Fémdetektor vezette el a somogyi régészeket az 5,6 grammos, körülbelül 23 milliméter átmérőjű aranypénzhez. Az érme a római birodalomban a III. század közepén készült. Volusianus császár verette, aki 251 és 253 között, összesen 22 hónapot uralkodott.
Nem ritka, hogy a katonacsászárok korában valaki ilyen kevés ideig ült a trónon, mert az akkori uralkodók közül csak páran haltak meg természetes úton, a többieket meggyilkolták. Volusianus császárt is, aki édesapjával, Trebonianus Gallusszal közösen uralkodott.
A 22 éves császárt saját katonái ölték meg. Amilyen ritkaságnak számított akkoriban a természetes halál, olyan ritkaság manapság Somogy megyében a római kori aranyérme.
A megyei múzeumban csak egyet őriztek eddig, amelyet az egy évszázaddal később uralkodott Valens császár veretett. Más megyékben sem túl gyakran kerülnek elő római aranyérmék, a harmadik századból származók különösen ritkák.
Akkoriban minden császár veretett pénzt, de mivel gyakorta váltották egymást, nem halmozhattak fel nagy készleteket. A Volusianust követő Aemilianus császár szintén készíttetett magáról aranypénzt, de az a sorozat sem az örökkévalóságnak készült, hiszen az uralkodó mindössze három hónapig irányította Rómát. Saját katonái végezték ki.
A róla készült aranyérmék közül az egyik Ukrajna területén került elő. A Somogyban talált aranyérme egyik felén a császár arcképe és neve olvasható, és a címeit – imperator, caesar – is feltüntették. A pénz másik oldalán Libertas, megszemélyesített női istenalak látható.
A most megtalált pénzérme teljesen ép és gyakorlatilag verdefényes. Ez gyűjtői körökben azt jelenti, hogy a legszebbek közé tartozik. Varga Máté, a Rippl-Rónai Múzeum régésze, a lelet megtalálója szerint, ha egy ilyen felbukkan valamelyik aukción, legalább ötmillió forint a kikiáltási ára.
– Egyelőre nem áruljuk el a pontos helyszínt, nehogy az illegális gyűjtők ellepjék. Nagyon sok múltbeli és jelenlegi rossz tapasztalat tesz óvatossá bennünket.
A megyei múzeum munkatársait tíz olyan fémkeresős civil segíti, akik biztosan átadják a szakembereknek a megtalált leleteket.
Ők versenyt futnak azzal a két-háromszáz másik fémkeresőssel, akiknek eszük ágában sincs beszolgáltatni a régmúlt emlékeit. Jól bejáratott útvonalon akár külföldre is eljuttatják és sok esetben tetemes összegért eladják az olykor több ezer éves emlékeket – mondta el Varga Máté régész.
Az aranyérme lelőhelye körül a múzeum munkatársai és a múzeumbarát önkéntesek több egykori településre utaló leletet tártak fel. Kerámiatöredékek mellett bronzérméket és két ezüstérmét, egy bronzkulcsot, egy feliratos ezüstgyűrűt és egy üvegdíszítésű brosst találtak. Ezek alapján a szakember úgy véli, a harmadik és a negyedik században lakott római település nyomaira bukkantak. Korának átlagos méretű római települése lehetett, de a pontos méretéről korai véleményt formálni. A ritka kincsnek nem találták párját, valószínűleg egy szórvány darabról van szó, amelyet valaki elhagyott.
– Az értékes érme elvesztése biztosan hatalmas anyagi csapás lehetett egykori tulajdonosának – feltételezi Varga Máté.
Egy megyével odébb a zalaegerszegi Göcseji Múzeum régészei a római kori Salla (ma Zalalövő) városának új részleteit fedezték fel.
A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének megbízásából próbafeltárásokat végeztek, és olyan leletek kerültek elő, amelyek kiegészítik az ókori várossal kapcsolatos eddigi ismereteket.
Az I. század elején jelentek meg itt a római légiók, és létesítettek tábort a Zala folyó partján. A viruló helység Hadrianus császártól 124-ben városi rangot kapott. Hivatalos neve Municipium Aelium Salla lett. A városi rang újabb lökést adott a település fejlődésének, amit főként a kőépületek megjelenése mutatott.
A borostyánút mellett fekvő település fontos gazdasági és kereskedelmi központ volt, az idillnek a II. század derekán az északról betörő germán törzsek hadjárata vetett véget: a helység elpusztult. A IV. század elején újraéledt a környék.
A régi katonai tábor helyén erős kőépületet emeltek, mely eleinte út menti állomás, átépítése után pedig magas rangú vendégek fogadására is alkalmas vendégház lett. Az V. század elején Pannóniából kivonták a római légiókat, Salla ismét kihalt, köveit az évszázadok folyamán széthordták. Az egykor virágzó római városra már csak az 1973-ban kezdődő ásatások során feltárt romkert és a múzeum leletanyaga emlékeztet. Utóbbi folyamatosan bővül.
Zalalövőn a Zala folyótól délre eső területen mintegy hétszáz négyzetméteren folytak feltárások. A múzeum honlapján közölt beszámoló szerint már korábban sejteni lehetett, hogy a területen vannak még rejtett kincsek. Ugyanis a városban keringő legenda arról szólt, hogy ezen a részen mindig furcsán nőtt a kukorica, sőt bizonyos sávokban ki is égett.
Eke István ásatásvezető régész szerint az emberek azt hitték, valamilyen alagútrendszert rejt a föld, a római korral foglalkozó történészek és régészek azonban arra gyanakodtak, hogy itt inkább borostyánkőút húzódik. Az élet őket igazolta, a napokban felszínre került az ókori kereskedelmi út egy része.
A munkálatokat magnetométeres és talajradaros vizsgálat is megelőzte, és a múzeumbarát fémkeresős csoport is átvizsgálta a területet. Már a kezdeti szakaszban sok római kori érme és fémtárgy került elő. Eddig háromszáz pénzérmét találtak, amelyeket a II–IV. században használhattak, de ebből a korból származtatnak több épületmaradványt is.
Ezeknek egy része lakóház, a többi gazdasági vagy a helyi iparhoz köthető épület lehetett. Több házmaradványon azonban égési nyomok figyelhetők meg, amelyek vagy háborúra, vagy más tűzesetre utalnak. De számos apróbb ékszert és csatot, valamint egy bronzból öntött szobortöredéket is találtak, amely a testtartásból ítélve Vénusz-szobrocska lehetett. A leletek a Göcseji Múzeum restaurátorműhelyébe kerülnek, és később a közönség elé tárják a gazdag tárgyi anyagot.
Borítókép: A somogyi lelet, Volusianus aranya. A császárt saját katonái ölték meg (Fotó: Balla Krisztián)
