Motit imádták a nők

Százhúsz éve, 1902. január 31-én született a magyar filmtörténet máig legünnepeltebb férfi színésze, Jávor Pál, aki az első világháború után a kőbányai vasútállomásról indult el a hírnévszerzés útján. A filmcsillag aradi kötődéseiről Puskel Péter íróval, helytörténésszel beszélgettünk.

Fotó: Puskel Emese

– Nem volt hétköznapi gyermek. Tizenhét évig élt Aradon, két fiútestvére született. Miután az apa meghalt, édesanyjuk nagy nehezen nyitott egy kis fűszerboltot a Kossuth utcában, amit az államosításig üzemeltetett. Motit a város legjobb iskolájába íratta be azzal a gondolattal, hogy „nyugdíjas” állást biztosítson neki. 

Leginkább azt akarta, hogy apja nyomdokaiba lépjen, a vasúttársaságnál helyezkedjen el hivatalnokként, ne legyenek megélhetési gondjai öregkorában. Moti azonban nem foglalkozott a tanulással. Inkább a mozielőadásokat látogatta, és az Aradi Hírlap szerkesztősége körül forgolódott, híreket szállított a kényelmesebb újságíróknak. Az első világháború idején kiszökött a frontra, ahol leveleket kézbesített a katonáknak. Az édesanyja táboricsendőr-kísérettel hozatta haza.

A család rövid ideig Szombathelyen is lakott, ám Moti ott is kimaradt az iskolából. Mindenáron a dán Nordisk Filmhez akart szegődni színésznek. Nem töltötte még be a 18. életévét, amikor dobbantott. Zűrzavaros időszak volt ez, egybeesett a Tanácsköztársasággal, így nem jutott el Koppenhágáig, Budapesten leszállították a vonatról. Amíg rendeződött a helyzete, nélkülözött, a pályaudvaron lakott.

– Visszajárt még ezek után Aradra?

– Szülővárosába bizonyítottan 1932-ben tért vissza először, feltételezhetően inkognitóban, hiszen a korabeli sajtóban nincs ennek nyoma. Találtam viszont egy vonatkozó dokumentumot az Aradi Közlöny egykori munkatársa, Bérczi György autogramgyűjteményében. 

Az előkerült lapok egyikén Jávor Pál két aláírása őrződött meg. Az első 1932-es, a második 1946-os, mindkettő arra utal, hogy ismét Aradon járt. 1946-ban az újonnan kinevezett román miniszterelnök, Petru Groza hívta meg Romániába. Felajánlott neki egy luxusautót, ha tesz egy körutat Erdélyben. Nagy volt még ekkor Jávor Pál népszerűsége, a nők odavoltak érte. 

A felkérést azonban elegánsan elhárította. Inkább faanyagot kért a színházi díszletek előállításához, mivel Magyarországon épp fahiány volt. Aradon viszont fellépett, két moziban három nap alatt. 

Filmdalokat adott elő hatalmas sikerrel Joujou Pavelescu bukaresti énekesnő kíséretében, majd levetítették az Életre ítéltek! című filmet, amelyben főszerepet játszott. Amikor az újságírók arról kérdezték, hol született, több helyszínt is megjelölt. Ekkor nyilatkozta a Jövő című lap riporterének, hogy miután visszavonul, Aradon fog letelepedni, mert kimondhatatlanul szereti a szülővárosát.

– Szóba került, hogy az Aradi Kamaraszínház felvehetné Jávor Pál nevét. Mi lett a kezdeményezésből?

– Mivel százharminc évi folyamatos működés után 1948-ban a munkatársak ideológiai felkészületlenségére hivatkozva a román állam megszüntette az aradi magyar színtársulatot, azt javasoltam, nevezzék el Jávor Pálról a 2007-ben alapított Aradi Kamaraszínházat. 

Legyen Jávor Pál Aradi Kamaraszínház! Jól is hangzik, és a város szülötte meg is érdemelné ezt. Ezzel összefüggésben merült fel, hogy a leendő intézmény az 1913-ban megnyitott Apolló filmszínház termei­ben kezdhetné meg működését, hiszen a mozit Jávor Pál is látogatta. A kezdeményezés függőben van, a kiszemelt színjátszó hely pedig tovább pusztul Arad belvárosában.

Borítókép: Puskel Péter (Fotó: Puskel Emese)