Horgolt szívek

Győri lány. Gimnáziumi évei során munkával töltötte a nyári szüneteket. Az első évben a Győri Keksz- és Ostya­gyárban dolgozott, a következő szünidőkben a győri kórház baleseti sebészetén volt segédnővér. Mentőtiszt akart lenni, de mindenki azt mondta, meg se próbálja: arra a szakra nőt még nem vettek föl. Gellér Éva nem az a ­típus, aki feladja. Ő az első magyar női mentőtiszt.

Gellér Éva: Munka közben az érzelmek nem befolyásolhatnak minket Fotó: Bach Máté

Az emberek sokféleképpen köszönik meg, hogy megmentették őket. Gellér Éva a bajtársaival már számtalan apró ajándékot kapott, például egy sérült feleségétől horgolt szívecskéket. Az emberek köszönőleveleket írnak, egyik betege a megjelent könyve első példányát neki dedikálta, de sikeres újraélesztés után maga a beteg is megköszönte már, hogy megmentették az életét. Amikor egy nyolcvanéves néni mosolyogva megsimogatja az arcát, és azt mondja, hogy köszönöm, jobban vagyok, az neki mindennél többet ér. Nem szégyelli, néha az is előfordul, hogy elered a könnye. Évekkel ezelőtt szén-monoxid-mérgezésben egy család elvesztette az apát, és úgy nézett ki, hogy az édesanyáról is le kell mondaniuk. De csoda folytán – ezt nem tudja mással magyarázni, talán azzal, hogy a családja és gyerekei folyamatosan beszéltek hozzá – az anya felébredt. Hónapokkal később az asszony felépült, és két kisfiával meglátogatta Évát a mentőállomáson. Miután a gyerekek suttogva azt mondták, „Köszönjük, hogy megmentetted anyát”, és átnyújtották a neki készített rajzokat, nem tudta visszatartani a könnyeit.

Bajtársaival állandóan készenlétben állnak. ­Riasztás után nappal egy, éjszaka két percük van a kivonulásra. Előfordul, hogy útközben vagy a helyszínen veszélyes helyzetbe kerülnek. Ütköztek már autóbusszal és személykocsival is, egy esetben pedig meg akarták támadni őket. Szégyenteljesnek tartja, hogy miközben életeket mentenek, vannak, akik kirabolják a mentőautókat. Úgy véli, az ilyen emberek nem mérlegelik a cselekedetüket, de azokat hozzák nehéz helyzetbe, akik másokon akarnak segíteni. Azok pedig, akik csak viccből hívják ki őket, olyanoktól vehetik el a mentőt, akiknek valóban szükségük lenne rá. A mentősök sosem tudják, hogy a helyszínen mi vár rájuk: egészséges vagy mentálisan beteg ember fogadja-e őket. Ha bajba kerülnek, rögtönözniük kell, és az életüket menteni. Néha mulatságos pillanatokat is megélnek a kollégáival.

Gellér
Éva: Munka közben az érzelmek nem befolyásolhatnak minket
Fotó: Bach Máté

Nekünk is mindig mondják, hogy „üssék ki, mint a Vészhelyzetben!” – meséli. – Egyre több sorozat készül rendőrökről, tűzoltókról, mentősökről, de a filmek és a valóság között van némi különbség. Nagy segítség lenne számunkra, ha az emberek megtanulnák, hogyan kell helyesen mentőt hívni. Mielőtt telefonálnak, tájékozódjanak, hogy kihez kérik a mentőt, kérdezzék meg a bajba jutott embert, hogy mi történt vele, próbáljanak minél több információt beszerezni, hogy a mentésirányító a megfelelő szintű kocsit indíthassa el. Nem csak úgy segíthetünk embertársainkon, hogy mentőt hívunk hozzájuk. Életeket menthetünk meg, ha megtanuljuk, hogy az adott pillanatban hogyan lehet segítséget nyújtani.

Az Országos Mentőszolgálat most, a pandémia idején nem, de egyébként minden hónap utolsó hétfőjén Hősképzést tart, ahol az újraélesztést tanítják meg az érdeklődőknek. Aki vállalja, hogy vészhelyzetben életet ment, az töltse le a Szív City alkalmazást. Ez esetben mobiltelefonon riasztják, ha a közelében közterületen újraélesztésre van szükség. Az ÉletMentő elnevezésű alkalmazással egyetlen gombnyomással saját magunknak kérhetünk segítséget. Az internetre kikerült kisfilmben látható, hogy a mentőtiszt a betegekkel udvariasan, kedvesen, de nagyon határozottan viselkedik. Többen meg is dicsérték, hogy „király a mentősnő!”.

– Ha önnek segítségre lenne szüksége, határozott vagy bizonytalan mentőssel szeretne találkozni? – kérdezi. – Én mindig úgy próbálok viselkedni a betegekkel, ahogy azt az anyukámmal, a barátaimmal vagy magammal másoktól elvárnám.

A bajbajutottakért mindig mindent megtesznek, de nincs könnyű dolguk, ha a beteg valamilyen hatás alatt áll, ellenkezik, vagy agresszív. Ez esetben először is megpróbálják megnyugtatni.

– A drog, az alkohol és a gyógyszer súlyos betegségeket okoznak, de valamiért a beteg odáig jutott, hogy számára ez tűnt megoldásnak – magyarázza. – Senki fölött nem ítélkezünk, a mi feladatunk a segítségnyújtás.

Van, akivel elég egy kicsit beszélgetni, és belátja, hogy segíteni akarnak. Fontos, hogy a mentőtiszt elérje, hogy a sérült bízzon benne. Természetesen vannak olyan betegek, akiket már név szerint ismernek. Éva mindig bemutatkozik, és kezet fog a betegekkel. Ez a pandémia idején elmarad, a maszk miatt most kissé személytelenné válik a kapcsolat – így azt se látják, ha biztatóan mosolyog rájuk. Minden szavából kicseng, hogy imádja a munkáját. Ha nem így lenne, nem dolgozna 32 éve a mentőknél, és nem vonulna 26 éve mentőtisztként a Budai Mentőállomásról. Budapesten először az irányításon kezdett el dolgozni, mert abban az időben nők még nem lehettek mentőápolók. Ma már lehetnek gépkocsivezetők és ápolók is. Gellér Éva, miközben a rohamkocsival kijárt szekundálni, hogy megtanulja a mentőápolói feladatokat, felvételizett a mentőtisztképzésre. Munka mellett szerezte meg a diplomáját – mind a hármat. Az egészségügyi szakmenedzseri és a mentálhigiénés szakot is elvégezte.

A hivatásán kívül a másik nagy szenvedélye a családja. Gyermeke nincs, kevés szabadidejét szívesen tölti a keresztfiával, barátaival, és amint lehetősége adódik, édesanyjához utazik Győrbe, akinek a legtöbbet köszönhet.

Ha egy betegnek vagy sérültnek a kiérkező mentőből kiszálló hölgy azt mondja, „Jó napot, Gellér Éva vagyok”, megnyugodhat, jó kezekbe került.