Egy küzdelmes korszak momentumai bontakoznak ki a szemünk előtt, ahol egy tizenéves lány felnőtteket megszégyenítő fegyelmezettséggel, tudatossággal és akaraterővel próbálja átvészelni a cseppet sem átlagos mindennapokat. Őrlődik a karrier, a szerelem és a családja szabadságáért vívott harc között, miközben a túlélési ösztönei kellő bátorságot adnak neki, akkor is, amikor egyedül marad bukaresti otthonukban. Minden szenvedélyét és fájdalmát tánc közben tudja csak szabadjára engedni. A balett számára vigasz, menedék és az önkifejezés egyetlen módja, amely átsegíti a külvilág borzalmain.
A négyszereplős előadás során Bánfalvi Eszter kivételével minden színész több szerepet is játszik, így még a diktatúra hívatlan vendége, a Bodor család otthonában elhelyezett lehallgatókészülék is életre kel. A kamaradarab-jelleg határozottan az előadás előnyére válik, ugyanis így még bensőségesebben lehet színpadra vinni ezt a rendkívül személyes történetet.
Ahogy Johanna fogalmazott a regényben:
„A kor, amelybe születtem, a család, ahova érkeztem, az álmaim, amelyek utamon vezettek, és a természetem – mind adottság ahhoz a sorshoz, amit nekem szántak.” Ezt a sorstörténetet pedig nemcsak az Ördögkatlan fesztiválozóinak érdemes megismerniük.
(Orlai Produkciós Iroda, Ördögkatlan Fesztivál: Nem baj, majd megértem, 100 perc, rendező: Szikszai Rémusz)
A borítóképen: Az Ördögkatlan Fesztivál egyik nagyharsányi helyszíne. Fotó: Havran Zoltán
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!