Jankovics Marcell – a fentieket nem elvetve – a szemének hisz, amikor felsorolja: a dimbes-dombos tájban folyócska kanyarog, hidacska ível át rajta, a túlparton „agancsos” ágú, száraz fa áll, az út a víz partján halad tovább. Majd a társaságot veszi szemügyre: a fa tövén négyes csoportozat. Egy vörös bohócruhájú férfi a szamarát itatja, melynek hátán, ponyvás kas alatt egy nő vagy gyermek ül. Mellette biedermeier öltözetű, piros kalapos hölgy kutyái lefetyelik a vizet. A fa tövén sötét ruhájú, szakállas férfi. A híd túlsó lábánál sovány tehén és a borja iszik. Mögöttük egy fekete alak málhás szamarát vezetve már nekünk háttal távolodik az úton. A híd közepén egy anya a csecsemőjét készül tisztába tenni, a korláton kiterítve a pelenka. Mellette szakállas, barettes férfi. Netán a festő? Fehér lovon égszínkék ruhás nőalak halad feléjük. Két vörös tollas kalapú, puskás lovas zárja a sort. Az alakok egyike-másika más Csontváry-képekről ismerős – veszi számba Jankovics a figurákat: „Az ivó állatok, a festőnek vélt alak, a kisgyermekes anya Mária és a gyermek Jézus alakjában a Mária kútja képről; a »műlovarnő« a Tengerparti sétalovaglásról és a Zarándoklás a cédrushoz című képről. Ez utóbbin is feltűnik két »ikerlovas« piros fezzel a fején, és e képen is látni egy csecsemőjét tartó asszonyt. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy ezek a figurák Csontváry számára fontosak valamiért. Minden más magyarázat kérdőjeles. […] A pontos megfeleltetés mindörökre Csontváry titka marad.”
Ami nem kétséges, az Fülep Lajos akadémikus művészettörténész megállapítása Csontváry művészetéről: nem az a kérdés, hogy néhány műve megállja-e az idő próbáját, hanem hogy az idő meg fogja-e állni az ő próbáját. Az sem kétséges, hogy a művész egyik legtöbbet reprodukált alkotása, a Hídon átvonuló társaság hamarosan vevőre akad.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!