Néhányan szeretik tagadni ezt, de az egyik legemberibb cselekvés. A pszichológusok úgy gondolják, már az ősember is pletykált, s ennek evolúciós haszna volt – segített a kapcsolódásban, és ezáltal az összetartást, egymás védelmét erősítette. Mi lehet a pletyka funkciója, mit tegyünk, ha nem akarunk részesei lenni, és vajon hogyan hat a pandémia erre az ősi késztetésre?
A pletykálást általában negatív felhang kíséri a köztudatban. Az 1990-ben elhunyt Norbert Elias szociológus, a terület egyik úttörője szerint a pletyka „egy többé-kevésbé pejoratív információ, amely két személy között hangzik el egy harmadik rovására”. A Psychology Today oldalán a közelmúltban megjelent cikkben Edward Hallowell pszichiáter „emocionális szadizmusként” utal a pletykára, és valós vagy elképzelt információk engedély nélküli megosztásaként definiálja a jelenséget.
A szerző azonban keveri a rémhírt, az intrikát a pletykával. Vannak más fogalmak is, amelyeket érdemes elkülöníteni, ilyen például a rágalom vagy a bullying – azaz a zaklatás, megalázás, bántalmazás. A rágalmazónál van szándék. A zaklatónál szintén van szándék. A pletykáról ez nem feltétlenül mondható el. Az utóbbi esetében a legfontosabb, hogy az valakinek a háta mögött történik, és valamilyen közös ismerős az alanya – tájékoztat Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, pletykakutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa. Hozzáteszi: nem a pletyka az, ami az emocionális szadizmussal összekapcsolható, hanem a mérgező magatartás. Mindenki pletykál. A kérdés, hogy ki akar ártani vele. Soha nem az eszköz a bűnös.
Számos definíció és megközelítés létezik a pletykára, amelyekben általában közös, hogy nem tisztán pozitív cselekvésként ábrázolják. Mindezek ellenére ősidők óta velünk van. Az ember társas lény, és a kapcsolatokra való kiéhezettségét a pletyka – akár negatív, akár pozitív – részben ki tudja elégíteni. Robin Dunbar antropológus, az Oxfordi Egyetem professzora a jelenség evolúciós magyarázata mentén „kurkászó beszélgetésnek” nevezte azt, amikor a kommunikáció nem egy konkrét információ megszerzésének vagy átadásának szükségletéből fakad, hanem a „mi újság?”, „hogy vagy?” kérdésekkel kezdődik, és valójában az érzelmi kapcsolatok megerősítésével folytatódik – idézi Szvetelszky Zsuzsanna.