Magát a napút festőjének nevezte. Festészete besorolhatatlan, mégsem eklektikus. Németh Lajos művészettörténész szerint Csontváry Kosztka Tivadar „egyéniségének és művészetének hallatlan szuggesztivitása mindent a saját képére formált. Végletes pólusok simultak egybe művészetében.” Csontváry 1880 októberében a Tátrában dolgozott, az iglói gyógyszertárban. Önéletrajzában megemlékezik egy meleg őszi délutánról, amikor leült a patika ajtaja elé pihenni: „Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem, s egy délután csendesen bóbiskoló tinós-szekeren megakad a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt, s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, s a rajz elkészültével a vállamra ütött. »Mit csinál: hisz maga festőnek született.« Meglepődve álltunk, egymásra néztünk, s csak akkor eszméltem, mikor magam is az eredményt láttam, hogy velem valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg.”
Marokkó: több mint egy egyszerű konyha
Az arab ország páratlanul érdekes gasztronómiája olyan élményt nyújt az oda ellátogatóknak, amit soha nem felejtenek el