Az 1956-os események feldolgozása folyamatos, a még élő résztvevőkkel készült interjúkötetek, visszaemlékezések, a témát feldolgozó szépirodalmi művek újraformálják tudásunkat a 65 éve történtekről. Amit sokáig titokban kellett tartani, nyíltan beszélni róla a rendszerváltozás előtt egyet jelentett a rendszerellenességgel, mára kutatás tárgya lehet: a forradalom bukása után a vasfüggönyön túlra menekült magyarok sorsa. Mi lehetett rosszabb? Vállalni a szovjet intervenció után is a szülőföldön maradást, vagy elmenekülni, hogy új életet kezdjenek egy ismeretlen helyen, és utána ki tudja meddig ne térhessenek haza, ne láthassák szeretteiket.

„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”