I vagy ipszilon

Magyarország utóbbi százhúsz éve meglehetősen fordulatos volt. Ha csak az 1945 utáni időszakot nézzük, kétszer váltott rezsimet az ország, ami elitváltást is jelentett mindkét esetben. Vajon csak a felszín változott, vagy a szélesebb társadalmi rétegek is megmozdultak? A kérdést most családnevek alapján vizsgálták.

Forrás: Fortepan

A második világháború végi magyar társadalom szerkezete a XIX. század korai időszakára vezethető vissza. A hagyományos arisztokrácia leszármazottai például erősen felül-, míg a XIX. század alsóbb néprétegei alulreprezentáltak voltak akkor az oktatási elitben. Mi történt ezekkel a csoportokkal a háború utáni Magyarország két nagyon eltérő ideológiai rendszerében: a kommunizmusban (1949–1989) és a szabadpiaci kapitalizmusban (1989–2017)? A London School of Economics lengyel kutatója, Pawel Bukowski, az amerikai Kaliforniai Egyetem gazdaságtörténész-professzora, Gregory Clark, a Padovai Egyetem és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) munkatársa, Gáspár Attila, illetve Pető Rita, szintén a KRTK munkatársa a Journal of Population Economics folyóiratban közöl cikkük tanúsága szerint a családnevek alapján indult el.

A kutatók családnévcsoportok egymáshoz képest vett gyakoriságát vizsgálták a társadalom egészében és az elitben. Három csoportra összpontosítottak. Az y-ra végződő azért került képbe, mert a XVIII. század elejéig visszamenően minél magasabb státuszú volt egy csoport, annál gyakoribb volt körükben az y-ra végződő családnév.

A másodikba az elmúlt százötven év húsz leggyakoribb családnevét viselők kerültek. Az -y nevű emberek aránya mindig sokkal alacsonyabb volt a társadalomban, mint a húsz leggyakoribb név aránya (az előbbi két-három százalékot, az utóbbi 15-20 százalékot tett ki). A harmadikat a roma kisebbséghez köthető családnevek alkották.

Tisztek és képviselők

Az eliten belül két „foglalkozást” kísértek kitüntetett figyelemmel: az országgyűlési képviselőket és az orvosokat (de vizsgálták az akadémikusokat, a mérnököket, a feltalálókat is hasonló eredményekkel). A fő kérdés: hányszor vannak többen az -y nevűek az elitben, mint a társadalomban?

– Ha például az y-osok aránya a társadalomban három százalék, de az orvosok közt 15 százalék, akkor ötszörösen felülreprezentáltak, ez mutatja az előnyüket. Ezzel szemben, ha a húsz leggyakoribb nevet viseli minden ötödik magyar, de közülük csak minden tizedik orvos, akkor ez a csoport kétszeresen alulreprezentált, ez mutatja a hátrányukat – magyarázza Gáspár Attila.

Kutatásaik számos adatbázisra épültek. Az orvosok esetében digitalizált egyetemi évkönyvekre támaszkodtak, illetve az utóbbi évtizedekre az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központtól kaptak adatokat. Azt a tényt, hogy a korábbi évszázadokban az y-ra végződő családnevűek felülreprezentáltak voltak az elitben, például földbirtokjegyzékek segítségével mutatták ki, illetve az is kiderült, hogy az 1848-as honvédségben minél magasabb rangú tiszteket vizsgáltak, annál több volt köztük az -y-ra végződő családnevű. A parlamenti képviselőket részint az országgyűlés honlapjáról gyűjtötték össze (1990 után), részint az Országgyűlési Lakáskönyv nevű kiadványból (1947 előtt). A kommunizmus alatti parlamentek névsorát az alakuló ülések jegyzőkönyvei alapján összesítették, hiszen ott felsorolták a „megválasztott” képviselőket.

Átadott minták

A nevek gyakoriságának változása alapján kiderült, hogy 1949 és 2017 között a társadalmi mobilitás egyaránt alacsony volt a felső és az alsó osztályba tartozó családoknál. A társadalmi mobilitás sebessége a kommunizmus idején ugyanaz volt, mint a későbbi kapitalista rendszerben. Az adatok alapján a roma kisebbség egyik időszakban sem tudott közeledni a társadalmi átlaghoz, sőt leszakadásuk folyamatosan nő. Bár a társadalmi mobilitás nem változott mérhetően ez idő alatt, az átmenetek idején a politikai elit összetétele gyorsan és élesen módosult.

A miérteket a kutatók nem vizsgálták. Arra azonban kitérnek a tanulmányban, hogy ha például valaki a politikai elithez tartozott a második világháború előtt, akkor a kommunizmus alatt valószínűleg kikerült onnan, de ettől még ösztönözhette, hogy a gyerekei beruházzanak a humán tőkéjükbe, átadhatott kulturális mintákat, kapcsolati tőkét, kisebb vagyontárgyakat is akár. Gáspár Attila azonban fontosnak tartja kiemelni, részükről ez spekuláció, tanulmányuk leíró jellegű, és nem vizsgál oksági kapcsolatokat. Erre vannak más kutatások. A romákkal kapcsolatos eredményekről kiemeli: a mobilitás teljes hiánya nemzetközi összehasonlításban is tragikus, más országok hátrányban lévő csoportjaival összevetve is. Hogy ennek mi az oka, az túlmutat a tanulmány keretein.

Jó famíliából

Az orvosokra azért fókuszáltak, mert e szakmának a presztízse évszázadok óta (250 éve képeznek orvosokat Magyarországon!) nagyon magas, viszont orvosból nagyon kevés van. Ez azt jelenti, hogy orvosnak csak a legjobbak mehetnek. A tanulmány magyar társszerzője, Pető Rita kiemeli: ez akkor is így van, amikor a közbeszédet egyébként az orvosok megbecsültségének kérdése, az orvosok elvándorlása uralja, például a kétezres években. Fábri György tanulmánya megmutatta, hogy 2008–15 között a gimnazisták legjobban teljesítő tíz százaléka a legnagyobb arányban az orvosi szakra jelentkezett, így az megelőzött olyan népszerű irányokat, mint a gazdasági, jogi, pszichológiai képzések. Ha nehéz bekerülni az orvosi karokra, akkor előnyben lesznek azok, akiknek jó a családi hátterük. A tanulmány szerint még 2010–17 között is 2,5-szer többen voltak az orvosi egyetemet végzett magyar hallgatók között az egykori elittől örökölt vezetéknevűek, mint a társadalomban. A nem roma, de hátrányos helyzetű nevek (köztük a húsz leggyakoribb névvel) pedig húszszázalékosan alulreprezentáltak voltak.

Az elemzés másik következtetése: az orvosok, illetve a képviselők között a háború előtt előnyt élvező emberek aránya nagyon hasonló volt közvetlenül a második világháború után. Az előkelő nevűek mindkét „szakmában” ötszörösen felülreprezentáltak voltak! Ezt követően az orvosok körében az arányuk lassan, törések nélkül csökkent. Míg a Rákosi-rendszer parlamentjéből az ötvenes évek elején lényegében teljesen eltűntek a háború előtt előnyben lévő -y nevűek, és csak egy évtizeddel később kezdtek visszatérni. A rendszerváltozást követően parlamenti arányuk előbb megugrott, majd ismét fokozatosan csökkent.

A tanulmányírók eredményei összhangban vannak azzal a szociológiai felismeréssel, hogy a gazdasági és a kulturális tőkéhez való hozzáférés különbségei hosszú távon újratermelik a kommunizmus előtti állapotokat. A kutatók persze nem állítják, hogy a „kommunizmusnak nem volt hatása” a magyarországi társadalmi rétegződésre. Eredményeik inkább azt mutatják, hogy még a társadalom alapvető átalakítását célzó rendkívüli „reformok” (beleértve az elkobzást, a szabad választások eltörlését és a korábbi elit tagjainak fizikai üldözését) sem tudták megszüntetni a társadalmi különbségeket.

Megállapításaik tehát kétségbe vonják azt a feltételezést, hogy az intézményi változások alapvetően megváltoztatják a társadalom szerkezetét, a mobilitást. Ez arra utal, hogy a társadalmi mobilitás összetettebb folyamat lehet.

Többletjelentés

Az első magyar családnevek a XIV. században jönnek létre. Dél- és Nyugat-Európában pár évszázaddal hamarabb – tájékoztat az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet intézetigazgatója, Farkas Tamás. Az y-ra végződő családnevek írástörténeti sajátosságnak tekinthetők. Az y hangértéke az i. Az y-nak azonban többletjelentése lett, bizonyos körökben előkelőbbnek tűnt a Buday családnév a Budainál. A reformkor részben átírta ezt. Jókay Mór 1848. március 15-e után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezve, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg. Hasonlóan tett Görgei Artúr, akit Görgeyként anyakönyveztek.

Az y-os nevek nem feltétlenül jelentenek nemesi eredetet, többnyire a régies írás megőrződéséről van szó. Az ELTE intézetvezetője szerint azonban az is igaz, hogy a régies írás megőrzésének nagyobb volt az esélye a nemesi családoknál. Ebből a szempontból egyébként érdekes eltérés tapasztalható a Dunántúlon, illetve az ország keleti felén. Ugyanazon családnév esetében nyugaton az y, keleten az i végződés fordulhat elő relatíve gyakrabban. Hogy a kép ne legyen egyértelmű: pár évszázaddal korábban jobbágyok körében is előfordult az y-ra végződő családnév. 1945 után sokan váltottak i végződésre, hiszen akkoriban nem volt túl jó üzenete a nemességre utaló y-nak. Itt is volt kivétel. PhD-dolgozatának írása közben Farkas Tamás különös dokumentumokat talált. Volt, aki kiváló tudományos, kulturális és egyéb érdemeire hivatkozva 1948 körül y végződésűre akarta magyarosítani a nevét. S volt, hogy a korabeli minisztériumi tisztviselő „kiváló demokratikus érdemeire” tekintettel támogatta a kérést.

– Korábban vitézségi éremmel érdemelték ki az y-t. Koronként változott tehát, hogy mi ért y-t. Fontos, hogy az y-ra végződés nem egyenlő a nemesi származással, az elithez való tartozással, de van kapcsolat – összegez Farkas Tamás.

A régi magyar családnevek szótára 10,5 ezer magyar eredetű családnevet tartalmaz. Másik szótárunk szerint a magyarok kétharmada a leggyakoribb 1230 családnevet viseli.

Többletjelentés Az első magyar családnevek a XIV. században jönnek létre. Dél- és Nyugat-Európában pár évszázaddal hamarabb – tájékoztat az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet intézetigazgatója, Farkas Tamás. Az y-ra végződő családnevek írástörténeti sajátosságnak tekinthetők. Az y hangértéke az i. Az y-nak azonban többletjelentése lett, bizonyos körökben előkelőbbnek tűnt a Buday családnév a Budainál. A reformkor részben átírta ezt. Jókay Mór 1848. március 15-e után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezve, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg. Hasonlóan tett Görgei Artúr, akit Görgeyként anyakönyveztek. Az y-os nevek nem feltétlenül jelentenek nemesi eredetet, többnyire a régies írás megőrződéséről van szó. Az ELTE intézetvezetője szerint azonban az is igaz, hogy a régies írás megőrzésének nagyobb volt az esélye a nemesi családoknál. Ebből a szempontból egyébként érdekes eltérés tapasztalható a Dunántúlon, illetve az ország keleti felén. Ugyanazon családnév esetében nyugaton az y, keleten az i végződés fordulhat elő relatíve gyakrabban. Hogy a kép ne legyen egyértelmű: pár évszázaddal korábban jobbágyok körében is előfordult az y-ra végződő családnév. 1945 után sokan váltottak i végződésre, hiszen akkoriban nem volt túl jó üzenete a nemességre utaló y-nak. Itt is volt kivétel. PhD-dolgozatának írása közben Farkas Tamás különös dokumentumokat talált. Volt, aki kiváló tudományos, kulturális és egyéb érdemeire hivatkozva 1948 körül y végződésűre akarta magyarosítani a nevét. S volt, hogy a korabeli minisztériumi tisztviselő „kiváló demokratikus érdemeire” tekintettel támogatta a kérést. – Korábban vitézségi éremmel érdemelték ki az y-t. Koronként változott tehát, hogy mi ért y-t. Fontos, hogy az y-ra végződés nem egyenlő a nemesi származással, az elithez való tartozással, de van kapcsolat – összegez Farkas Tamás. A régi magyar családnevek szótára 10,5 ezer magyar eredetű családnevet tartalmaz. Másik szótárunk szerint a magyarok kétharmada a leggyakoribb 1230 családnevet viseli.

Borítókép: az óbudai Margit-kórház egészségügyi dolgozóinak felvonulása, 1948. Előnyből hátrány? (Fotó: Fortepan)