Bár a két „felfedezés” nem, a lelőhely ugyanaz. Almássy Katalin régész azt is kimutatta, hogy
minekutána itt emberi hamvakat is találtak, igazolttá vált, hogy a homokot kitermelő helyiek egy La Tène-temetőt bolygattak meg
(a La Tène a közép-európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszakára jellemző anyagi kultúra).
A kistiszaháti térségben még nem zárultak le a régészeti kutatások. A narancsvörös korongolt kantharoszról megállapították, hogy egyedi darab. Unikálissá az egyik fül tetején megmaradt emberi fejecske teszi. A szemeket karcolt körök, a szájat mélyebb vágással kialakított egyenes vonal jelzi. Az orr rövid és kicsit szögletes, a szemöldök-szemgödör felső határa plasztikus. Utóbbi választja el a maszkszerű, lapos arcot a kidomborodó homloktól és a koponyától.
Mindkét lelet esetében a régészek hellenisztikus, déli hatást mutattak ki. A Felső-Tisza vidékéről lévén szó felmerült, hogy a fekete-tengeri görög hatások Moldován és az északkeleti Kárpátok szorosain át érkezhettek. Az ihletet görög bronzedények adhatták, amelyek fülénél női vagy Szilénusz-fej látható. Ilyen edények mind az Észak-Balkánon, mind a Fekete-tengertől északra előfordultak az i. e. IV. század második felében, valamint a III. század elején. Elterjedésükhöz elegendő volt, ha a Kárpát-medence és az Észak-Balkán között diplomáciai, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, családi kötelékek létesültek. Ezeknek az összefonódásoknak köszönhetően az i. e. III. században, a kelták déli hadjáratainak évszázadában az Észak-Balkán és a Kelet-Mediterráneum kivételes mértékben hatott a keleti kelta területek kultúrájára.
Egyes elméletek szerint a kistiszahátihoz hasonló edényekben közösen elfogyasztott italokat tároltak. Olyan szertartásokon használták, amelyeket csak a beavatottak vezethettek. Általában tulajdonosukkal együtt kerültek a sírokba.
A fazekasságban remeklő kelták ilyen jellegű használati eszközei kifejezetten sírba tételre készültek. Arra is van példa, hogy az edényt nem a halott mellé, hanem fölé helyezték. Utalás lehet ez arra, hogy az a temetési ceremóniához kellett.
Ezzel szemben Irénke alacsony fazeka hosszú időn át használt formát képvisel. Hunyady Ilona régész edénytipológiája szerint a lágy profilú, lapos és széles csuprok csoportjába tartozik. Eszmei értéke így is felbecsülhetetlen.
