Magyarország a területi revíziót a tengelyhatalmaknak köszönhette, a németek és az olaszok az angolok ellen háborúztak, akikkel titokban gróf Teleki Pál miniszterelnök jó viszonyra törekedett. Érezte, hogy elfogyott körülöttünk a levegő, és félelmei akkor váltak valóra, amikor az 1941 márciusának végén kirobbant jugoszláv krízis alkalmával két tűz közé került. Adolf Hitler Horthy Miklós kormányzónak küldött levelében elismerte a magyar területi követelések jogosságát. Cserébe azt kérte, hogy a Wehrmacht magyar területről is támadást indíthasson Jugoszlávia ellen, amelyhez a honvédség is csatlakozzon, vagyis az országgyarapítások német támogatásáért cserébe benyújtotta a számlát. A kormányzó engedélyezte a német csapatok felvonulását, és reményét fejezte ki, hogy a támadásba bekapcsolódik a honvédség.
Fotó: A szerző gyűjteménye
Összeült a minisztertanács, aztán a Legfelső Honvédelmi Tanács április 1-jei ülésén a miniszterelnök javaslatait szem előtt tartva határozatot fogadtak el: a honvédség akkor kezdhette meg déli hadműveleteit, ha Jugoszlávia mint önálló állam megszűnik létezni, ha a térségben hatalmi vákuum alakul ki, ha a délvidéki őshonos magyar nemzetrészt bármilyen veszély fenyegeti. Teleki Pál igyekezett a nyugati szövetségesek tudomására hozni, hogy más választásunk nincs – miközben a háta mögött már folyt a német–magyar vezérkari egyeztetés –, de a britek válasza kiábrándító volt. Nem érdekelte őket Magyarország geopolitikai helyzete, s közölték, ha Magyarország engedélyezi, hogy a németek átvonuljanak területén, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, ha pedig a honvédség részt vesz a jugoszlávok elleni hadműveletekben, az hadüzenetet eredményez. Teleki politikai működésének csődjét látta, hiszen az 1939 szeptemberében meghirdetett fegyveres semlegesség feladása a békés revízió eredményeinek annullálását eredményezhette. Úgy érezte, helyzete kilátástalanná vált, amelyből csak egy kiutat látott: az öngyilkosságot.
Fotó: A szerző gyűjteménye
Az április 6-i német támadást követően a jugoszláv légierő több bombatámadást intézett magyar települések ellen, és számos, granicsárok által végrehajtott határincidensre is sor került, ám a nem provokált támadásokra válaszlépés csak akkor következett, amikor április 10-én a „független és önálló horvát állam megalakulásával Jugoszlávia megszűnt létezni, és alkotóelemeire bomlott. Ezzel egyidejűleg parancsoló kötelességünkké vált, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított területet és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból a kezünkbe vegyük. Olyan szent nemzeti kötelesség ez, amelyet haladéktalanul teljesítenünk kell.”
