Katasztrófák évszázada

A globális klímaváltozással párhuzamosan nő az aszályok, a kánikulai jelenségek száma, de több az emberéletet követelő áradás és szélvihar is. 2008 óta évente átlagosan 26,4 millió embernek kellett menekülnie természeti csapások miatt. Hazai kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az északi féltekén a hidegbetörések és az enyhe, csendes téli időszakok mind sűrűbben váltogathatják egymást a következő évtizedekben.

Rabokból verbuvált tűzoltóbrigád szemléli a repülőről ledobott égésgátlót a kaliforniai tűzvész frontvonalán Fotó: Getty Images Fotó: Irfan Khan

Az idei év leghosszabb ideig tartó természeti katasztrófája a kaliforniai tűzvész. A lángok rekordterületen pusztítottak, eddig legkevesebb 1,6 millió hektárt égettek fel, kétszer akkora térséget, mint a korábbi legkatasztrofálisabb eszten­dőben, 2018-ban – közölte a kaliforniai tűzoltóság. Az ­Egyesült Államok legnépesebb tagállamának hat legpusztítóbb erdő- és bozóttüze közül öt tombolt az idén. A lángok miatt legalább 31-en vesztették életüket, nagyjából nyolcezer-ötszáz épület égett ki. Az erdőtüzek egyik fő oka, hogy Kaliforniában 2010–17 között krónikus aszály volt, amelyben fák milliói betegedtek meg és száradtak el. Az idei súlyos aszályt a klímaváltozással is magyarázzák.

Természeti csapásból bőségesen kijutott az elmúlt időszakban. A legnagyobb anyagi kárral járó katasztrófa a háromszázmilliárd dollárt meghaladó 2011. március 11-i földrengés volt. A valaha mért egyik legerősebb földrengés Honsú szigetét rázta meg, ahol a földmozgás olyan erős volt, hogy 2,4 méterrel elmozdította a szigetet. A rengés nyomás keletkezett negyvenméteres óriáshullámok (cunami) okozták a fukusimai atomerőmű-balesetet. A japán kormány éppen a napokban döntötte el, hogy az óceánba engedik az atomerőmű radioaktív elemekkel szennyezett hűtővizét. A természeti katasztrófa óta több mint egymillió tonna sugárszennyezett hűtővíz gyűlt össze a tartályokban, amelynek az eltüntetésére nem találtak jobb megoldást – a terv ellen a természetvédők és a halászok vehemensen tiltakoztak.

A legtöbb áldozatot követelő természeti csapásokat James Daniell geofizikus gyűjtötte össze. A szakember több mint 35 ezer 1900 és 2015 között történt katasztrófa adatainak elemzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a legtöbb halálos áldozatot az 1931-es kínai árvíz okozta, amelyben 2,5 millióan vesztették életüket. A 2004-es cunami az Indiai-óceánnál 230 ezer ember életét követelte, a 2008-ban Mianmarban pusztító Nargis ciklon 140 ezer embert ölt meg.

Az utóbbi két évtized legpusztítóbb éve a tavalyi volt: 232 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okoztak a természeti katasztrófák (ez a portfolio.hu szerint a magyar államadósság több mint duplája). Az adatok összehasonlításából az is kiderült, hogy soha nem voltak még olyan pusztítóak a természeti katasztrófák, mint az elmúlt egy évtizedben. A legalább egymilliárd dolláros gazdasági kárt okozó katasztrófák száma tíz év alatt 417-re emelkedett. A német Munich Re arról adott hírt, hogy 2019-ben mintegy kilencezer ember vesztette életét természeti katasztrófákban, ebből nagyjából ezer a Mozambikra, Zimbabwére és Malawira lesújtó Idai ciklon számlájára írható. Az utóbbi három évtizedben az elhunytak száma éves átlagban elérte az 52 ezret. „Szerencsére egyre kevesebb ember hal meg természeti katasztrófák következtében. A világ fejlődött ezen a téren. Ami döntő fontosságú, hogy az elmúlt évtizedekhez képest jelentősen javultak a lakosság figyelmeztetésére és evakuálására szolgáló rendszerek. Végigsöpört egy ciklon Bangladesen 1991-ben, ami több mint százezer halálos áldozatot követelt. Ez ma jóval kevésbé lehetséges” – idézte az év elején az MTI Ernst Rauchot, a müncheni székhelyű vállalat vezető klímaügyi szakértőjét.

Az elmúlt ötven évben több mint tizenegyezer katasztrófát okoztak az éghajlattal összefüggésbe hozható jelenségek. Árvizek, szélviharok, szárazság és ehhez hasonló csapások kétmillió ember halálát okozták, a gazdasági kár 3,6 billió dollár – jelent meg a múlt héten a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) jelentése. A szélsőséges időjárási események gyakorisága, intenzitása és súlyossága nőtt és nő az éghajlatváltozás következtében. 2018-ban globálisan mintegy 108 millió embernek volt szüksége a nemzetközi humanitárius szervezetek segítségére a trópusi ciklonok és hurrikánok, áradások, aszályok, erdőtüzek, homok- és porviharok, sivatagi sáskák, kánikulák és pusztító telek, valamint jeges áradatok miatt. Becslések szerint 2030-ra a csapásokkal sújtott emberek száma csaknem ötven százalékkal növekedhet.

„A felkészültség és a megfelelő időben, a megfelelő helyen történő reagálás sok életet menthet meg” – mondta Petteri Taalas, a WMO főtitkára. A finn szakember szerint a Covid–19 hihetetlen léptékű világválságot idézett elő, amelyből évek alatt kilábalhat az emberiség, az éghajlatváltozás azonban továbbra is folyamatos és növekvő veszélyt jelent a társadalmakra, a gazdaságra, az ökoszisztémákra akár évszázadokon keresztül.

A WMO 138 tagállamának adatai azt mutatják, hogy csak 40 százalékuk rendelkezik komplex veszély-előrejelző rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy globálisan átlagosan minden harmadik embert érnek el a természeti katasztrófára figyelmeztető rendszerek. Ilyen hálózatok sok fejlődő országban máig nem épültek vagy rosszul működnek, és a kommunikációs technológiák fejlődését sem használják ki, hogy elérjék a veszélyeztetett embereket. Afrika küzd a legnagyobb kapacitáshiánnyal, a hatalmas kontinensen százezer emberből mindössze 44 ezret tudnak figyelmeztetni természeti csapások idején. Ezek a rendszerek sem a legjobbak: 2019-ben az állomások csupán 26 százaléka felelt meg a WMO követelményeinek.

Az Európai Parlament által tavaly közzétett dokumentum szerint 2008 óta évente átlagosan 26,4 millió embernek kellett menekülnie a világon áradások, szélviharok, földrengések és szárazságok miatt. A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák miatt lakhelyük elhagyására kényszerülő emberek száma évek óta nő, és a következő években súlyosbodik a helyzet. A hu.euronews.com tavaly arról írt, hogy több millió pakisztánit veszélyeztet a klímaváltozás. A tengerparti Keti Bandar régió volt Pakisztán éléskamrája, a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés azonban mindent elsodort. A helyiek nemcsak a megélhetésüket veszítették el, hanem az otthonaikat is. Az emelkedő víz ellen úgy próbálnak védekezni, hogy méteres cölöpökre építik a házakat, és töltésekkel, valamint homokzsákokkal óvják a falvakat, de hosszú távon ez sem megoldás.

Az Északi-sark fölötti légnyomás ingadozása kaotikus folyamat, meglehetősen nehezen jelezhető előre. Még nehezebb feladat arra válaszolni, hogy miként hat a klímaváltozás a sarki légköri folyamatokra. Magyar kutatók újszerű szimulációs módszerekkel vizsgálták a lehetséges folyamatokat. Az MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy Európában az évszázad végére növekedhet az időjárás változékonysága. Azaz az eddiginél is kiszámíthatatlanabbá válik.

– A tanulmányban ismertetett klímamodellek előrejelzései szerint a légnyomás változékonysága növekedhet. Ez a gyakorlatban azt jelentheti (megfelelő óvatossággal fogalmazva), hogy az esetenként délre hatoló hidegbetörések és az enyhe, csendes téli időszakok egyre sűrűbben váltogathatják egymást a következő évtizedekben. A hideg és az enyhe telek extrémebbek, a megszokottnál hidegebbek/melegebbek lehetnek. Arra a kérdésre azonban, hogy ez a változékonyabbá váló időjárás mit is jelent pontosan a téli hidegbetörések útvonala mentén, későbbi kutatások adhatnak választ – tájékoztatott Topál Dániel, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének tudományos segédmunkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A magyar kutatók tanulmányának lényegi üzenete, hogy az éghajlati előrejelzésben fontos, a Föld távoli régióinak időjárása között hidat képező légköri jelenségek korántsem állandóak, az antropogén üvegházgáz-kibocsátás hatására megváltozhatnak. Ennek a kimutatására csak újfajta, az éghajlati rendszer kaotikus dinamikáját is figyelembe vevő, úgynevezett sokasági éghajlati szimulációkkal adódik lehetőség.

Az utóbbi évek az északi mérsékelt égövben valóban egyre változékonyabb teleket hoztak. Nemritkán extrém hóviharok söpörnek végig az észak-amerikai vagy az eurázsiai­ kontinensen, máskor pedig egészen enyhe időjárási viszonyokat tapasztalnak távoli északi vidékeken is. 2010 telén az Egyesült Államok területén három rekorderősségű hóvihar is végigsöpört. A másik véglet: idén július közepén közel 22 fokig emelkedett a hőmérséklet a Spitzbergákon, ezzel 41 éves rekord dőlt meg. A Norvégiához tartozó szigetcsoporton utoljára 1979 júliusában mértek hasonló meleget, 21,3 fokot.

Rendkívüli időjárási helyzetekben és az azokhoz kötődő sorscsapásokban tehát bővelkedett a mögöttünk hagyott időszak, és az előrejelzések alapján nem remélhetjük, hogy nyugodtabb időszak elé nézünk. Némi derűvel azonban kecsegtethet a tény, hogy a fent említett tanulmány tanulságai szerint az extrém időjárási helyzetek előrejelzésének bizonytalansága mérsékelhető.