időjárás 17°C Orsolya 2021. October 21.
logo

Bedobozolt életek

Zámbó Brigitta
2021.08.26. 13:00 2021.08.26. 15:29
Bedobozolt életek

Van az úgy, hogy költözéskor megrohannak minket az emlékek.

A hosszú évek alatt felhalmozott tárgyak között szelektálva pedig észrevétlenül újraélhetjük múltunkat. Ebből az alapszituációból indul az Orlai Produkciós ­Iroda Nem baj, majd megértem című előadása. Bodor Johanna azonos című önéletrajzi regényének színpadi adaptációját az Ördögkatlan Fesztivál keretei között láthatta először a közönség. A Mokos Pincészet rendezvénytermébe érkezve a fesztiválozókat valódi színházi közeg várta, így könnyen rá lehetett hangolódni a darabra, amely a 80-as évek diktatúrával átszőtt Romániáját mutatja be egy fiatal balerina szemszögéből.
A kolozsvári születésű táncművész-koreográfus regénye anno nagy hatással volt rám. Kíváncsi voltam, hogy a szintén erdélyi származású Szikszai Rémusz rendezése az olvasmányélményhez képest tud-e újat mutatni, azáltal, hogy ő is élt Ceaușescu országában. Ari-Nagy Barbara dramaturg munkáján is átszűrődött a személyes érintettség: a szövegkönyv nem feltétlenül követte a regény felépítését, így a történet más pontjai kaptak nagyobb hangsúlyt.

A Bagossy Levente által tervezett díszlet egyszerű, mégis rendkívül asszociatív. Az egymásra halmozott kartondobozok a szabadság fullasztó hiányát és a bezártság nyomasztó érzését szimbolizálták, illetve azt a szituációt, amikor az ember élete belefér, mert bele kell hogy férjen egy dobozba. Johanna szülei (Kerekes Éva, Gyabronka József) is két bőrönddel léptek ki több évtizednyi életükből, mikor a lányuk segítségével a rendszert kijátszva Magyarországra utaztak. A család által választott taktikai lépés Johanna névházassága, melynek köszönhetően elhagyhatták Romániát. Tervükhöz szerencsésen találtak egy áldozatkész magyar férfit: a lánynál 15 évvel idősebb István (Ötvös András) hajlandó volt ebben a kockázatos játékban részt venni.

Bár a szülők személyisége is részletesen kirajzolódik az előadás során, a történet középpontjában természetesen Johanna (Bánfalvi Eszter) áll, akit az első jelenetben már kétgyermekes édesanyaként és feleségként láthatunk, ahogy bedobozolja a család holmiját. Pakol, leltároz, mint mindenki költözés előtt. A kezébe akadnak olyan tárgyak is, amelyek egykoron fontosak voltak számára, és ezek emlékfoszlányokat generálva kerítik őt hatalmukba. Emlékezésre és a régi sebek feltépésére késztetik. Hirtelen újra gyermek lesz egy olyan világban, ahol nemcsak élni, de még álmodni is nehéz volt. 

Egy küzdelmes korszak momentumai bontakoznak ki a szemünk előtt, ahol egy tizenéves lány felnőtteket megszégyenítő fegyelmezettséggel, tudatossággal és akaraterővel próbálja átvészelni a cseppet sem átlagos mindennapokat. Őrlődik a karrier, a szerelem és a családja szabadságáért vívott harc között, miközben a túlélési ösztönei kellő bátorságot adnak neki, akkor is, amikor egyedül marad bukaresti otthonukban. Minden szenvedélyét és fájdalmát tánc közben tudja csak szabadjára engedni. A balett számára vigasz, menedék és az önkifejezés egyetlen módja, amely átsegíti a külvilág borzalmain. 

A négyszereplős előadás során Bánfalvi Eszter kivételével minden színész több szerepet is játszik, így még a diktatúra hívatlan vendége, a Bodor család otthonában elhelyezett lehallgatókészülék is életre kel. A kamaradarab-jelleg határozottan az előadás előnyére válik, ugyanis így még bensőségesebben lehet színpadra vinni ezt a rendkívül személyes történetet. 

Ahogy Johanna fogalmazott a regényben:

„A kor, amelybe születtem, a család, ahova érkeztem, az álmaim, amelyek utamon vezettek, és a természetem – mind adottság ahhoz a sorshoz, amit nekem szántak.” Ezt a sorstörténetet pedig nemcsak az Ördögkatlan fesztiválozóinak érdemes megismerniük.

(Orlai Produkciós Iroda, Ördögkatlan Fesztivál: Nem baj, majd megértem, 100 perc, rendező: Szikszai Rémusz)

A borítóképen: Az Ördögkatlan Fesztivál egyik nagyharsányi helyszíne. Fotó: Havran Zoltán

Ezek is érdekelhetik