A közélet vonzása – Pomogáts Béla életinterjúja

A filozófiának és a történelemnek régi és alapvető kérdése, hogy egy történelmi pillanat, egy történelmi folyamat, egy történelmi szereplő pontosan megragadható-e, leírható-e, megérthető-e.

Forrás: Pexels

Ha posztmodern alapon el is vetjük, hogy a történelem a maga teljességében rekonstruálható, akkor is el kell fogadnunk azt, hogy a történelmi folyamat megélése, megörökítése, leírása – akár napló vagy visszaemlékezés, akár történeti szakmunka keretében – legalább egy értelmezést, egy narratívát ad a történelmi pillanat mint a történeti kutatások tárgya megértéséhez. A jelenkortörténet, így a XX. század históriájának is, fontos kutatásmódszertani eleme az oral history (elbeszélt történelem) interjú, amelyből ha talán nem is a leglényegesebb tényeket és a legfontosabb momentumokat nyerhetjük ki, de egyéni intenciókat, személyes tapasztalatokat és megéléstörténeti mozzanatokat szerezhetünk általa.

Fotó: Pexels

Ha mindezek szellemében kézbe vesszük Képiró Ágnes (történész, művészettörténész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársa) Pomogáts Bélával készült életinterjúját, akkor az 1900-as évek második fele magyar történelmének egy alkotó értelmiségi szemszögéből elbeszélt interpretációját olvashatjuk. Pomogáts Béla irodalom- és művelődéstörténész a magyar XX. század politikai, társadalmi és kulturális folyamatainak nemcsak tanúja, de némely pillanatban alakítója is volt. Így például 1956-ban, amikor a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége egyik vezetőségi tagjaként kiállt a forradalom törekvései mellett, s amiért aztán a kádári megtorlás idején többhavi internálást kellett elszenvednie. Az 1989/90-es rendszerváltozásban, valamint annak előkészítésében és az új politikai rendszer megteremtésében pedig a művelődéspolitika és az irodalmi közélet színterén tevékenykedett.

Pomogáts saját közéleti tevékenységéről így vallott Képiró Ágnesnek: „Soha nem vágytam arra, hogy politikus legyek, a közélet érdekelt, de attól mindig megrémültem, hogy politikus legyek. Emlékszem arra, amikor megalakult az egyik rendszerváltás utáni kormány, kaptam egy telefont a Miniszterelnöki Hivataltól, hogy menjek be, mert a miniszterelnök most alakítja ki a kormányát, és az a gondolat vetődött fel, hogy én legyek a kulturális miniszter. Ettől megijedtem, mondtam, hogy szó sem lehet róla. A közélet persze vonzott, és bele is szóltam. Voltak olyan tisztségeim vagy feladataim, amelyeknek a birtokában nem is lehetett kikerülni a politikát: voltam az Írószövetség elnöke két ciklusban, hat évig; voltam az Anyanyelvi Konferencia elnöke tizenvalahány évig, Vásárhelyi Miklós mellett voltam az 56-os Emlékbizottság alelnöke. Egyszer összeszámoltam, hogy tizenhat helyen voltam elnök, elnökségi tag, alelnök. Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is. De az, hogy közvetlenül részt vegyek a politikában, pláne vezetőként, az soha nem vonzott.”

A Képiró Ágnes által összeállított életinterjú-kötetből persze nemcsak a tudós és közéleti szereplő alakja rajzolódik ki, de azt is megtudhatjuk, hogy Pomogáts Bélának milyen a kapcsolata az ikertestvérével, hogy gyermekként mikor ült először autóban, és hogy miért szereti legendás módon a macskákat.

Meggyőződésem, hogy azok a kötetek, amelyek sorába a Történelmi sorsfordulók egy alkotó értelmiségi életpálya tükrében is tartozik, közelebb hozzák az olvasókhoz a modern kori történelmet és a történeti szereplőket. S ezzel nemcsak a múltunkról alkotott ismereteinket gyarapíthatjuk, de talán korunkat és önmagunkat is jobban megismerhetjük.

(Történelmi sorsfordulók egy alkotó értelmiségi életpálya tükrében. Pomogáts Béla-életútinterjú. A bevezető tanulmányt írta, az ­interjút készítette és jegyzetekkel ellátta: Képiró Ágnes. Belvedere Meridionale Kiadó, Szeged, 2020, 143 oldal. Ára: 2500 forint)