Magát a napút festőjének nevezte. Festészete besorolhatatlan, mégsem eklektikus. Németh Lajos művészettörténész szerint Csontváry Kosztka Tivadar „egyéniségének és művészetének hallatlan szuggesztivitása mindent a saját képére formált. Végletes pólusok simultak egybe művészetében.” Csontváry 1880 októberében a Tátrában dolgozott, az iglói gyógyszertárban. Önéletrajzában megemlékezik egy meleg őszi délutánról, amikor leült a patika ajtaja elé pihenni: „Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem, s egy délután csendesen bóbiskoló tinós-szekeren megakad a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt, s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, s a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festőnek született.« Meglepődve álltunk, egymásra néztünk, s csak akkor eszméltem, mikor magam is az eredményt láttam, hogy velem valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg.”
Az Egyesült Államok megnyomorítja az anyákat, de az amerikai magyarok kitartanak
Amerikában május második vasárnapján több a telefonhívás, mint az év bármely másik napján.