komolyan venni, igyekszem kimaradni belőle, de nem sikerül. Ezért rajzolok. Szeretnék örömet szerezni másoknak. És ha már rajzolok, miért ne csinálnék ide egy görbe sétabotot, miért ne legyen bő a gatyája, miért ne legyen kürtőkalapja? Úgy érzem, hogy ha a karikatúra világa cirkusz lenne, akkor én bohóc lennék benne. Van, aki elegáns kötéltáncos, és ugyanolyan sikere van, mint a bohócnak, csak másként adja elő a mondanivalóját. Én csak egy fajtáját képviselem a karikatúrának – a bohócfajtáját.

(Vinkó József beszélgetése Sajdik Ferenccel. Új Tükör, 1988. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Kilencven éve, 1930. augusztus 21-én született Sajdik Ferenc grafikus, karikaturista