Decemberre tervezik az erdélyi téli olimpiai projektről készített film díszbemutatóját

Új dokumentumfilm készült egy szinte ismeretlen magyar olimpiai projektről. Magyarország az 1940-es években a téli ötkarikás játékok megrendezésére is készült. A létesítmények a Radnai-havasokban, Borsafüreden épültek meg, azonban a második világháború lezárásakor Észak-Erdéllyel együtt az újonnan felhúzott téli sportközpontot is elveszítette hazánk. A Budapest Film Produkció új alkotása, az Olimpiai álom Erdélyben című film nemcsak az elsőre meghökkentőnek hangzó projektet mutatja be, hanem a mai borsafüredi állapotokat is.

Forrás: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor

Olimpia Magyarországon? A gondolat többször felmerült. Sokak emlékezetében élénken élhet, hogy Budapest pályázatot nyújtott be a 2024-es játékok rendezésére, ám ezt még a szavazás előtt visszavonta a Momentum által indított NOlimpia kampány következtében. Hazánk azóta is számos sportág világbajnokságának vagy Európa-bajnokságának adott otthont, ennek megfelelően rengeteg világszínvonalú sportlétesítménnyel rendelkezik, de olimpiának 2036 előtt biztosan nem lesz házigazdája. Az ötkarikás pályázatok múltjában böngészve több korábbi budapesti olimpiai projektnek is nyomára bukkanhatunk. Az 1960-as játékok házigazdájáról döntő szavazáson Budapest eljutott a második fordulóig, de végül Róma kapta a megtisztelő feladatot. Az 1920-as rendezésre nagyon jó esélye volt a magyar fővárosnak az 1914-es előzetes egyeztetések alapján, aztán az első világháború eredménye miatt nemhogy házigazda, még résztvevő sem lehetett Magyarország.

Talán magától értetődő, hogy valamennyi fenti esetben nyári olimpiáról volt szó. Magyarország sem hagyományai, sem földrajzi adottságai okán nem tekinthető meghatározó szereplőnek a legtöbb téli sportágban, s bár a rövidpályás gyorskorcsolyázóknak köszönhetően immár hazánknak is van két ötkarikás aranyérme a téli játékokról, azoknak magyarországi megrendezése a mai létesítményeket figyelembe véve is elképzelhetetlen a közeljövőben. Egyszer azonban volt téli olimpiai projektje is hazánknak. Erről szól a Budapest Film Produkció dokumentumfilmje, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Olimpiai álom Erdélyben, amelynek a tervek szerint idén decemberben lesz a díszbemutatója.

A tervekhez Garmisch-Partenkirchen szolgáltatta a mintát
(Fotó: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor)

– Vermes Lajosról forgattunk filmet, aki Szabadka melletti birtokán rendezte 1880 és 1914 között több alkalommal a Palicsi Játékokat, az ókori olimpia mintájára, ezeket az eseményeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is előolimpiaként ismeri el. A munka során ismerkedtem meg a kolozsvári sporttörténésszel, Killyéni Andrással, aki egyik beszélgetésünk során felhívta a figyelmemet egy nagyon érdekes történetre. A borsafüredi téli olimpiai központ sztorija elsőre annyira abszurdnak hangzott, hogy elkezdtünk utánajárni, és Killyéni András Olimpiai álom a Radnai-havasokban című tanulmánya lett a forgatókönyvünk alapja – idézte fel a dokumentumfilm ötletének megszületését Csortos Szabó Sándor producer.

Míg az első világháborúban Magyarország sokkal többet veszített az olimpiai rendezés lehetőségénél, a második világégés során átmenetileg visszakapta a trianoni békeszerződés értelmében elcsatolt területek egy részét. A második bécsi döntés kulcsfontosságú a film témája szempontjából, hiszen ezzel került újra magyar fennhatóság alá Észak-Erdély.

Magyarországon ekkor már létezett olimpiai projekt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1938-as ülése után Magyarország képviselője, Múzsa Gyula örömmel számolt be arról, hogy Budapest minden bizonnyal sikerrel pályázhat az 1948-as nyári olimpia megrendezésére. Ez az esély pedig a kezdeti gyakorlat alapján magával hordozta a téli ötkarikás rendezési lehetőséget is: 1924-ben, a téli olimpia debütálásának évében Franciaország (Párizs és Chamonix), 1932-ben az Amerikai Egyesült Államok (Los Angeles és Lake Placid), 1936-ban pedig Németország (Berlin és Garmisch-Partenkirchen) rendezte meg egy éven belül mindkét olimpiát.

Készülődés verseny előtt. Korabeli amatőr felvételeket is felhasználtak a filmben
(Fotó: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor)

A magyar téli olimpiai projektnek a terveket tekintve a németországi helyszín lett az alapja, a földrajzi adottságokat figyelembe véve 1940-ben természetes helyszínválasztássá vált Észak-Erdély. A Magyar Nemzeti Téli Sportközpont helyszíneként Borsafüredet jelölték ki a Radnai-havasokban, ahol a „magyar Garmisch” létesítményeit nagyobbakra és modernebbekre tervezték a mintát szolgáltató „eredeti” Garmischban megvalósítottaknál. Bár a háború magával hozta a gazdasági válságot is, a létesítményegyüttes az anyagi nehézségek ellenére folyamatosan épült, s ezzel párhuzamosan Borsafüred a hazai sísportélet központjává is vált: itt tartották a hazai versenyzők edzőtáborait, és nemzetközi viadalokat is rendeztek. Az új, ötvenperces dokumentumfilm pedig rengeteg korabeli felvételen keresztül mutatja be az 1940-es évek elején épített létesítményeket.

Hatalmas mázlink volt, ugyanis a kor egyik legnagyobb sízőnője, Eleőd Anikó annak idején feleségül ment egy gazdag bankárhoz, aki egyben amatőr filmes is volt. 1938 és 1944 között nagyon sok filmanyagot vettek fel a téli utazásaikról, a felkészülésekről és a síversenyekről. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek jó minőségű amatőr filmek, tehát nem arról van szó, hogy az egyik felvételről lemarad az ember feje, a másikról pedig a lába

– árulta el Csortos Szabó Sándor. – Eleőd Anikó unokaöccsétől kaptunk öt tekercs korabeli filmet, amelyeket átadhattunk a Nemzeti Filmarchívumnak, hiszen ebből az időből olyan kevés amatőr filmfelvétel áll rendelkezésre, hogy ezek valódi nemzeti kincsnek minősülnek. A filmarchívumban a tekercseken található filmeket átírták, hogy összeegyeztethetők legyenek a mai technikával, így ezeket fel tudtuk használni az alkotáshoz, akárcsak a filmarchívumban meglévő filmhíradókat. Összességében elmondható, hogy nagyon gazdag a dokumentumfilm képanyaga, amelynek részét képezik a 3D mapping technikával megmozgatott fotók is.

Azaz, ha eddig elképzelni sem tudtuk, hogy Magyarországnak olimpiai szintű téli sportos komplexuma volt megfelelő színvonalú lesiklópályával és síugrósánccal, mindez most megelevenedhet a szemünk előtt. A magyar állam 1941 és 1944 között folyamatosan készült a téli olimpiai játékok megrendezésére Borsafüreden, amiből aztán a világháború lezártával sem a rendezés, sem Észak-Erdély, sem a téli olimpiai központ nem lett Magyarországé.

– Az Anikó menedékházat 1945-ben a szovjet katonaság kifosztotta és felgyújtotta, az épületek jelentős része azonban a mai napig áll. A Bors vezér szállóból iskola lett, a Hóvirág szálloda az 1990-es évekig színvonalas hotelként működött, a privatizációt követően azonban lerabolták. A síugrósáncon a 2000-es évek elejéig tartottak versenyeket. Mára azt is benőtte a növényzet, de az egész központból még így is a sáncot lehetne legkönnyebben helyrepofozni – jellemezte az aktuális állapotokat Szarka Nóra rendező, aki a dokumentumfilmben is egészen a jelenkorig nyomon követi a borsafüredi komplexum történetét.

Bár a területet a magyar Garmischsal együtt kapta vissza Románia, keleti szomszédunk nem élt az ölébe hullott lehetőséggel. Nemzetközi versenyeket ugyan rendezett a létesítményekben, de a komplexum színvonalának megőrzésére, netán a sportközpont bővítésére nem fordított gondot. Magyarországon pedig a második világháború után a téli sportok nem kaptak állami támogatást, így az ígéretesen alakuló hazai síválogatott hamar megfelelő utánpótlás nélkül maradt.

A téli olimpia rendezésének gondolata azóta sem merült fel komolyabban egyik országban sem, s a modern tendenciák nem is arra mutatnak, hogy kis hegyi síközpontok kapnák a téli olimpia rendezésének jogát, a XXI. századi rendezők közül kizárólag Phjongcshang sorolható ebbe a kategóriába. Magyarország legjobb ötkarikás síeredményét pedig egy olyan sportoló, Miklós Edit érte el, aki a mai Románia területén nevelkedett – igaz, Csíkszeredában, nem Borsafüreden.

– Borsafüred környéke régen is és ma is színromán terület, ezt figyelembe véve kellemes meglepetés volt, hogy a helyi román polgármester támogatta a forgatásunkat, és nem volt baja azzal, hogy magyarként arról forgatunk, hogy mi volt ott a második világháború alatt. Ő tisztában van azzal, hogy itt valaha a magyarok a téli olimpia rendezésére készültek, és kifejezett törekvése, hogy újra nemzetközi színvonalú pályái legyenek Borsafürednek – fogalmazott Csortos Szabó Sándor, aki azt is elárulta, hogy – noha még a díszbemutató előtt állunk – a Magyar Olimpiai Bizottság és az Olimpiai Akadémia tagjai közül már többen látták a dokumentumfilmet, amely sporttörténetünk egy szinte teljesen elfeledett múltbeli pillanatát dolgozza fel és hozza előtérbe.

Borítókép: Festői környezetben forgatott a stáb. A helyi román polgármester is támogatta az alkotókat (Fotó: Budapest Film/Csortos Szabó Sándor)