– Több évtizede kutatja Jávor Pál aradi kötődéseit, eredményeit cikksorozatban publikálta. Történt-e előrelépés a város híres szülöttének elfogadtatásában, beszélhetünk-e aradi Jávor-kultuszról?
– Túl sok jóról nem számolhatok be, de azt sikerült elérnünk, hogy Jávor Pál tiszteletére emléktáblát leplezzünk le azon az Alsó-Molnár utcai házon, ahová születése után az édesapja, Jermann Pál bejelentette. Ez is nagy előrelépés, hiszen évekig semmilyen magyar vonatkozású plakettet nem tudtunk közterületen elhelyezni.
Alpolgármesterünk, Bognár Levente, aki lelkes magyar ember, és nagyon sok jót tett már a városnak, elővette a régi anyakönyvet is, amely igazolta, hogy Jávor Pál, születési nevén Spannenberger Pál Gusztáv az Alsó-Molnár utcában látta meg a napvilágot.
Köztudomású, hogy a színészlegenda szerelemgyerek volt, a szülők között nemcsak a korkülönbség volt nagy, a társadalmi helyzetük is eltért. A kismama, Spannenberger Katalin 17 éves volt, a tisztviselő apa 53. A kis Pál valószínűleg a Kis-Molnár utcában fogant meg, ott, ahol az édesanyja szolgálólány volt. Ide azonban nem jelenthették be az újszülöttet, hiszen házasságon kívüli viszonyukat annak idején nem nézte jó szemmel a társadalom.
A gyermeket az apa albérleti címére, az Alsó-Molnár utcába anyakönyvezték. Mindkét utca Arad külvárosában, a Rácvárosban, vagy ahogyan mi, aradiak nevezzük, a Rácfertályban található, közel egymáshoz. A közterületek elnevezése azonban változott az évek során.
– Ön viszont talált egy szemtanút. Ő melyik változatot erősítette meg?
– A hajdani Kis-Molnár utcában találkoztam a 84 éves Kapitány Rozáliával, aki emlékezett arra, hogy a szülei többször is mondogatták, hogy az a gyerek, aki tőlük nem messze lakik, mennyire rakoncátlan, de az életben biztosan sokra viszi majd. Az idős nő határozottan állította, hogy a színészlegenda az ő utcájukban született, a Moti-házat is megmutatta. Jávor Pált az édesanyja, később a felesége becézte Motinak.
– Milyen volt Jávor Pál gyermekkora, hogyan emlékeznek rá?