Közép-európai dilemma: szebb jövő vagy önfeladás?

„Gondoljon Sztálin elvtársra, édesapám.”

Sokkal rögösebbnek látja a két szélső pólus közé szorult Közép-Európa kényszerpályáját. Szűcs Jenő ezzel magyarázza például a németországi fasizmus előretörését, s persze hazánkra nézve is fájdalmas következtetésként mondja ki: „Sokféle módon fizetett a magyar történelem azért, hogy éppen az adott felemás »közép-kelet-európai« modellvariánsba kényszerült bele, a legsúlyosabb ár azonban kétségkívül az volt, hogy egy nem realizálható államnemzet fikciójával együtt a nyelvnemzet realitásából is példátlanul súlyos összeget kényszerült leadni.”

Négy évtized hatalmas idő, Szűcs Jenő 1981-ben még nem sejthette, hogy a harmadik évezredben Európának a demográfiai válság, nyomában a migráció és az iszlám jelenti majd a legnagyobb kihívást, amelyeket együttesen a nyugati civilizáció hanyatlási tüneteiként is értelmezhetünk. Innen, Kelet-Közép-Európából, tegyük hozzá.

Mert még nem világos, hogy például Franciaország jövője – irodalmi példákkal élve – Obertone Gerillájának polgárháborújához vagy Houellebecq Behódolásához vezet-e. Hogy alkonya után a Nyugat végleg letűnik-e a politikatörténet horizontjáról, vagy ellenkezőleg, magába olvaszt egy másik világot – magába olvasztja az egész világot –, és ekképpen az emberiség egységesülését, a megkülönböztetések felszámolását segíti-e elő.

A másik képlet, a másik véglet nem rejteget efféle bizonytalanságot. Kelet-Európa, Oroszország a totalitarizmus újabb kiteljesedése felé halad, efelől kétség sincsen. Igen, óhatatlanul, hiszen a történelem azt üzeni, így működőképes, s ha nem így tenne, perifériaként betagozódna a Nyugatba.

Kelet-Közép-Európa szokás szerint a két pólus vonzásában, illetve taszításában vergődik. Hogy Kelet felől miről számíthat, azt pontosan tudja. A választás nehézsége éppen abban áll, hogy amit a Nyugat évezredes fejlődése szerves folytatásaként kínál a migráción felül a genderideo­lógiát zászlajára tűzve, az valóban haladás-e, egy szebb jövő záloga, vagy önfeladás, a nyugati civilizáció pusztulása.

S még ha Magyarország határozottan ki is mondja az ítéletet, magára hagyatottan nincs esélye az igaza győzelemre segítésében. Szövetségesek nélkül a Nyugat, amelynek de jure a tagja, vagy beszippantja, vagy kilöki magából – a Keletnek felkínálva.

Újabb fejezet után kiált Szűcs Jenő Vázlata. Bátor és felelősségteljes feladat összekuszálódott, már-már apokaliptikus jeleket mutató világunkban.

Borítókép: 1941-es fotó egy leöntött Sztálin-képről. (Forrás: Fortepan/Berkó Pál)