Akikért eljött az ördög

Sokan pezsgőt bontottak húsz éve a Pápay-klán lemészárlásának hírére a Csallóközben. A tíz maffiózó megölését néhány hete újra vizsgálják, miközben a bandaháború „nyertesének”, a Sátor-klánnak még élő tagjait már jövő héten elítélhetik. Sátor Lajos kivégzője, a per koronatanúja, Horváth Lehel nincs köztük. Ügyét elkülönítve kezelik, és azért is felelnie kell, mert feleségét otthon tartott oroszlánjával meg akarta etetni.

Horváth Lehel koronatanút a besztercebányai Specializált Büntetőbíróságra viszik. Egyre több holttestet ásnak ki Fotó: Cséfalvay Á. András/Parameter.sk

A Fontana utcai frontján kétnyelvű fémtáblát rakott ki valaki. Ma is olvasható. „Ebben az épületben 1999. március 25-én tragikus körülmények között életét vesztette tíz ember. Tisztelet emléküknek!” A második mondatból kitalálható, nem a pezsgőbontók egyike rakatta ki a feliratot.

A Körkép című szlovákiai magyar nyelvű portál így írt azokról az időkről: „A szülők féltették a gyermekeiket; rengeteg lány szenvedett, hiszen a szépség ebben az időszakban súlyos tehernek bizonyult. Ha az ifjú házasok szép esküvőt szerettek volna, akkor a násznép nem az ifjú pár ajándékára gyűjtötte a pénzt. A kalapból az összeg ugyanis a maffia markát ütötte abban a reményben, hogy engedélyezik a gondmentes lakodalmat.” A banda tagjai ugyanis ha megkívántak egy lányt, asszonyt, vagy megerőszakolták, vagy tetemes „védelmi pénz” fejében eltekintettek az erőszaktól, az érintett „önként” ­lehetett a bandatagé. Durica Katarina felvidéki újságírónő erről az időszakról írt felkavaró, A rendes lányok csendben sírnak című, a valóságot bemutató regényében.

Csiba Tibor, aki ma Dunaszerdahely városi rendőrkapitánya, a vérengzés idején nyomozóként szolgált, és az elsők között érkezett a Fontanához. Ő is a Pápay-klán alkalmazta állandó terrorizálást emelte ki. Mint mondta: a banda biztonsági szolgálatokat alapított, majd pénzért megvédték az üzleteket – saját maguktól. Más rendőrök szerint mind a Pápay-klán, mind a helyükre törő Sátor-klán hírhedten kegyetlen volt.

Papa Joe pályafutása 1990 januárjában kezdődött, amikor Szlovákiában is amnesztia lépett életbe a rendszerváltás ürügyén, és több száz bűnöző szabadult ki. (Az első amnesztiával nem szabadult Jozef Roháč, aki aztán beírta magát a szlovák és a magyar maffialeszámolások történelmébe.) Pápay szabadulása után verbuválta erőszakra épülő bandáját. Mindennel foglalkoztak, amiből pénzt remélhettek. Lányok futtatása, pénzbehajtás, védelmi pénz, zsarolás, áfacsalás, dohány- és alkoholcsempészet a kínálat.

Csatlakozott a bandához az olajozásból egyre vagyonosabb Sipos Milán–Vida Tamás-féle csoport. Az olajbűnözés egy időben kezdődött Szlovákiában és Magyarországon. A pozsonyi Slovnaft olajfinomítóból egykor a KGB-hez kötődő orosz-ukrán „vállalkozók” látták el olajjal a dízel- és a fűtőolaj közötti árkülönbségen milliárdokat kaszáló szervezett bűnözőket Magyarországon és Szlovákiában is.

A Pápay-klánhoz befolyt pénzeket eleinte egyenlően osztották el, ám az olajozás, köszönhetően a magyar Alföldön gőzerővel beindult „vállalkozásoknak” is, több pénzt hozott, mint a banda többi üzlete, és Vidáék már nem akartak egyenlően osztozni. Rábírták Kovács Tibort, azaz Kecót, a klán pénztárosát, hogy nekik többet osszon le. Pápay megtudva ezt kivégeztette Kecót. Ezzel megkezdődött a csallóközi maffiaháború. Vida Tamásék Magyarországra menekültek, közben felvették a kapcsolatot a besztercebányai keresztapával, Mikulás Černákkal. Azt viszont nem tudták, hogy Černák és Pápay régi jó barátok. Vidáék Sipos Milánt küldték tárgyalni, ám Černák az irodájában már fóliával leterített padlóval várta őt és testőrét. Mindkettőt tarkón lőtték. (Černák 2000-től ül fegyházban, életfogytiglant kapott egyebek mellett a miatt a kivégzéssorozat miatt is, amelyben legalább négy ellenlábasukat kivégeztette Jozef Roháčcsal. A szlovák bérgyilkos ezért kapott odahaza is életfogytiglant.)

Horváth Lehel koronatanút a besztercebányai Specializált Büntetőbíróságra viszik. Egyre több
holttestet ásnak ki
Fotó: Cséfalvay Á. András/Parameter.sk

Bosszút fogadva

Sipos Milán és testőre tőrbe csalásakor Sátor Lajos már főnök volt a Vida-klánban, és átvette a vezetést. Bosszút fogadott Siposék kivégzése miatt, és mind a szlovák hatóságok, mind a bűnbánó maffiózók vallomásai szerint ezért szervezte meg a Fontana bárban a mészárlást. Az Európa-szerte nagy figyelmet kiváltó leszámolás nyomán már 2000-ben letartóztatták Sátor Lajos embereit, Raisz Csabát, Raisz Szilárdot és Szamaránszky Árpádot.

A gyanúsítás szerint a ­Raisz fivérek voltak a likvidátorok, Szamaránszky pedig a lépcső alján álló figyelő. Öt év vizsgálati fogság alatt sem sikerült perdöntő bizonyítékokat összegyűjteni ellenük, ők pedig hallgattak, így ki kellett engedni őket az előzetesből. Szamaránszky hamarosan autóbalesetben (?) meghalt. 2008-ban a Raisz testvérek nyomtalanul eltűntek, hogy aztán porhüvelyükre 2011-ben találjanak rá egy bűnbánó maffiózó útmutatásai alapján Horváth Lehel Dunaszerdahely Csótfa nevű külterületén lévő birtokán, az egykori téeszmajorban.

Sátor Lajos a vérengzés után nem tudott megtelepedni Dunaszerdahelyen, egészen 2010-ig bujkált. Állítólag még diplomata-útlevele és SIS-igazolványa is volt, szabadon járt-kelt Dél-Szlovákiában és Magyarországon. 2010-ben azután tűnt el, hogy Komárom egyik csárdájában találkozott Milan Lučanský akkori országos rendőrfőkapitánnyal. Sátor Lučanský szerint hajlandó lett volna kitálalni, ám nem adott több életjelet magáról.

Már javában zajlott a Mikulás Černák maffiafőnök és bandája elleni büntetőper, amikor újabb fejezetet nyithattak a szlovák hatóságok a ’90-es évek maffiáinak a történetében. A véres időszakból legalább 400 eltűntet – többségében maffiatagot vagy a klánokkal együttműködőket – tartottak nyilván, közülük tucatnyinak a holtteste került elő erdőkből, folyópartokról, kukoricaföldekről, miután egyre több maffiózó kezdett beszélni. Ki akar élete végéig fegyházban ülni, miért is ne lehetne kényelmesebb az „ellátás”, gondolhatták, és beszéltek. 2016-ban Horváth Lehel is jelentkezett, hogy beszélne: maga is Sátor Lajosnak dolgozott, ám tart attól, hogy őt is megölik.

Csak emlékeztetőül, Horváth csótfai birtokáról ásták ki a Raisz fivéreket… Horváth védett tanú lett, vallomása alapján nyolc bandatagot fogtak el, valamint az őket segítő volt magas rangú rendőrtisztet is. Utóbbi, Boris Drevenák a Fontana-mészárlást vizsgáló nyomozócsoport tagjaként fontos információkkal látta el a Sátor-klánt. A vádirat szerint elárulta Sátoréknak a tízes gyilkosság ügyében titkos tanúként számon tartott Écsi Béla tartózkodási helyét, majd kölcsönkért Écsitől 300 ezer koronát. Drevenák a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal igazgatójaként segítette Sátort a bujkálásban.

„Olaszosan” élnek

Egy bandatag öngyilkos lett a börtönben, ám a többiek ellen már a jövő héten megszülethet az ítélet a besztercebányai Specializált Büntetőbíróságon. A vádak szerint gazdasági bűncselekmények mellett egy sor gyilkosságért is felelniük kell. Csak Horváth csótfai birtokán megöltek legalább öt embert 2006 és 2010 között. Előbb a klán tagját, Reisz Andort végezte ki maga Sátor Lajos, a holttestet ledarálták és a Kis-Dunába szórták. Ugyancsak itt ölte meg Sátor a Raisz fivéreket. Sátort pedig Horváth saját kezűleg lőtte hátba, majd ásta el 2010. december 2-án. Amikor azonban a Raisz testvéreket kiásta a rendőrség, két vádlott gyorsan kiásta Sátor holttestét is, és egyikük birtokán újra elföldelték. Meg is mondták, hova, de nem találták meg, valaki újra kiáshatta.

Horváth birtokán később még két holttestet találtak, őket még nem tudták azonosítani.

A koronatanú azt is bevallotta, hogy Écsi Bélát – a Pápay-klán túlélő tagját – 2003-ban elkapták, a pozsonyi tűzharcban azonban meghalt a Sátor-klán egyik tagja is. Écsi és a klántag holttestét 2016 májusában ásták elő a Fekete-víz nevű patak partjáról.

Horváth Lehel nem vádlottja a Sátor-klán-pernek, az ő tetteit külön fogja tárgyalni a Specializált Büntetőbíróság, büntetése kiszabásánál várhatóan figyelembe veszik feltáró, beismerő vallomását, miszerint részt vett a gyilkosságokban és az emberek elhantolásában. Időközben azonban saját jogon vádlott lett egyik fiával együtt. A vád szerint meg akarta etetni házi oroszlánjával a hites feleségét. A nő azután jelentette fel, hogy apa és fia helybenhagyta őt, és az oroszlán elé dobták. Súlyos sérülésekkel került kórházba.

Horváth és a fia tagadják, hogy bántották volna az asszonyt. Egy tanú azonban arról beszélt, hogy Horváth még Sátor jelenlétében is agyba-főbe verte a nőt, és azon morfondírozott, hogy el kellene tenni láb alól. A férfi azonban tagadja ezt, szerinte az alkoholista asszony balesetet szenvedett. Maga a nő is azt vallotta a bíróságon, hogy ők ilyen „hangos család”, „olaszosan” élnek, és akkor is veszekedtek, amitől az oroszlán „idegállapotba” került. Mindig ő etette, ám ekkor belépve hozzá megbotlott, és az oroszlán „félreérthette”, nekinyomta őt a ketrecének. Attól sebesült meg. Férje és nevelt fia mentette ki őt. Aztán a kórházban „az egyik rendőr térden állva kérlelt, hogy segítsek neki becsukatni a férjemet”… – vallotta Iveta.