– Több évtizede kutatja Jávor Pál aradi kötődéseit, eredményeit cikksorozatban publikálta. Történt-e előrelépés a város híres szülöttének elfogadtatásában, beszélhetünk-e aradi Jávor-kultuszról?
– Túl sok jóról nem számolhatok be, de azt sikerült elérnünk, hogy Jávor Pál tiszteletére emléktáblát leplezzünk le azon az Alsó-Molnár utcai házon, ahová születése után az édesapja, Jermann Pál bejelentette. Ez is nagy előrelépés, hiszen évekig semmilyen magyar vonatkozású plakettet nem tudtunk közterületen elhelyezni.
Alpolgármesterünk, Bognár Levente, aki lelkes magyar ember, és nagyon sok jót tett már a városnak, elővette a régi anyakönyvet is, amely igazolta, hogy Jávor Pál, születési nevén Spannenberger Pál Gusztáv az Alsó-Molnár utcában látta meg a napvilágot.
Köztudomású, hogy a színészlegenda szerelemgyerek volt, a szülők között nemcsak a korkülönbség volt nagy, a társadalmi helyzetük is eltért. A kismama, Spannenberger Katalin 17 éves volt, a tisztviselő apa 53. A kis Pál valószínűleg a Kis-Molnár utcában fogant meg, ott, ahol az édesanyja szolgálólány volt. Ide azonban nem jelenthették be az újszülöttet, hiszen házasságon kívüli viszonyukat annak idején nem nézte jó szemmel a társadalom.
A gyermeket az apa albérleti címére, az Alsó-Molnár utcába anyakönyvezték. Mindkét utca Arad külvárosában, a Rácvárosban, vagy ahogyan mi, aradiak nevezzük, a Rácfertályban található, közel egymáshoz. A közterületek elnevezése azonban változott az évek során.
– Ön viszont talált egy szemtanút. Ő melyik változatot erősítette meg?
– A hajdani Kis-Molnár utcában találkoztam a 84 éves Kapitány Rozáliával, aki emlékezett arra, hogy a szülei többször is mondogatták, hogy az a gyerek, aki tőlük nem messze lakik, mennyire rakoncátlan, de az életben biztosan sokra viszi majd. Az idős nő határozottan állította, hogy a színészlegenda az ő utcájukban született, a Moti-házat is megmutatta. Jávor Pált az édesanyja, később a felesége becézte Motinak.
– Milyen volt Jávor Pál gyermekkora, hogyan emlékeznek rá?
– Nem volt hétköznapi gyermek. Tizenhét évig élt Aradon, két fiútestvére született. Miután az apa meghalt, édesanyjuk nagy nehezen nyitott egy kis fűszerboltot a Kossuth utcában, amit az államosításig üzemeltetett. Motit a város legjobb iskolájába íratta be azzal a gondolattal, hogy „nyugdíjas” állást biztosítson neki.
Leginkább azt akarta, hogy apja nyomdokaiba lépjen, a vasúttársaságnál helyezkedjen el hivatalnokként, ne legyenek megélhetési gondjai öregkorában. Moti azonban nem foglalkozott a tanulással. Inkább a mozielőadásokat látogatta, és az Aradi Hírlap szerkesztősége körül forgolódott, híreket szállított a kényelmesebb újságíróknak. Az első világháború idején kiszökött a frontra, ahol leveleket kézbesített a katonáknak. Az édesanyja táboricsendőr-kísérettel hozatta haza.
A család rövid ideig Szombathelyen is lakott, ám Moti ott is kimaradt az iskolából. Mindenáron a dán Nordisk Filmhez akart szegődni színésznek. Nem töltötte még be a 18. életévét, amikor dobbantott. Zűrzavaros időszak volt ez, egybeesett a Tanácsköztársasággal, így nem jutott el Koppenhágáig, Budapesten leszállították a vonatról. Amíg rendeződött a helyzete, nélkülözött, a pályaudvaron lakott.
– Visszajárt még ezek után Aradra?
– Szülővárosába bizonyítottan 1932-ben tért vissza először, feltételezhetően inkognitóban, hiszen a korabeli sajtóban nincs ennek nyoma. Találtam viszont egy vonatkozó dokumentumot az Aradi Közlöny egykori munkatársa, Bérczi György autogramgyűjteményében.
Az előkerült lapok egyikén Jávor Pál két aláírása őrződött meg. Az első 1932-es, a második 1946-os, mindkettő arra utal, hogy ismét Aradon járt. 1946-ban az újonnan kinevezett román miniszterelnök, Petru Groza hívta meg Romániába. Felajánlott neki egy luxusautót, ha tesz egy körutat Erdélyben. Nagy volt még ekkor Jávor Pál népszerűsége, a nők odavoltak érte.
A felkérést azonban elegánsan elhárította. Inkább faanyagot kért a színházi díszletek előállításához, mivel Magyarországon épp fahiány volt. Aradon viszont fellépett, két moziban három nap alatt.
Filmdalokat adott elő hatalmas sikerrel Joujou Pavelescu bukaresti énekesnő kíséretében, majd levetítették az Életre ítéltek! című filmet, amelyben főszerepet játszott. Amikor az újságírók arról kérdezték, hol született, több helyszínt is megjelölt. Ekkor nyilatkozta a Jövő című lap riporterének, hogy miután visszavonul, Aradon fog letelepedni, mert kimondhatatlanul szereti a szülővárosát.
– Szóba került, hogy az Aradi Kamaraszínház felvehetné Jávor Pál nevét. Mi lett a kezdeményezésből?
– Mivel százharminc évi folyamatos működés után 1948-ban a munkatársak ideológiai felkészületlenségére hivatkozva a román állam megszüntette az aradi magyar színtársulatot, azt javasoltam, nevezzék el Jávor Pálról a 2007-ben alapított Aradi Kamaraszínházat.
Legyen Jávor Pál Aradi Kamaraszínház! Jól is hangzik, és a város szülötte meg is érdemelné ezt. Ezzel összefüggésben merült fel, hogy a leendő intézmény az 1913-ban megnyitott Apolló filmszínház termeiben kezdhetné meg működését, hiszen a mozit Jávor Pál is látogatta. A kezdeményezés függőben van, a kiszemelt színjátszó hely pedig tovább pusztul Arad belvárosában.
Borítókép: Puskel Péter (Fotó: Puskel Emese)
