Decemberre tervezik az erdélyi téli olimpiai projektről készített film díszbemutatóját

Új dokumentumfilm készült egy szinte ismeretlen magyar olimpiai projektről. Magyarország az 1940-es években a téli ötkarikás játékok megrendezésére is készült. A létesítmények a Radnai-havasokban, Borsafüreden épültek meg, azonban a második világháború lezárásakor Észak-Erdéllyel együtt az újonnan felhúzott téli sportközpontot is elveszítette hazánk. A Budapest Film Produkció új alkotása, az Olimpiai álom Erdélyben című film nemcsak az elsőre meghökkentőnek hangzó projektet mutatja be, hanem a mai borsafüredi állapotokat is.

Forrás: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor

Készülődés verseny előtt. Korabeli amatőr felvételeket is felhasználtak a filmben
(Fotó: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor)

A magyar téli olimpiai projektnek a terveket tekintve a németországi helyszín lett az alapja, a földrajzi adottságokat figyelembe véve 1940-ben természetes helyszínválasztássá vált Észak-Erdély. A Magyar Nemzeti Téli Sportközpont helyszíneként Borsafüredet jelölték ki a Radnai-havasokban, ahol a „magyar Garmisch” létesítményeit nagyobbakra és modernebbekre tervezték a mintát szolgáltató „eredeti” Garmischban megvalósítottaknál. Bár a háború magával hozta a gazdasági válságot is, a létesítményegyüttes az anyagi nehézségek ellenére folyamatosan épült, s ezzel párhuzamosan Borsafüred a hazai sísportélet központjává is vált: itt tartották a hazai versenyzők edzőtáborait, és nemzetközi viadalokat is rendeztek. Az új, ötvenperces dokumentumfilm pedig rengeteg korabeli felvételen keresztül mutatja be az 1940-es évek elején épített létesítményeket.

Hatalmas mázlink volt, ugyanis a kor egyik legnagyobb sízőnője, Eleőd Anikó annak idején feleségül ment egy gazdag bankárhoz, aki egyben amatőr filmes is volt. 1938 és 1944 között nagyon sok filmanyagot vettek fel a téli utazásaikról, a felkészülésekről és a síversenyekről. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek jó minőségű amatőr filmek, tehát nem arról van szó, hogy az egyik felvételről lemarad az ember feje, a másikról pedig a lába

– árulta el Csortos Szabó Sándor. – Eleőd Anikó unokaöccsétől kaptunk öt tekercs korabeli filmet, amelyeket átadhattunk a Nemzeti Filmarchívumnak, hiszen ebből az időből olyan kevés amatőr filmfelvétel áll rendelkezésre, hogy ezek valódi nemzeti kincsnek minősülnek. A filmarchívumban a tekercseken található filmeket átírták, hogy összeegyeztethetők legyenek a mai technikával, így ezeket fel tudtuk használni az alkotáshoz, akárcsak a filmarchívumban meglévő filmhíradókat. Összességében elmondható, hogy nagyon gazdag a dokumentumfilm képanyaga, amelynek részét képezik a 3D mapping technikával megmozgatott fotók is.

Azaz, ha eddig elképzelni sem tudtuk, hogy Magyarországnak olimpiai szintű téli sportos komplexuma volt megfelelő színvonalú lesiklópályával és síugrósánccal, mindez most megelevenedhet a szemünk előtt. A magyar állam 1941 és 1944 között folyamatosan készült a téli olimpiai játékok megrendezésére Borsafüreden, amiből aztán a világháború lezártával sem a rendezés, sem Észak-Erdély, sem a téli olimpiai központ nem lett Magyarországé.

– Az Anikó menedékházat 1945-ben a szovjet katonaság kifosztotta és felgyújtotta, az épületek jelentős része azonban a mai napig áll. A Bors vezér szállóból iskola lett, a Hóvirág szálloda az 1990-es évekig színvonalas hotelként működött, a privatizációt követően azonban lerabolták. A síugrósáncon a 2000-es évek elejéig tartottak versenyeket. Mára azt is benőtte a növényzet, de az egész központból még így is a sáncot lehetne legkönnyebben helyrepofozni – jellemezte az aktuális állapotokat Szarka Nóra rendező, aki a dokumentumfilmben is egészen a jelenkorig nyomon követi a borsafüredi komplexum történetét.

Bár a területet a magyar Garmischsal együtt kapta vissza Románia, keleti szomszédunk nem élt az ölébe hullott lehetőséggel. Nemzetközi versenyeket ugyan rendezett a létesítményekben, de a komplexum színvonalának megőrzésére, netán a sportközpont bővítésére nem fordított gondot. Magyarországon pedig a második világháború után a téli sportok nem kaptak állami támogatást, így az ígéretesen alakuló hazai síválogatott hamar megfelelő utánpótlás nélkül maradt.

A téli olimpia rendezésének gondolata azóta sem merült fel komolyabban egyik országban sem, s a modern tendenciák nem is arra mutatnak, hogy kis hegyi síközpontok kapnák a téli olimpia rendezésének jogát, a XXI. századi rendezők közül kizárólag Phjongcshang sorolható ebbe a kategóriába. Magyarország legjobb ötkarikás síeredményét pedig egy olyan sportoló, Miklós Edit érte el, aki a mai Románia területén nevelkedett – igaz, Csíkszeredában, nem Borsafüreden.

– Borsafüred környéke régen is és ma is színromán terület, ezt figyelembe véve kellemes meglepetés volt, hogy a helyi román polgármester támogatta a forgatásunkat, és nem volt baja azzal, hogy magyarként arról forgatunk, hogy mi volt ott a második világháború alatt. Ő tisztában van azzal, hogy itt valaha a magyarok a téli olimpia rendezésére készültek, és kifejezett törekvése, hogy újra nemzetközi színvonalú pályái legyenek Borsafürednek – fogalmazott Csortos Szabó Sándor, aki azt is elárulta, hogy – noha még a díszbemutató előtt állunk – a Magyar Olimpiai Bizottság és az Olimpiai Akadémia tagjai közül már többen látták a dokumentumfilmet, amely sporttörténetünk egy szinte teljesen elfeledett múltbeli pillanatát dolgozza fel és hozza előtérbe.

Borítókép: Festői környezetben forgatott a stáb. A helyi román polgármester is támogatta az alkotókat (Fotó: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor)